Igaly Diána igazi maximalista. Ahelyett ugyanis, hogy a tavalyi lahti vb-n világbajnoki címmel megszerzett olimpiai kvótája után az idén lazított volna, szinte nem volt olyan jelentős verseny, ahol ne szerzett volna érmet. A sydneyi játékokon bronzérmes skeetlövő egyszerűen képtelen félvállról venni bármilyen rendezvényt is. S amikor végre tényleg leengedhetne, télen ugyanis a szabadtéri számok képviselői kényszerpihenőre vonulnak, akkor nekifut egy kemény kondicionáló edzőtáborozásnak és még élvezi is.
(fotó: Árvai Károly)
(fotó: Árvai Károly)
– Elégedetten tekint vissza az évre? – Ahhoz képest amilyen szenvedős volt, igen – mondta a kétszeres egyéni világbajnok Igaly Diána. – Szenvedős? Hiszen dobogóra állhatott a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon és még a Világkupa-sorozatban is. – Ennek ellenére az idén talán egyetlen versenyen sem voltam jó formában. Na jó, talán egyedül az országos bajnokságon. – A nicosiai világbajnoki bronzérem már semmi? – Dehogy, annak nagyon örültem. Szerencsém volt, hogy a vébé a szezon végére került, akkorra egy kicsit magamra találtam. Ott sem lőttem ugyan jól, de legalább egy harmadik hely öszszejött. Az viszont, hogy az Európa-bajnokságon egyéniben nem lettem döntős, kifejezetten bosszantott. Nem túlzás, hogy kicsit az önbizalmamat is megingatta. – Ilyen rutinnal a háta mögött? – Sosem tudtam úgy menni egy versenyre, hogy nem érdekel a végeredmény. Ha már egyszer ott vagyok, akkor igenis szeretnék jól szerepelni. Nem mások miatt, hanem magam miatt. A szezonkezdettel egyébként még kifejezetten elégedett voltam, hiszen a hosszú, aktív téli pihenő után, szinte edzés nélkül lettem döntős Perth-ben. Ez jót is tett a lelkemnek. A granadai Világkupán viszont már kijött, hogy nincs minden rendben. Minden egyes lövés plusz energiát, odafigyelést kívánt tőlem.
– Ez volt az a helyszín, ahol a hangtechnikával is meggyűlt a baja? – Igen, a gép egyszerűen nem akarta érzékelni a hangomat, amikor kértem a korongot. Volt olyan sorozat, hogy tizenötször is ismételnem kellett. Ha jó formában vagyok, ilyesmit fel sem veszek, most viszont nagyon, de nagyon zavart. – Nem lehetett volna szólni a technikusnak, hogy állítson a gépen? – Mivel a többi versenyzőnek nem volt vele gondja, nem mehettem oda, hogy kérem, én vagyok Igaly Diána és azonnal csináljanak valamit. Ehelyett az a megoldás, hogy a jövőben változtatok a hangomon, igyekszem mélyebben, vagy hosszabban szólítani a korongot. Azt ugyanis véletlenül sem szeretném, hogy Athénban a mikrofonos rendszeren múljon bármi is… – Látom, már foglalkoztatja az olimpia. – Nem tudom kikerülni, hiszen ha bekapcsolom a televíziót, egy perc múlva szembesülök az athéni játékokkal. A lakásomban meg a sydneyi emlékek bukkannak fel lépten-nyomon. Viszont próbálom egészséges szinten tartani a várakozást, és nem spannolni magam fölöslegesen ennyivel előtte. – Változtat a felkészülésén a 2000 előttihez képest? Vagy rutinos olimpikonként már minden mozdulat a helyére került? – Igaz, hogy ez lesz a harmadik olimpiám, mégsem tartom magam rutinos olimpikonnak. Barcelonát például nem is veszem ide, mert ott még a férfiak között indultam, nem rendeztek külön női versenyt. Vagyis Sydneyben volt az első igazi megméretésem, ami meg olyan jól sikerült, hogy nem érzem szükségesnek a változtatást. A fizikai felkészülést jóformán egyedül végeztem, szakmai téren pedig édesapám munkamenetét követtem, amihez még hozzáadódott édesanyám és Vasvári Erzsi segítsége. Szóval most is ez lesz a vezérelv, és remélem, úgy léphetek a végén pályára, hogy én mindent megtettem a siker érdekében. – Befejeződött a szezon, a hideg miatt a pályára sem tud kijárni, mivel üti el a hirtelen nyakába szakadt rengeteg szabadidejét? – Dunavarsányban egy kutyakemény edzőtáborozáson veszek részt, ahol rendesen meghajtanak bennünket, az első nap után például úgy járkáltam, mint a Terminátor. De csöppet sem bánom a terhelést, sőt kifejezetten élvezem.
Az év külföldi sportolója: Rajmond Debevec
Igazi világklasszis. Sydneyben például a kisöbű sportpuska összetett számában lett olimpiai bajnok, de a 60 fekvőben és légpuskában is évek óta ott van az élbolyban. Tavaly, Lahtiban mégis sikerült meglepnie a mezőnyt. A szlovén lövő ugyanis kipróbálta magát 300 méteren, s ha már ott volt, meg sem állt a világbajnoki címig. Ezek után csöppet sem meglepő, hogy 2003 sem telt el Debevec-érmek nélkül. A plzeni Európa-bajnokságon két egyéni aranyat szerzett (3x40 lövés 50 és 300 méteren), a légfegyveres Európa-bajnokságon harmadik lett, s mindezek megkoronázásaként a Világkupa-döntőn ugyancsak övé lett az elsőség kedvenc számában (a 3x40 lövéses összetettről van szó). Természetesen jövőre Athénban is indul, ám remélhetőleg ott amiatt emlegetik majd, hogy Sidi Péter mögött végzett…