A Volán átbújt a tű fokán

Az első harmad után a lengyelek vezetésénél még inkább úgy tűnt, az idei sorozatban az elődöntő második mérkőzése jelenti a végállomást a székesfehérváriak számára. A második mérkőzés első játékrésze ugyanis kísértetiesen hasonlított az első összecsapásra. A lengyelek ugyanolyan villámgyorsan korcsolyáztak, mint előző nap, s rendre tetszetős támadásokat szövögettek, ráadásul keményen, határozottan védekeztek. Akadt is dolga bőséggel Budainak, aki bravúros formáját átmentette a második mérkőzésre, pazar reflexszel hárította a legerősebb löketeket is (egy alkalommal Baranyk elemi erővel három méterről suvasztotta rá). A Volán gépezete továbbra is csikorgott, támadásban inkább a távoli lövéseket erőltették, az ötlet, a tervszerű játék, a kipasszolgatott akciók pedig nem igazán voltak jellemzőek. A harmad vége felé egy védelmi hiba után (Tőkési botja alatt csúszott el egy korong) Radwanski találta magát szembe a magyar kapussal, aki ezúttal már tehetetlen volt.
Itt már csak a csoda segíthet. Vagy az utóbbi időben gólerős hátvéd, Tőkési Lajos, aki előző hibáját jóvá téve olyan hálószaggató bombát eresztett el, hogy Borowskinak még mozdulni sem volt ideje. A gól után erőre kapott a Sajban-csapat, megjelent az összjáték, feléledt a közönség is. Az "ébresztő!" helyett már a "hajrá, Volán!" zúgott, de újabb gólra egyelőre nem futotta. De már annak is örülni kellett, hogy kezdett összeállni a csapat játéka. Az események az utolsó játékrészben gyorsultak fel csak igazán. Ötvenkét másodperce tartott a harmad, amikor a legelső támadás végén Ocskay varrta be a korongot távolról. Két percig sem tarthatott azonban a hazaiak öröme, ugyanis Koszarek lövését Budai még kispárgázta, ám Baranyk viszont már beemelte a pakkot a felső sarokba. A bírók ezután sorozatban állították ki a lengyel játékosokat, egy pillanatban a büntetőpadon már csak állóhely volt a negyedik játékos számára, de az előnyökkel nem tudott élni a Volán, sőt a padról visszarobogó Cwikla újabb bravúrra késztette Budait. Végre egy szépen kidolgozott Volán-akció következett, Rusznyák passzából Svasznek emelte be közelről. Újabb vezetés a Volánnál. De ismét csak három percig élt az előny, Radwanski ugyanis mesteri csel után ismét kiegyenlített. Három másodperccel a vége előtt mindenkiben meghűlt a vér, amikor Baranyk bombázott elemi erővel Budai kapujára, ám szerencsére nem sikerült betalálnia.

Következett a hosszabbítás négy- négy emberrel. A hirtelen halál, melyet ezúttal mindkét csapat túlélt, tovább azonban már nem lehetett elodázni a döntést, sem pedig fokozni az izgalmakat. A büntetőket Radwanski, illetve Ocskay és Palkovics lőtték be, azaz a Volán átbújt a tű fokán. A csapat ezúttal sem játszott kiemelkedően – de sokkal jobban, mint hétfőn –, ám a lényeg, hogy kiharcolta a harmadik mérkőzést. És legyünk optimisták, ha meccsről meccsre jobb a fehérvári gárda, akkor talán Lengyelországban is lehet esélye.

A hétfői mérkőzés után sokat javult az Alba Volán teljesítménye. Minek tulajdonítható a látványos formajavulás? – kérdeztük Branislav Sajbant, a fehérváriak szlovák szakvezetőjét.
– A hétfői mérkőzést háromnegyed órás késéssel kezdtük, és ez megzavarta a csapatot. A második találkozóra sikerült feljavulnunk, a vendégek védőfalát is többször áttörtük, és akár már a rendes játékidőben is megnyerhettük volna a mérkőzést.
– Csütörtökön rendkívül nehéz harmadik mérkőzés vár Lengyelországban az Albára, optimista?
– Nagyon bízom a játékosokban. Igaz, hogy sérülések és betegségek miatt nem tudunk teljes csapattal kiállni, de ezután a meccs után nagyon remélem, hogy Lengyelországban kiharcoljuk a döntőbe jutást.