Névjegy
RICARDO OLIVEIRA
Született: 1980. május 6., Sao Paulo
Állampolgársága: brazil
Posztja: csatár
Magassága/testsúlya: 183 cm/81 kg
Eddigi klubjai: Portuguesa (2000–2002), Santos (2002–2003), Valencia (2003–)
Legnagyobb sikerei: brazil bajnok (2002), a Libertadores-kupa gólkirálya (2003)
Akit elengedett a Santos
Mielőtt bárki azzal intézné el Ricardo Oliveira produkcióját, hogy olyan jó csapatban, mint a Valencia, nem nagy kunszt három gólt lőni egy 50-ra végződő meccsen, jegyezzük meg: a Valenciában az előző szezonban nyolc találat már a házi gólkirályságot jelentette. Az persze kétségtelen, hogy az emberhátrányban játszó, amúgy is bűnrossz Mallorca megleckéztetése nem a legnehezebb küldetések közé tartozik, így azoknak is lenne némi igazuk, akik, mondjuk, az ugyancsak triplázó Benjamin Lauthnak (1860 München) vagy a két góllal és egy gólpasszal jelentkező Ronaldónak (Real Madrid) ítélnék a hét legjobbja címet.

Ricardo Oliveira (balra) háromszor állította megoldhatatlan feladat elé a védôket

Ricardo Oliveira (balra) háromszor állította megoldhatatlan feladat elé a védôket
A fentiekből kiderül, hogy a fiatal csatár korábban kétszer volt eredményes Hispániában, de azt jól megnézte, hogy kinek a hálójába küldi a labdát: ő lőtte a másodikat a Real Madrid elleni, 2–0-s diadal során, majd rá egy hétre, a Camp Nouban a Barcelonának rúgott győztes gólt. ("Álomszerű, hogy pont a Real és a Barca ellen sikerült. A világ legjobb ligájában játszom, mert itt vannak a világ legjobb futballistái. Remélem, folytatódik a jó formám” – áradozott nemrég.) Sőt, előtte már letette a névjegyét az európai kupákban is, amennyiben az AIK elleni, idegenbeli UEFA-kupa-mérkőzésen magára vállalta az egyetlen találatot.
A nemzetközi porond hangulata természetesen egy csöppet sem ismeretlen a számára. Az év első felében a Santos hozzá hasonlóan zsenge korú társulatával Dél-Amerika legrangosabb klubsorozatában, a Libertadores-kupában a döntőig menetelt, ott az argentin Boca Juniors jelentette a végállomást. Oliveira végig nagyszerűen szerepelt, nyolc meccsen szerzett kilenc góljával – a bocás Marcelo Delgadóval holtversenyben – a torna társgólkirálya lett.
Vélhetően erre a teljesítményre (is) figyelt fel Jaime Ortí, a Valencia elnöke. A szerződtetés mellesleg elég érdekes história. Már az is meglepő volt, hogy a Santos vezetősége eladta gólerős csatárát, hiszen – a brazil szokásokkal ellentétben – nem engedtek a csábításnak, nem árusították ki a roppant alacsony átlagéletkorú gárdát azok után, hogy az sziporkázó játékkal megnyerte a brazil bajnokságot. Robinho, a válogatott Diego és a többiek most is odahaza rúgják a labdát, a náluk valamivel idősebb Oliveira azonban menni akart, és vele ismeretlen oknál fogva kivételt tettek. Jó ideig nem lehetett viszont tudni, melyik klubnál köt ki, mert a Betis, a Deportivo, a Sevilla és a Racing Santander is az aláírására ácsingózott. Sokáig a Betis tűnt befutónak, ami annál is inkább hihető volt, mivel Oliveira két tapasztalt honfitársa, Denílson és Marcos Assuncao oldalán focizhatott volna.
Aztán váratlanul jött, látott és győzött a Valencia – talán az szólt a kétszeres BL-döntős mellett, hogy egyelőre megelégedett a támadó játékjogának felével. Nos, ha továbbra is ilyen gyakorisággal lövöldözi a gólokat, Senor Ortí nyilván nem fog habozni, hogy a maradék ötven százalékra is rátegye a kezét…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








