Tigrisketrec

Az utóbbi napok eseményei azt jelzik, hogy az egykor, ereje teljében még félelmetes tigrist – miután meggyengült, és oktalan, súlyos hibákat követett el – öregkorára jócskán megtépázzák, s mutatványainak a játékok porondján alighanem végérvényesen befellegzett. "Ázsia Tigrise", a dél-koreai Kim Un Jong, az ötkarikás mozgalom elitjének, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) vitathatatlanul legellentmondásosabb alakja jobbnak látta önként feladni magát. A dél-koreai hatóságok először ennek ellenére sem tartóztatták le, szívpanaszaira tekintettel engedtek neki pár napot kórházi kezelésre, s csak azután vették őrizetbe. A vizsgálat koreai sportvezetők feljelentése alapján csalás és sikkasztás miatt indult meg Kim ellen, de a házkutatás során csekkekben és különböző valutanemekben talált mintegy másfél milló dollár eredete is közelebbről érdekli a nyomozókat, a Nemzetközi Tékvandószövetség kasszájából elsikkasztott csaknem másfél millió dollár úgyszintén. És még sok minden más. Olvasóink nem is csodálkozhatnak a történteken. Legfeljebb azon, miként volt képes túlélni minden korábbi gyanút, vádat, szankciót anélkül, hogy szerepe, befolyása gyengült volna. Még hű barátja és védnöke, a volt elnök, Juan Antonio Samaranch 2001-ben történt visszavonulása után is. Kim személyében nemcsak egy évtizedek óta közismert egyszerű sportvezetőről van szó – a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) elnöke, a Nemzetközi Tékvandószövetség nyolcszor megválasztott első embere –, hanem olyan emberről, aki 1986 óta tagja a NOB-nak, s azóta többször helyet kapott a végrehajtó testületben is. Arról nem is beszélve, hogy korábban – sőt, egészen január 25-ig ismételten – a szervezet egyik alelnöki posztját is betöltötte a belga Jacques Rogge elnök mögött. Azt is érdemes felidézni, hogy annak idején, amikor 2001-ben új elnököt választott a NOB Moszkvában, a győztes Rogge után ő kapta a legtöbb szavazatot (Rogge 59, Kim 23). A most 72 éves veterán a vádak hatására január 9-én lemondott dél-koreai parlamenti képviselői mandátumáról és a Nemzetközi Tékvandószövetség elnöki tisztéről is. Amint a hírek megérkeztek a NOB főhadiszállására a svájci Lausanne-ba, Rogge habozás nélkül végrehajtó bizottsági ülést rögtönzött telefonon, amely után a NOB a következő közleményt adta ki a hírügynökségeknek: "Végrehajtó testületünk – elfogadva a NOB Etikai Bizottságának javaslatát – egyhangúan úgy határozott, hogy az Olimpiai Charta negyedik paragrafusára tekintettel, ideiglenesen megfosztja Kim Un Jong urat minden, a NOB-tagsággal járó kiváltságtól, jogtól és funkciótól, amíg ellene a vizsgálat be nem fejeződik, illetve etikai bizottságunk az ügyről jelentést nem tesz." A dél-koreaival kapcsolatban két fő kérdésre okkal várhatunk választ. Az egyik: ki is valójában Kim Un Jong? A másik: milyen eseménysorozat vezetett el a jelenlegi letartóztatásig? n Első patrónusa az 1961-ben katonai puccsal hatalomra jutott Pak Csun Hi generális volt, akinek legelső tennivalója a KCIA (Koreai Központi Nyomozóiroda) megszervezése volt. Ebben Kim kifogástalan munkát végzett. 1963-tól a washingtoni dél-koreai követségen, majd New Yorkban, az ENSZ-ben dolgozott diplomataként – előzőleg amerikai egyetemet végzett, angolul, franciául, spanyolul és japánul is remekül beszél –, később Londonban telejesített szolgálatot. Hazatérte után az elnöki testőrség helyettes vezetője lett, s hamarosan irányító szerephez jutott a nemzeti olimpiai bizottságban. Később parlamenti képviselő lett, továbbá a Dél-koreai Nemzeti Sporttanács elnöke. Az 1988-as szöuli olimpiai játékok sikeres megrendezésében oroszlánrészt vállalt mint a szervezőbizottság elnöke, miként a hazájában rendezett Ázsia-játékokéban is. Politikusként élen járt a két Korea egyesítésén munkálkodó parlamenti bizottságban, javaslata alapján vonult fel Észak- és Dél-Korea olimpiai csapata együtt a 2000-es olimpián. De hát nem csak jóra emlékezhetünk, sajnos… Kim Un Jong úr – egy fia és két lánya van – nyakig merült a 2002-es, Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékokat megelőző korrupciós botrányba. Fiának jól fizetett fiktív állást szerzett, az illetményt a szervezőbizottság utalta át rendre egy fedőszervként használt vállalathoz. Ráadásul a fiú hamis munkavállalási engedéllyel tartózkodott az Egyesült Államokban. Kimet végül nem távolították el a NOB-ból 1999 tavaszán, mint hat megvádolt társát, megúszta súlyos figyelmeztetéssel. A 2001-es moszkvai NOB-elnökválasztás előtt Kim jelentős összegeket – mintegy 330 000 dollárt – juttatott, úgymond a magánvagyonából, az általa létesített Olympafrika alapítványának, alighanem azzal a szándékkal, hogy Moszkvában az afrikaiak az ő elnökségére szavazzanak. Megbízható forrásokból származó értesülések szerint az elnöki ambíciókat tápláló Kim egyes NOB-tagoknak fejenként 50 000 dollárt is ígért győzelme esetére. Ezeknek a híreszteléseknek most a NOB etikai bizottsága tüzetesen utánajár majd. Hazájában tavaly ősszel az váltott ki széles körű felháborodást, hogy kiszivárgott: Kim, a NOB-alelnöki pozíciójáért cserébe, állítólag áruba bocsátotta a 2010-es téli olimpiai játékokra aspiráló dél-koreai színhelyt. A kulisszák mögött saját városa, Pjoncsang ellen kampányolt – és, mint ismeretes, Vancouver nyerte el a rendezés jogát… n A fentiek miatt fokozatosan összeomlott a hazai támogatás Kim mögött. Még eljutott Észak-Koreába a két ország egyesítésére létrehozott kormányküldöttség tagjaként, sőt bekerült anno a George W. Bush amerikai elnök beiktatására Washingtonba küldött kormánydelegációba is. Viszont 2001 novemberében már szokatlan méretű tömegtüntetést szerveztek ellene Szöulban a Nemzeti Sportintézet előtt, s ennek következtében kénytelen volt lemondani a hazai tékvandószövetség, valamint a Nemzeti Sporttanács elnöki pozíciójáról. Bár nem tanácsos prejudikálni, a jelek arra utalnak, hogy a hajdan legyűrhetetlen tigris szabad közéleti napjai meg vannak számlálva. Kim jövőképében rácsos "tigrisketrec" sejlik fel.