Megosztott volt az elnökség

Ettől függetlenül – ahogy ő fogalmazott: magánzóként – megjelent Szabolcsi, valamint Bökfi is, aki viszont elnökségi tag.
Előbb Fehért, majd Imrőt hallgatta meg a testület, miközben megérkezett Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnöke is. Aztán nagy ki-bejárkálás következett, az arcokon nyugtalanság látszott. Karon fogták Fehért, karon fogták Imrőt, eltűntek, majd visszatértek.
Odabent előzőleg feltették nekik a kérdést, hogy együtt el tudnák-e képzelni a munkát. Vagyis az elnökségi tagok nem igen tudtak dönteni, az elhangzó kérdés pedig újabb variációt sugallt. A két fél erre nem készült fel, így abban a pillanatban nem is tudtak dönteni. Érthető.

Hatott a meggyőzés

Imrő még a folyosón tudatta (Fehér jelenlétében), hogy ha nem ő lesz a szakvezető, akkor nem kér a kompromiszszumból, megy vissza a klubjába, Kisbérre. Aztán eljött a döntés ideje, melynek nyomán Fehér lett a befutó, Imrő pedig az egyik segítő, vagyis időközben meggyőzték a világ- és Európa-bajnoki érmes Varga Viktória edzőjét. Úgy fogalmaztunk, hogy ő az egyik segítő. A másik Stark Tibor, akit eredetileg képzelt maga mellé Fehér, s aki súlyos sérülését követően kifelé megy a sportágból, legalábbis mint versenyző.
"Úgy gondolom, egyenlő eséllyel pályáztunk Fehér Tamással, mindkettőnknek volt valamilyen hiányossága – így Imrő. – Arra számítottam, hogy az itthon elvégzett tizenhat évnyi edzői munka, több jó versenyző kinevelése elég lesz a bizalom megszerzésére. De ha már így alakult, egymást kiegészítve is minden adott, hogy az olimpiáig hátra lévő hét hónapban maximálisan felkészítsük a csapatot, és remélhetőleg nem fogjuk megbánni, hogy együtt vállaltuk a munkát."

Csak külföldön dolgozott

A 11 szavazattal három ellenében kapitánynak megválasztott, 43 esztendős Fehér Tamás adta be a legnívósabb pályázatot, ám vele kapcsolatban is dilemmába estek a döntéshozók. Ô ugyanis eddig csak külföldön dolgozott (így például Dél-Amerikában és Norvégiában), s többen szóvá tették, hogy a nevéhez nem fűződnek jó eredmények, valamint nem ismeri a magyar viszonyokat. Ellenben felsőfokú edzői képesítése van és két nyelven kiválóan beszél.
"Megértem az aggodalmakat, ám a külföldi évek is jelentős szakmai munkát kívántak – érvelt az új szakvezető. – Nem minden esetben az a mérvadó, ha valaki harminc kilóval többet emel, hanem az, hogy mennyit fejlődik. Salvadorban például amatőrök a súlyemelők, dolgoznak a sport mellett, de így is volt olyan versenyzőm, akit az ország legjobb sportolójának választottak. Kilenc országban két nyelven tartottam előadásokat, és több válogatott az én programom szerint dolgozik."
A sármos kapitány jónak tartja a tavaly decemberben távozó szakvezető, Zsuga Imre szakmai elveit, s ő is sokat tanult tőle.
"Semmiképpen sem akarok homlokegyenest mást csinálni, már csak az olimpiáig hátralévő hét hónap miatt sem – folytatta Fehér. – Már lerágott csont a gyakorlatbiztonság emlegetése, úgy érzem, ez egy idő után nem hatott jól a versenyzőkre. Egy biztos, nagy hangsúlyt kell fektetni a maximális erő-állóképességre, s rendkívül fontos, hogy egészséges küzdőszellem alakuljon ki a csapatban. Két éremre mindenképpen jó lehet a válogatott Athénban."

Bagócs: őszintén és mérgesen

Akadtak olyanok, akiket a kompromisszum sem győzött meg, így például Bagócs János őszintén és mérgesen mondta el, hogy nem ért egyet Fehér Tamás kinevezésével. Ennek oka, hogy Fehér nem tett le még semmit az asztalra, a dél-amerikai és norvégiai munkája neki nem mond semmit. Ellendrukker persze nem akar lenni, s reméli, az eredmények majd igazolják: jó döntést hozott az elnökség.