Kovácsnak még egy Eb talán belefér

– Jobban van?
– Köszönöm, hogy is mondjam, kirobbanó formában érzem magam – válaszolt némi élccel a hangjában Kovács Antal, aki vasárnap a bukaresti Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.
– A szeme meggyógyult?
– Szerencsére meg. Az apósom orvos, azt mondja, vértorlódás okozhatta a történteket, nagy erejű tompa ütésnél fordulhat elő ilyen, amikor az elődöntőben a német Jurack ellen lefejeltem a tatamit, ez történt velem. A szemem egyébként sem túl jó, mínusz hatdioptriás szemüveget kell viselnem.
– A kontinensviadalon az első négy meccsén esélyt sem adott az ellenfeleinek, a döntőben viszont kívülről úgy látszott, fordult a kocka. A szeme miatt úszhatott el a finálé?
– Egészen biztosan. Nem azt mondom, hogy megvertem volna Zeevit, mert nagyon jó formában volt, én meg nem a legjobb előjelekkel készültem, de tavaly szétszakadt lábbal sem játszottam ilyen alárendelt szerepet ellene. Az elődöntőben történtek után fejben nem tudtam a küzdelemre hangolódni, ráadásul alig láttam valamit, amikor Zeevi megfogta a lábam, úgy érzékeltem, hogy már kint vagyunk és ő megállt, de tévedtem. Az apósom szerint a centrális szektor zavarai jönnek elő ilyenkor, időszakos látási problémákat okozva.
– Útban hazafelé a térdét is fájlalta…
– A napokban megyek is a dokihoz, megnézzük, mi a helyzet. Ez már egy régi sérülés, a hátsó keresztszalag el ugyan nem szakadt, de rendesen meghúzódott. Előfordul, hogy megfájdul, ilyenkor néhány napig fáj, de most már a járásnál nem okoz problémát. Mindehhez hozzátartozik, hogy az Európa-bajnokság előtt nem voltam kirobbanó állapotban, s nagyon megviselte a szervezetem ez az öt mérkőzés. De az olimpiai felkészülés szempontjából nem lesz különösebb gond.
– Árulja el, indult valaki Bukarestben, akivel Barcelonában is együtt versenyzett?
– Olyan nem. A súlycsoportomban az olasz srác idősebb nálam, de ő nem indult azon az olimpián.
– Mi a titka, hogy így tartja a lépést a fiatalokkal?
– Ügyesen csináltam, nagyon fiatalon voltam Barcelonában.
– A tavalyi térdoperációja miatt egy év alatt gyakorlatilag ez volt a második versenye…
– Hadd javítsam ki, a tavalyi Európa-bajnokságon egy nappal később szerepeltem, mint az idén, úgyhogy a harmadik.
– A lényeg ugyanaz, elegendő lesz ez az olimpiai felkészüléshez?
– Ön hogy látta Bukarestben?

– Nem hízelgésből mondom, de ilyen meggyőzően még nem láttam dzsúdózni.
– Látja, ugyanezt mondták a márciusi prágai verseny után is rólam. Lehet, hogy nekem jót tesz a hosszabb szünet, jobban összeszedem magam a versenyekre.
– A bukaresti eredményhirdetés előtt viccesen azt mondta, jó ez az ezüst, mert az Európa-bajnokok az olimpián általában nem szoktak odaérni. Pontosan hova?
– Egy éremre szeretnék odaérni. A nehézsúlyú Tmenovval meg is beszéltük, ő bronzérmes lett, s ugyanígy látja, nem nagy baj, hogy az olimpia előtti verseny nem sikerült tökéletesen.
– Másoknak kifejezetten rosszul sikerült. Biztosan fura lesz, hogy Ungvári Miklóssal ketten alkotják majd a magyar dzsúdócsapatot…
– Tényleg nagyon fura lesz. De Braun Ákos eljön motorral, egy helyen fogunk lakni, azért nem leszünk kevesen.
– Törvényszerű volt, hogy így alakult?
– Ákosban benne volt, hogy megszerzi a kvótát, érmes volt a párizsi versenyen, s aki ott ilyen jól szerepel, az általában eléri a célját, talán ha nincs ez a nagy menetelés, sorozatban tíz verseny, sikerül neki. Csizmadia Zoli a párizsi Európa-bajnokságon nyert érmet, most neki sem ment, de összességében elmondható a mezőnyről, hogy a kvalifikáció környékén lévőknek nem ment a dzsúdó, nagyon nagy volt a tét. A többi súlycsoportban az anyagi okok is szerepet játszottak, a hatvan kilóban nem is próbálkoztunk, a nyolcvanegyben és a kilencvenben alig, pedig Bukarestben is látszott, hogy ügyesek a versenyzőink, Burján Laci elverte a címvédőt, Rajcsányi Gergő legyőzte a grúz Bodavelit, aztán rendesen odaállt a világbajnoknak, és csak a bírók segítségével tudott nyerni a francia. Ha egy picivel nagyobb az anyagi keret, ha jobban lehetett volna belőle menedzselni a kvalifikációs sorozatot, több kvótánk lehetne.

– A dzsúdóban két bronzérmet osztanak, az elmúlt három évben kétszer volt harmadik, most pedig második, vagyis a dobogó valamennyi fokán állt már, egy kivétellel…
– No, mit akar ebből kihozni?
– Mondja már, hogy nem ez volt az utolsó Európa-bajnoksága…
– Ezzel egyelőre nem foglalkozom. Egy biztos, olimpiából számomra az athéni lesz az utolsó, azt még nem tudom, hogy a levezetés utána hogyan történik, hogyan alakul a civil életem, hol szerepel majd benne a dzsúdó. Nem kizárt, hogy még egy Eb belefér.