Marrakechben, Marokkó második legnagyobb városában megrendezték a "Nők és a sport" elnevezésű 3. világkonferenciát.
Jacques Rogge elnök leszögezte, a NOB a jövőben változatlanul bátorítani kívánja a nőket arra, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a sportéletben, vezetőként és edzőként egyaránt. A testület igyekszik a nők számára az olimpiai játékokon is mind nagyobb lehetőséget biztosítani. Athénban a 301 műsorszám közül 125-öt a nők számára írtak ki, és 12 közös szám szerepel. A 137 országból érkező mintegy 600 küldött között Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos, a MOB női bizottságának képviseletében volt jelen. – Hasonló nagy nemzetközi tanácskozáson még nem vettem részt, s ez valóban újabb élményeket jelentett számomra, hiszen több fontos határozatot is hoztunk – kezdte a bajnoknő.– Mit emelne ki a határozatok közül?– A tizenkét pontos határozati javaslat legfőbb célként azt tűzte ki, hogy a nőknek általában nagyobb szerepet kell biztosítani a sport minden területén, szerepvállalásuk érje el legalább a húsz százalékot. Az is jelentős, hogy a NOB női bizottsága a jövőben állandó bizottságként működik, ami emeli tekintélyét. – Kapott szót a kongresszuson?– Sajnos nem, pedig a MOB női bizottságának nevében tájékoztatóra készültem, és lett is volna mondanivalóm. – Miről beszélt volna?– Örömmel szóltam volna arról, hogy a nők szerepvállalása a magyar sportéletben az utóbbi időszakban örvendetesen növekedett. A MOB tizenöt tagú elnökségében már ketten képviselnek bennünket, s a MOB százötvenhat tagja között pedig húszan vagyunk. A harminckét olimpiai sportági szakszövetség közül azonban nyolcban még mindig nem választottak női tagot. Arról pedig nagyon szomorúan számoltam volna be, hogy a most életbe lépő új sporttörvényből mi, nők sajnálatosan kimaradtunk. – Milyen tapasztalatokat szerzett a konferencián?– Több jó gondolattal, tervvel ismerkedtem meg, amelyeket Faragó Judittal, bizottságunk vezetőjével majd megvitatunk, és megfelelő előkészítés után jó néhányat remélhetőleg meg is valósítunk. Meggyőződtem arról, hogy többet kell hallatni hangunkat, véleményünket. Az olimpiai szolidaritás, támogatás rendje változott, a pályázatok nagyobb szerephez jutottak, és ennek révén osztják el a forrásokat. Ezért többet kell próbálkoznunk a jövőben. Mindenképpen jobban be kell kapcsolódnunk a hazai és a nemzetközi sportélet vérkeringésébe.