Külföldön lett belőle elitligás

Ha valakit nem győztünk volna meg, érvként esetleg felsorakoztathatjuk még, milyen nagyszerű momentum volt Pauleta első, amolyan "Sándor Csikar-szögből" emelt gólja, de ennyi talán elég is a magyarázatból.
Annál érdekesebb Pauleta eddigi, a legtöbb mai portugál klasszisétól gyökeresen különböző pályafutása. Teljességgel ismeretlen játékos volt hazájában, mielőtt külföldre szerződött: sohasem járt a környékén sem a három ottani nagycsapatnak, de még az első osztályban sem futballozott. Így aztán – Figótól, Capuchótól, Rui Costától, Joao Pintótól eltérően – az 1989-ben és 1991-ben U20-as világbajnokságot nyerő Aranygenerációnak sem volt tagja. Hogy akkoriban mit csinált, voltaképpen rejtély, mert a források csak 1994-től, 21 esztendős korától jelzik igazolt játékosként. Sőt, csak egy évre rá szerepelt először bajnokin, nevezetesen a portugál második vonalban, az inkább a Formula–1-ből ismert városka csapatának, az Estorilnak a színeiben.

Mindez elég meglepő egy nyilvánvalóan kivételes képességekkel megáldott támadó esetében, de hát van ilyen, későn érő típus. Azután sem ívelt valami gyorsan a csillaga, hogy Spanyolországba, a Salamancához igazolt, ám ekkor néhány éles szemű játékosügynök már felfigyelt a produkciójára. Első szezonjában 19 góllal feljutáshoz segítette a Salamancát, s a Primera Divisiónban is csak néggyel esett vissza a teljesítménye. Mondhatni, megérdemelt már egy nagycsapatot, és 1998-ban meg is vette a Deportivo.

La Corunában két idényt töltött el, a kiugrás azonban még mindig nem sikerült neki. Bár nem kevesebb, mint 58 bajnokin lépett pályára – vagyis alig hiányzott az együttesből –, a góllövés terén bizonyára többet vártak tőle a galíciai vezetők: a pontvadászatban összesen 18 alkalommal volt eredményes. Az a tény vigasztalhatta, hogy 2000-ben, búcsúzásként a bajnoki aranyérmet és a Spanyol Szuperkupát is elhódította a Deporral – élete első trófeáit.
Karrierje következő állomása is nagy reményeket ébreszthetett benne, hiszen a francia bajnokság címvédőjéhez került. Várakozásai kissé másképp igazolódtak be, de ezt aligha bánja. Mert bár a Bordeaux-val "csak" egy Ligakupát nyert, a futballvilág figyelmét ebben az időszakban hívta fel magára igazán. Huszonhét éves fejjel…
Élemedett kor ide vagy oda, Pauleta igazi gólzsákká nőtte ki magát Bordeaux-ban. Húsz találatnál egyik évadban sem adta alább, egy ízben a gólkirályságig, valamint a liga legjobbja címig vitte, és végre a válogatottban is megragadt (a debütáláson már 1997-ben átesett). A vb-selejtezők során tízszer lépett pályára a portugál tizenegyben, nyolcszor zörgette meg a hálót, így magától értetődő volt, hogy Antonio Oliveira a Távol-Keleten főszerepet szán neki. Noha a torna a csapat számára elég balul sült el, emberünk a lengyeleknek berámolt triplával ízelítőt adott tudásából.
Most, az aranyéremmel már nem is csak kacérkodó PSG-ben eddig 16 találatnál jár, pedig az ősszel elég nehezen indult be a termelés. Ha így folytatja, a hazai rendezésű Európa-bajnokságig megerősítheti a helyét Luiz Felipe Scolari bordó-zöld társulatában.