Nem menekülhetett meg

A figyelmetlenségért természetesen Zsuga Imre szövetségi kapitánynak kellett vállalnia a felelősséget, és már akkor külön elnökségi ülés foglalkozott a mulasztással, egyúttal felvetődött a szakember menesztésének lehetősége is. Zsuga Imre aztán maradt a helyén, mígnem elérkezett a következő világbajnokság, amelynek Vancouver adott otthont idén november 14. és 22. között.
Az olimpiai kvótákról döntő viadalt drámaian kezdték a magyarok, hiszen Tancsics László (56) kiesett a rosszul megválasztott első fogás következtében. Ott, a helyszínen Zsuga Imre újra megkapta a magáét, és érződött, ezt már nem nézik el neki. Különösen azok után, hogy néhány nappal később Dankó Ilona is lemaradt az egyik fogásáról, Nagy Nikoletta és Nagy Szilvia pedig kis híján lemaradt a saját versenyéről, mert a kapitány rosszul tudta az időpontot. A sorsáról végül döntő csütörtöki elnökségi ülés végeredményéhez kétség sem férhetett, Zsuga Imre és a szövetség közös megegyezéssel szerződést bontott.
"Az elnökségi előtt másfél órát beszélgettem Zsuga Imrével, és elmondtam neki, hogy sem én, sem az elnökségi tagok többsége nem elégedett a világbajnoki produkcióval, a megszerzett hét olimpiai kvótával – mondta Dolovai Tamás, az MSSZ elnöke. – Felajánlottam, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a meghatározatlan időre szóló szerződését, amiben meg is egyeztünk, így az ülés már viszonylag feszültségmentesen zajlott le. Elhangzott az edzői bizottság jelentése, majd a kapitány beszámolója is, amely után ő bejelentette a szerződésbontást, én pedig megerősítettem azt.”
Dolovai Tamás a következőkben jelölte meg az elégedetlenség okait:
"A formaidőzítéssel, a versenyeztetéssel és a csapatszellemmel is akadtak gondok, és bár a hét kvóta elsőre nem tűnik annyira rossznak, lehetett volna kilenc is. Új kapitány egyelőre nincs, ám január tizenötödikéig mindenképpen meg kell találni az utódot, hiszen akkor kezdődik el az olimpiai felkészülés. Pályázatot írunk ki a poszt betöltésére, ám annyit már most elárulhatok, hogy a fiatalabb generációból igyekszünk megfelelő embert találni.”
– Könnyen belement a közös megegyezéses szerződésbontásba? – kérdeztük Zsuga Imrét.
– Én kezdeményeztem, miután az elnök úr úgy gondolta, hogy én magam mondjak fel, vagy egyoldalúan bontják fel a megállapodásunkat. Végül kulturált módon váltunk el. Ha nem így történik, akkor nagy botrány is kerekedhetett volna, hiszen tudnék mondani egyet s mást, ami rossz fényt vetett volna egyesekre. De nem akarok visszaélni az információimmal, és szívinfarktust sem szeretnék kapni.
– Elismeri a hibáit, amelyek a távozásához vezettek?
– A bizalom fogyott el köztem és az elnökség között, a versenyzők döntő többségével kifejezetten korrekt volt a viszonyom. Ami a kritikákat illeti, van jogos és jogtalan is, de nem részletezném. A napokban lemondtam egy tévéinterjút is, és az elnökségi után sem akarok konfliktust. Úgy gondolom, magamnak már nem tudnék ártani, másnak viszont igen.
– Mégis, vegyük elő a vb-emlékeket!
– Tény, hogy Tancsics esetében mellényúltam, de ha Ehrlich nem sérül meg, akkor most a férfiaknak öt kvótájuk van, a nőknél pedig ha Ráki még egy jó gyakorlatot teljesít, meglehetett volna a négy kvóta. Nehéz tökéletesnek lenni. Annyit azért hadd mondjak, hogy amikor Dominikáról megérkezett a csapat második része Vancouverbe, közülük néhányan az interneten olvastak egy cikket, amelyben felvetődik a menesztésem. Már a vébé alatt! Ennyit a korrektségről…
– Azt hallottam, hogy nem tudott rendet tartani a csapat körül.
– Ez nem igaz! A mostani társaság messze jobb közösség volt, mint például az atlantai olimpia előtti, a tatai edzőtábor vezetőitől is meg lehet kérdezni. Egyetlen retorziót igénylő eset sem történt.
– Milyen tanulságokat von le több mint kétéves tevékenysége után?
– Azt, hogy nagyobb, két-három edzőt igénylő szakmai stábra van szükség, s nem ártana a nőknek is külön egy szakvezető. Ezenkívül elkelne egy állandó masszőr, és a gyakorlatban is a szakvezetőé legyen a döntő szó. Az önmagukat hozzáértőnek valló, ám valójában dilettáns emberek kerüljék el a sportágat, vagy legalábbis fogadják el a szakember véleményét. Szolgálni kell, nem machinálni…