Megjósolták a sikerét

– Amennyire ismerjük, bohókás személyiség. Ez a világbajnoki indulás is csak egy "miért ne?” fellángolásból született?
– Azért annál komolyabb volt – mondta Kiss Katalin. – Valóban szerettem volna elindulni a budapesti világbajnokságon, ám megvallom őszintén, nem igazán hittem benne, hogy ennyi kihagyás után bekerülhetek a csapatba. Aztán elkezdtem az edzéseket, nehéz volt visszaszokni a napi tréningekhez, főleg azok után, hogy egy esztendő alatt egészen más ritmust kapott az életem.
– Szóval szenvedett.
– Jaj, nagyon, de valahogy a szerencse mellém szegődött. A februári válogatón negyedik lettem, aztán mivel Haris Brigitta és Mészáros Zsófi is megbetegedett, Daróczi Petra társaságában elindulhattam a kijevi Grand Prix-viadalon, ami nem is sikerült olyan rosszul. Ez újabb önbizalmat és lökést adott nekem, innentől kezdve már egyre tudatosabban készültem. Csak sajnos történt egy kis baki. Az egyik edzésen ráestem a bal bokámra, amit korábban már kétszer megműtöttek, így pihennem kellett, és emiatt jó néhány versenyen nem tudtam elindulni. Ez olyan volt számomra, mint a világvége. Bizonyítani akartam, de nem volt rá lehetőségem, és ez nagyon elszomorított.
– Akkor az izraeli Grand Prix-n elért tizenhatodik helyét megváltásként élhette meg.
– Az is volt. Ez az eredmény megnyugtatott, és újra elhittem, hogy van esélyem a világbajnoki indulásra. Aztán júliusban megkezdtük a munkát Galina Beloglazovával, és innentől felgyorsultak az események.
– Nem lehetett könnyű alkalmazkodni az ukrán edzőnő stílusához.
– Imádtuk Galinát. Bár nagyon keményen dolgoztunk, napi nyolc órákat tréningeztünk, valóban látványos fejlődésen mentünk keresztül, és sokat tanultunk tőle. Fárasztó volt ez az időszak, de én speciel azt tudom mondani, megérte a gyötrődés.

– Akkor gondolta volna, hogy éppen ön lesz az, aki a legjobb eredményt éri el a magyar csapatból?
– Akkor még azt sem hittem, hogy bekerülök azon négy versenyző közé, aki elindulhat majd a világbajnokságon. A felmérőn a harmadik helyen zártam, és a magyar nemzetközi bajnokságon, amely a világbajnokság tesztversenye is volt, a harmadik legjobb hazai versenyző lettem. Igaz, úgy éreztem, hogy ennél több van bennem, hiszen az edzéseredményeim is ezt igazolták. S akkor elérkezett a világbajnokság és a nagy a meglepetés. Ezt azért mondom, mert a ritmikus gimnasztika nem az a sportág, amelyben a harmadik számú versenyző éri el a legjobb eredményt.
– Miért lehetett az, hogy önnek szinte minden bejött, a többiek pedig kicsit vagy nagyon, de bizonytalankodtak.
– Nem tudom. Talán a hozzáállásom segíthetett, én megpróbáltam végig úgy felfogni a világbajnokságot, mintha egy jó buli volna. Igyekeztem nem görcsölni, kellően vagány lenni és élvezni minden pillanatát a versenyeknek. Tudtam, hogy nincs veszítenivalóm, ezért egész idő alatt teljesen felszabadult voltam. Tudja, mi az érdekes ebben az egészben?! Én hiszek az ezoterikus dolgokban, és februárban egy asztrológusnál jártam, aki azt mondta, az idén megnyerem a saját kis világbajnokságomat. Akkor kinevettem, hogy ilyen biztosan nem fordulhat elő velem, és milyen kiszámíthatatlan az élet, most megadta nekem azt, amire mindig is vágytam.
– Tehát szépen búcsúzott.
– Dehogy búcsúztam! Lehet, hogy a huszonkét évemmel egy kissé túlkoros vagyok, de ez az év megmozgatott, és újra hitet adott a folytatáshoz.

Az év külföldi sportolója: Anna Besszonova

Kabajeva reszkethet…

A világ még Alina Kabajeva-lázban ég, ám jó lesz odafigyelnie az oroszok világsztárjának, mert a budapesti világbajnokságon feltűnt egy törékeny ukrán lány, aki egyöntetűen kivívta a szakemberek elismerését. Anna Besszonováról van szó, aki a csodálatos karika- és buzogánygyakorlatával két aranyérmet gyűjtött be szeptemberben, és akit teljesen jogosan felállva tapsolt meg a közönség az egyéni összetett döntője után.
Hogy miért is? Mert az összetett aranyat Alina Kabajevának ítélte oda a sportpolitika, pedig Besszonova ugyanolyan, ha nem jobb produkciót nyújtott a nap során. Az ukránok "hattyúja” megkönnyezte a döntést, és az sem vigasztalta, hogy édesanyja, aki egyben edzője, biztatólag annyit mondott: az idő neki dolgozik. Bruno Grandi, a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) elnöke sem rejtette véka alá elismerő szavait, véleménye szerint ugyanis Anna Besszonova volt a budapesti világbajnokság legnagyobb meglepetése. Ami így az athéni olimpia előtt néhány hónappal nem rossz ajánlólevél a 19 esztendős versenyzőnek…