Ez a szerelem örökre szól

Az újság a rangsor elkészítésénél a legkülönfélébb szempontokat vette figyelembe. A szakértők mérlegelték az esemény hazai és nemzetközi jelentőségét, a hangulatát, a hagyományait, a szurkolók fanatizmusát, az esemény helyszínének jelentőségét, valamint általános színvonalát. A különböző szempontok értékelése után némi meglepetésre bekerült az elitbe (méghozzá a klubok közötti meccsek rangsorában a legelőkelőbb helyen) a Buenos Aires-i Boca Juniors–River Plate örökrangadó is – amelynek vasárnap rendezik meg a 302. felvonását.
Miért pont a Boca–River a legjobb? A kérdés főleg annak tudatában jogos, hogy a labdarúgóvilág tele van legendás (klub)párharcokkal. Skóciában a Rangers–Celtic, Ausztriában a Rapid–Austria, Spanyolországban a Real Madrid–Barcelona, Olaszországban az Internazionale–Milan és a Lazio–Roma, Angliában a Manchester United–Liverpool, Uruguayban a Penarol–Nacional, Brazíliában pedig a Vasco–Flamengo, illetve a Sao Paulo–Palmeiras derbinek van hatalmas hagyománya, ám ezek a meccsek mégsem mérhetőek a Boca–River ütközethez. Egyetlen más országban sem osztja meg két csapat annyira a társadalmat, mint Argentínában a Boca és a River. A helyi lakosság zöme vagy a Bocának vagy Rivernek drukkol, nemcsak a hét végi bajnokik erejéig, hanem a születéstől a halálig. Örök elkötelezettség ez, amely meghatározza a két csapat szurkolóinak egész életét. Egyszóval életforma – amely immár öt generáción át öröklődik.
Az első Boca–Rivert 1913. augusztus 13-án játszották, ez a River 2–1-es sikerét hozta. A két rivális már akkor is gigászi csatát vívott egymással, akkor is azt akarta eldönteni, melyikük a jobb a La Boca negyedben. A Rivert és a Bocát ugyanis Buenos Aires La Boca nevű kikötőnegyedében alapították. A rivalizálás idővel csak növekedett, a két klub társadalmi bázisa egyre élesebben polarizálódott. A Boca a szegényebb, elsősorban olasz származású rétegek csapata lett – nem véletlenül hívják "büdöseknek" a riveresek a bocásokat, akik – utalva az őseikre – "genovaiaknak" nevezik magukat. A River a tehetősebbek együttesévé vált, amit jól mutat, hogy a piros-fehéreket "milliomosoknak" keresztelték el Argentínában. A profiliga és a nemzetközi klubtornák létrejöttével még jobban elmélyült az ellentét a River és az arany-kékek között, hiszen a két klub magasan kiemelkedett-kiemelkedik a többi együttes közül: előbbi 36, utóbbi 32 nagy trófeát nyert meg fennállása során.
Az idén újabb sikerekre vágynak – a bajnoki cím mellé mindkét gárdának a Libertadores-kupa elhódítása a legfőbb álma. Az egy idényen belüli duplázás 1986-ban már sikerült a Rivernek, a Bocának viszont még egyszer sem. A két klub motivációja tehát óriási, és eleddig meg is tudtak felelni ennek: mindketten bejutottak a Libertadores-kupa negyeddöntőjébe, a Clausurában pedig alaposan elhúztak a többiektől. Ha vasárnap a Boca nyer, félig-meddig már bajnoknak érezheti magát, ám ha a River lesz a győztes, akkor a bajnokságban először átveszi a vezetést (az arany-kékeknek 31, a piros-fehéreknek 29 pontjuk van öt fordulóval a zárás előtt).
Ami a párharc örökmérlegét illeti, az eddigi 301 meccsen 112-szer a Boca, 96-szor a River diadalmaskodott; az eddigi 173 bajnokin 64-szer a Boca, 57-szer a River nyert; az 1991 óta létező Apertura-Clausura rendszerben a Boca a 12 hazai meccséből hatot megnyert és csak hármat veszített el.
A Juniors még nem kapott ki az idén, ennek ellenére a River már többször bebizonyította, hogy a Bombonerában is bármikor képes bravúrra, 2002 márciusában és 1994 decemberében például 3–0-ra taglózta le otthonukban a "genovaiakat". Még valami: a 2003-as Clausura Boca–River találkozója előtt csak harmadik volt a piros-fehér gárda, mégis bajnok lett.