Meglepetés az újoncoktól

– Ôszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyen sikeres évet zárunk majd – mondta a kormányos, Varga Tamás. – A titkos célunk csak az volt, hogy kvalifikáljuk magunkat az olimpiára. Ám ahogy menet közben egyre jobban versenyeztünk, már az lebegett előttünk, hogy akár érmet is szerezhetünk a világbajnokságon. Milánóban azonban nem úgy szerepeltünk, ahogy szerettünk volna.
– Azért csak nem voltak csalódottak a hatodik hely miatt?
– Egy kicsit.
– Ha a szezon elején valaki azt mondja, az augusztusi vébén hatodikok lesznek, nem írja azonnal alá?
– Dehogyisnem. Viszonylag későn, csupán májusra dőlt el, hogy a kiválasztott öt versenyzőből végül Zsolt lesz a legmegfelelőbb pár a számomra.
– Valójában mi döntött az ő javára?
– Már amikor egyesben eveztem, figyeltem a potenicális partnereket. Ám döntőnek nem az egyesbeli, hanem a csapatteljesítmény bizonyult. Valamennyiükkel eveztem együtt, és mondhatom, Zsolt minden szempontból ideális választásnak tűnt.
– Mikor érezte először, hogy lesz keresnivalójuk a nemzetközi mezőnyben?
– A szegedi válogatón már elég bizalomgerjesztő időt mentünk, de igazán az esseni regattán csillant meg a remény, amelyen a világ élvonalába tartozó egységekkel együtt versenyeztünk.
– Vagyis a milánói Világkupára már azzal a tudattal mentek ki, hogy cél a dobogó?
– Inkább csak a döntőbe kerülést tűztük magunk elé, mondván, egy Világkupa mégiscsak más. Mikor viszont bejutottunk a legjobb hatba, azt mondtuk, hú, itt van ez a szuper olasz csapat, próbáljunk meg minél tovább együtt menni velük. Így lettünk másodikok.
– Nem lepődtek meg a rutinosabb vetélytársak?
– Volt ilyen élményünk. Pont Milánóban, az eredményhirdetés előtt a tavaly vébébronzérmes dánok kezdtek el faggatni bennünket, hogy mióta is evezünk együtt, meg hány évesek vagyunk. Nem győztek csodálkozni azon, hogy akkor még csak néhány hónapja kerültünk össze. Viszont olyan jót beszélgettünk, hogy barátság lett belőle.
– A vetélytársak közül másokkal is jó viszonyban vannak?
– Mivel a régi egypárevezős ellenfeleim közül sokan átültek az olimpián is szereplő kétpárba, többekkel jó viszonyban vagyunk.
– Az összetett Világkupa-ezüsttel járt valamilyen trófea?
– Sajnos nem. Csak az első kap sárga trikót és serleget.
– A világbajnokságról már esett szó. Elemezték már, miért nem sikerült jobb helyezést elérniük?

– A fáradtság és a rutintalanság lehetett az ok. Az előbbit úgy próbáljuk kivédeni, hogy lényegesen kevesebb versenyen indulunk. Az utóbbi probléma meg idővel magától megoldódik.
Időközben a csapat fiatalja, Hirling Zsolt is megérkezik, akinek az erőnléte és a technikai tudása is rengeteget fejlődött az elmúlt fél év alatt.
– Nagyon sokat tanulok Tamástól, egyre jobban kiismerjük egymást – mondja Hirling.
– Az év elején arról beszélt, hogy maximálisan alárendeli magát a párja döntéseinek. Ez továbbra is így van?
– Mivel ő diktálja a tempót, nekem csak rá kell figyelnem. Viszont mindig megbeszéljük előre, hogy mit fogunk csinálni, így sohasem ér váratlanul.
– Jelenleg másodéves a Budapesti Műszaki Egyetemen. Végigviszi az évet, vagy halasztani fog?
– Az első félévet még befejezem, de aztán halasztok. Jövőre mindent az olimpiának fogok alárendelni. Máshogy nem lehet sikert elérni.
– Mi jelentené a sikert az ön számára?
– Egy érem. Ha negyedikek lennénk Athénban, csalódott lennék.
– Bátor kijelentés…
– Ez az év bebizonyította, hogy van keresnivalónk a legjobbak között, márpedig ha mindent megteszünk érte, kell, hogy legyen az eredménye.

Az év külföldi sportolója: Georgina és Caroline Evers-Swindell

Az új-zélandi ikerpárnak nagy álma teljesült azzal, hogy Milánóban megvédte a női kétpárban egy évvel korábban kivívott világbajnoki címét, és ezzel kijutott a 2004-es athéni olimpiára. A magas, szőke, atletikus és állandóan mosolygó testvérek nem tagadják, a vb előtt, amikor Görögországban nyaraltak, ellátogattak a jövő évi nyári olimpia helyszínére, a szkíniaszi vízicentrumba, és ott a babonának megfelelően lekopogták egy fán, hogy hamarosan visszatérnek. Most, hogy ez sikerült, nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy kitaláljuk, a tavasszal hová vezet majd az útjuk, és ott mit is fognak kívánni…
Mindenesetre a nemzetközi szövetséget (FISA) már most megnyerték maguknak, hiszen a női mezőnyből az idén nekik ítélték oda az év legjobbjának járó címet.