Marseille-i kötélidegzet

A 33. évében járó, röbgijátékos felmenőkkel büszkélkedő kapus teljesítménye az adott körülmények fényében még különlegesebb. Annak idején a Marseille-ben lett ismert futballista, e klubbal érte el első sikerét, s mostanában hetekig ácsingózott arra, hogy újra magára húzhassa a mezét. Miután ugyanis Tim Howard érkeztével a Manchester Unitednél – a szó legszorosabb értelmében – a partvonalon kívülre került, nem volt maradása, mindenáron nyélbe akart üttetni egy kölcsönadási szerződést. Az MU hajlott volna az ügyletre, ám a FIFA az asztalra csapott, mondván: nem azért találták ki az átigazolási időszak intézményét, hogy egyesek azon kívül, a szabályokat semmibe véve cserélgessenek csapatot.
Bartheznek tehát várnia kellett, amíg beköszöntött a várva várt időszak. Január másodikán, pénteken írták alá a megállapodást, s másnap már kupameccs várt az OM-re. Ilyen előzmények után, több hónapos kihagyást követően, emberünk végigvédte a Strasbourg elleni százhúsz percet. Utána a párbajban kétszer hárított, majd odaállt a labda mögé, és berúgta a továbbjutást jelentő tizenegyest.
Ehhez idegek kellenek. Pedig éppen neki bőven lett volna rá oka, hogy a bakiktól való féltében megremegjen a keze (és a lába). Emlékezhetünk, a Manchester Unitednél volt egy periódusa, amikor több sorsdöntő hibát követett el egymás után, és a rossz nyelvek máris arról kezdtek pusmogni, hogy megöregedett, egykori legendás reflexei nem a régiek… A leghajmeresztőbb talán az volt, amit 2001 októberében, a Deportivo elleni hazai BL-csoportmeccsen művelt: egyszer a saját ötösén, egyszer meg a kapujából messze – és fölöslegesen – kifutva vétette el a labdát, úgyhogy az MU ki is kapott 3–2-re.

Mégsem valószínű, hogy az utókornak ez marad majd meg Barthezről. Sokkal inkább az az 1998-as kép, amint Laurent Blanc, a francia válogatott csapatkapitánya minden vb-mérkőzés előtt kabalaértékű csókot nyom a kapus kopasz feje búbjára. A babona működött, elvégre a "kékek" mindössze két gólt kapva masíroztak el hazai pályán az aranyéremig. Nem véletlen, hogy Thierry Henry a torna alatt a következőt válaszolta egy újságírónak a legjobb kapus kilétét firtató kérdésére: "Mindennap ellene játszom az edzéseken".
Barthez egyesületi pályafutása sem volt mindennapi. Nemzetközi mércével mérve ismeretlen játékosként igazolt 1992-ben a Marseille-hez, amelylyel a következő évben, általános döbbenetet keltve, Bajnokok Ligája-győztes lett. E mesés karrierkezdet sem szédítette meg: amikor klubját a bundabotrány miatt a másodosztályba sorolták, maradt, és aktív szerepet vállalt az élvonalba való visszajutásban. Ekkor már tiszta lelkiismerettel szerződhetett a Monacóba, majd öt évvel később a Manchesterhez.
Az Old Traffordra kerülésében feltehetően nagy szerepe volt annak a francia sikerrel végződő párharcnak, amelyet az MU és a Monaco vívott az 1997–98-as BL-sorozat negyeddöntőjében. Az angolok nem sajnáltak 7.8 millió fontot adni érte – ennyit addig senki nem fizetett kapusért. Igaz, ez történetesen egy világbajnok, illetve friss Európa-bajnok kapus volt – aki manapság is bírja a francia szövetségi kapitány, Jacques Santini bizalmát.