David Seaman befejezte

Döntését az előzte meg, hogy vállsérülést szenvedett, és hogy a City szerződtette David Jamest a West Ham Unitedtól. A válogatott jelenlegi első számú kapusa mellett pedig vélhetően annyi szerephez sem jutna, mint az Arsenalban, ahonnan azért jött el, mert a háttérbe szorult.
"Hosszasan elbeszélgettem a családommal és néhány kollégámmal, mielőtt eldöntöttem, hogy abbahagyom a labdarúgást. A sérülésemről tudom, hogy nagyon lassan gyógyul, ezért is döntöttem úgy, hogy most kell befejezni" – mondta Seaman, aki maga javasolta Kevin Keegannek, a City menedzserének, hogy szerződtesse Jamest.
"Mindent elmond Davidről, hogy amikor pályafutása válságba került a vállsérülése miatt, azt tartotta legfontosabbnak, hogy a klub megoldást találjon, és igazolja le az általa legjobbnak vélt angol kapust. Hihetetlenül sokat elért, de a statisztikáknál sokkal fontosabb, hogy igazi csapatember volt, aki rengeteget foglalkozott a társaival" – fogalmazott Keegan, aki szerdán két és fél éves megállapodást írt alá Jamesszel, akiért a City kétmillió fontot fizetett a másodosztályú londoni klubnak. A 33 éves hálóőr csak két napja értesült a Manchester City érdeklődéséről, és nagy megelégedésére a két klub igen rövid idő alatt lebonyolította az adásvételt.
"Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan menni fog minden, de a lényeg, hogy újra az élvonalban védhetek. Örülök, hogy a Citynél lehetek, de fáj, hogy el kellett hagynom a West Hamet" – mondta James, akit a West Ham várhatóan a Rosenborg által szabadlistára tett Gautur Arasonnal fog pótolni.

A visszavonuló Seaman 13 évet töltött el az Arsenalnál, ahol többször is hangoztatták, hogy kapusedzőként mindenképpen számítanak a szolgálatára. Arséne Wenger csapatában a tavalyi FA-kupa-döntőben játszott utoljára, és a Southampton ellen a hajrában káprázatos bravúrral mentette meg a londoni klub 1–0-s vezetését. Az "ágyúsoknál" eltöltött ideje alatt rengeteg sikert elért, de voltak mélypontok is. Szép emlék az 1996-os Európa-bajnokság, amelyen Skócia és Spanyolország ellen is tizenegyest hárított. Még ebben az évben a Brit Birodalom Tisztjévé avatták, és talán feledtetni tudták vele az egy évvel korábbi KEK-döntőben elkövetett bakiját: a zaragozai Najim félpályáról lőtte a győztes gólt az "ágyúsok" ellen. Hasonlóan rossz emlék számára a tavalyelőtti világbajnokság Brazília elleni mérkőzése, amelyen Ronaldinho csapta be távoli emelésével, vagy élete utolsó, 75. válogatott szereplése, amely során (2002 októberében) Southamptonban a macedón Szakiri szögletrúgásból talált a kapujába.
Akármilyen nagy kapus volt Seaman, a labdarúgóvilág leginkább a bakijaira emlékszik, nem pedig a hatalmas bravúrjaira. Találó is a BBC-hez beérkező szurkolói észrevétel, amely így szól: "Seaman nem sokat tett az angol labdarúgásért, de a jelképe lett annak."