Szombat estére szinte megállt az élet az egész országban, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Real Madrid az ősi riválisnál, a Barcelonánál vizitált. És ha már ott volt, húsz év után (egészen pontosan 1983. október 22-e óta először) ismét bevette a Camp Nout bajnoki mérkőzésen.
Az egykor a Barcelonát erôsítô Luis Figo (balra) ismét borsot tört a katalánok (itt éppen Luís García) orra alá a nagy rangadón
Az egykor a Barcelonát erôsítô Luis Figo (balra) ismét borsot tört a katalánok (itt éppen Luís García) orra alá a nagy rangadón
A királyi gárda nem játszott ellenállhatatlanul, a galaktikusok nem szárnyaltak – Raúl például szinte észrevehetetlen volt, az egyetlen lehetőségét is elpuskázta az 54. percben Beckham középre ívelését követően –, de a katalánok újfent bebizonyították, hogy Ronaldinho nélkül egyszerűen képtelenek felpörögni. Legalábbis idejében, a 83. percben Kluivert szépítő találata után ugyanis volt esélye az egyenlítésre a hazai csapatnak. Az első nyolcvan percben azonban mintha a pályán sem lett volna Frank Rijkaard alakulata, illetve úgy tűnt, mintha egy erős középcsapat meccselne az irreálisan nagy stadionjában, aminek csak egy végkifejlete lehetett, az, hogy a Real Madrid hagyja el győztesen a szentélyt. Nem is történt másképp, elsősorban a fővárosiak brazil szekciójának köszönhetően: a 37. percben Roberto Carlos lőtt Víctor Valdés kapujába, majd ugyanő a második félidő derekán kihagyhatatlan helyzetbe hozta Ronaldót, a "dagi” pedig tovább szomorította a hazai híveket. Ezután érkezett Kluivert találata ( Quaresma szögletéből fejelt a bal alsó sarokba a holland), egy percre rá pedig a találkozó legizgalmasabb pillanataként a védők mögül kilépő Gerard egyenlíthetett volna, ha Saviola centerezését követően nem Casillasba pöcköli a labdát. A lényeg, hogy a Real viszonylag könnyen fektette két vállra a Barcelonát, amit a katalán székhelyen igazságtalannak (ezzel a főcímmel jelent meg egyébként a helyi El Mundo Deportivo), a fővárosban viszont nagyon is megérdemeltnek minősítettek. "Úgy tűnt számomra, mintha a Barcelonának nem lett volna védekezési koncepciója, sokkal inkább a középpályát próbálták meg uralni a házigazdák. Ugyanakkor én olyan Madriddal jöttem ide, amely nem az ellenfél esetleges hibáira alapozott, hanem amely nyerni akart és ennek megfelelően játszott és szerzett vezetést. Az előny tudatában ráállhattunk a kontrákra, ezért hiába játszott fölényben a második félidőben a Barcelona, csapatom megérdemelten nyerte meg a mérkőzést” – lelkendezett Carlos Quieróz, a királyi gárda edzője. Carles Puyol, a Barcelona védője eközben a következő kijelentést tette: "Ha elmondanám a véleményemet a játékvezető tevékenységéről, akkor nem játszhatnék többet.” A válogatott bekknél visszafogottabban nyilatkozott Rijkaard mester, igaz, ő meg újfent magyarázkodott, amitől tele van a drukkerek hócipője. "Amikor a madridiaknál volt a labda, érezhető volt, hogy milyen könnyen okozhatnak kárt nekünk, fordított esetben ez korántsem volt így. Mondhatni, nehezünkre esik betalálni az ellenfél kapujába, én viszont nem először mondom azt, hogy az ellenfél úgy nyert ellenünk, hogy sokkal kevesebb helyzete volt. A Realnak az első félidőben szinte momentumai sem akadtak, mégis betalált egy irányt változtató lövés nyomán. Kemény pofon volt, de a második félidőben így is megtettünk mindent az egyenlítés érdekében” – fogalmazott a holland szakvezető, aki azért, ha nagyon muszáj, tárgyilagos is tud lenni, kijelentette ugyanis, hogy "csakúgy, mint a csapatom, én is kényes helyzetben vagyok”. Felettese, a Barcelonát vezető Joan Laporta egyelőre nem beszélt a menesztéséről, helyette inkább hangzatos lózunggal tömte be a szurkolók sportsikerekre éhes száját: "A szimpatizánsaink bebizonyították, hogy képesek civilizált és sportszerű módon is buzdítani a csapatot, és bizony szükség van rájuk, hogy javítsunk a helyezésünkön. Továbbra is hiszek benne, hogy nem okoz majd gondot a Bajnokok Ligáját érő első négy hely valamelyikén végezni. Kimászunk a slamasztikából, ebben bízhatnak a szurkolóink.” A Real elnöke, Florentino Pérez sem sokkal maradt el Laporta mögött a protokollbeszédben: "Mindkét csapat jól játszott, bármelyik nyerhetett volna, de a szerencse ma a mi oldalunkon állt. Pedig a Barca kiváló második játékrészt produkált.” A nagy derbi árnyékában szinte elveszett a forduló, pedig esemény volt bőven: ismét nyert az Osasuna és a Mallorca – a pamplonaiak egyelőre biztos "BL-ezők”, a "szigetlakók” pedig (a Bilbao mérkőzésétől függően) UEFA-kupás helyen állnak –, folytatódott viszont a Real Sociedad és a Celta Vigo vesszőfutása, előbbi kiesőhelyen, utóbbi, jobb gólkülönbségének köszönhetően éppen bennmaradó pozícióban tanyázik.
Tv: a Sport1 ma 17.15-től sugározza a bajnoki forduló öszszefoglalóját
Primera División 15. forduló: Deportivo–Málaga 1–0 (Cepdevila 59.), Osasuna–Celta Vigo 3–2 (Aloisi 28., 49., Bakayoko 74., ill. José Ignacio 37., Catanha 91.), Real Sociedad–Betis 0–4 (Capi 5., Joaquín 15., 59., Juanito 49.), Barcelona–Real Madrid 1–2 (Kluivert 83., ill. Roberto Carlos 37., Ronaldo 73.), Mallorca–Valladolid 1–0 (Correa 15.), Sevilla–Zaragoza 3–2 (Javi Navarro 33., Podestá 47., Antonito 71., ill. David 22. – öngól, Villa 30. – 11-esből), Albacete–Santander 4–0 (Aranda 42. – 11-esből, Pacheco 60., Delporte 73., Juanma 89. – öngól), Murcia–Villarreal 1–1 (David Karanka 13., ill. Xisco Nadal 91.), Atlético Madrid–Espanyol 2–0 (Fernando Torres 21., 74. – a másodikat 11-esből), Valencia–Athletic Bilbao 2–1.
Következik (december 13–14-én) a 16. forduló: Valladolid–Murcia, Málaga–Mallorca, Real Madrid–Deportivo, Espanyol–Barcelona, Celta Vigo–Atlético Madrid, Santander– Osasuna, Zaragoza–Albacete, Athletic Bilbao–Sevilla, Betis–Valencia, Villarreal–Real Sociedad