Újabb mérföldkőhöz érkezett Halil Mutlu, a törökök kétszeres olimpiai bajnoka. Mint köztudomású, eleddig az 56 kilósok között uralta a mezőnyt, Európában kilenc éve nem talált magánál erősebb vetélytársat, 1998-tól kezdve pedig az egész világot rendszeresen megverte. Egy helyen hiányzik csak a folytonosságot jelentő láncszem, ugyanis sérült lévén a tavalyi varsói vb-n nem tudta begyűjteni ötödik aranyérmét.
Mutlu, a törökök csillaga az új súlycsoportban is bizonyított a kanadai világbajnokságon
Mutlu, a törökök csillaga az új súlycsoportban is bizonyított a kanadai világbajnokságon
Eme mulasztását pótolta szombaton, de már egy lépcsőfokkal feljebb, a 62 kilósok társaságában. Az áprilisi Európa-bajnokságon melegített be a következő nagy feladatokra, és a Lutrakiban megszerzett első hellyel megnyugtatta magát: a számára új kategóriában is érdemes lesz a világ trónjára. Vancouverben ugyan nem volt a magabiztosság megtestesülése, ám ő azért Halil Mutlu, hogy három jó gyakorlattal is a dobogó tetejére lépjen. A szakítás világrekordere, a kínai Si Cse-jung sem tudta feltartóztatni, ellenben a fehérorosz Olescsuk reményt keltő gyakorlatot mutatott be a lökésvilágcsúcsot jelentő 183 kilón. A nagy nevek ellenére igen alacsony színvonalú volt a verseny, hiszen szakításban az első 14 gyakorlatból mindössze három kapott fehér lámpát, végül a huszonnégyhez arányult a nyolc. Ketten, így a tunéziai Dzsarraj és a világbajnoki címvédő (!) észak-koreai Im Jong Szu kiesett, a moldovai Popov viszont a B-csoportból tudta megcsípni az ötödik helyet. Mutlu összességében ötödik vb-aranyérmét vehette át. A 48 kilós nők A-csoportjában is hemzsegtek a jól csengő nevek. A sportág első női olimpiai bajnoka, Tara Nott, aki férje nevét viselve Cunninghamként indult, a junior-világcsúcstartó, 53 kilóból lefogyasztó török Nurcan Taylan, az összetett világcsúcscsal büszkélkedő, egyben címvédő kínai Vang Min-csüan vagy a bolgár Izabela Dragneva, aki doppingvétség miatt kénytelen volt utólag átadni sydneyi aranyát Nottnak. Remek verseny kerekedett tehát, amelynek a végén Nottnak csak a hetedik hely jutott, míg Vang Min-csüan biztosan nyert. Az ázsiai mégis sírva hagyta el az utolsó gyakorlata után a pódiumot, tudniillik már győztesként, második kísérleténél (115 kilón) súlyos térdsérülést szenvedett. Mindjárt kórházba szállították, így az érmekért a kínaiak csapatvezető asszonya lépett fel a dobogó tetejére.
Az elsô és eddig utolsó kanadai arany
Sokan furcsállják, mit is keres Kanadában a súlyemelô-világbajnokság, hiszen az ország cseppet sem a sztárok sportági kincsesbányája. Egyetlen világbajnoki aranyát Doug Hepburn szerezte 1953. augusztus 30-án, Stockholmban, az addig egyeduralkodó amerikai John Davist megelôzve. Hepburn egyébként zenészként és énekesként is megállta a helyét, még ma is játsszák a számait a kanadai rádióállomások. Az elsô kanadai rendezésű világbajnokságot azonban már nem érhette meg, ugyanis 73 éves korában, 2000-ben elhunyt.
Ez volt a magyarok fellépése nélkül eltelt szombat eseménysora, míg vasárnap délelőtt, illetve délben (magyar idő szerint este) Farkas Zoltán a B-, Kecskés Zoltán az A-csoportban próbált szerencsét 69 kilóban. Farkastól mindenképpen a húsz közé jutást vártuk a csaknem ötventagú mezőnyben, és esélyeit csak növelte, hogy a szakításban mindjárt hárman is kiestek, meg aztán ő is csak a harmadik gyakorlatát rontotta el. A C-csoportban 320 kilós, tulajdonképpen A-csoportba illő eredménnyel nyerő fehérorosz Lavrenov legyőzése nem lehetett cél, de ha azt vesszük, hogy a lapzártánk után még tartó felsőházi viadalon 11 versenyző volt érdekelt, a nyíregyházit legfeljebb a 17–18. helyre taksálhattuk. A lökést ő fejezte be legelőbb, és miután 307.5 kilóval zárt, fél órán keresztül figyelni kellett a többieket, mire mennek. Nos, az A-csoport rajtja előtt a nyolcadik helyen állt Farkas, azaz tizenkilencediknél hátrébb már nem végezhetett – Kecskéstől viszont ennél jóval többet reméltünk…