Bruno Grandi elrepült. S vele együtt elszálltak olimpiai reményeink is. Bár hivatalos megerősítés nem érkezett, s a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) elnöke is búcsúzásakor csak köszönő szavakat mormolt orra alá a végrehajtó bizottság döntése helyett, úgy tűnik: a múlt heti budapesti olimpiai kvalifikációs világbajnokságon 11. helyen záró együttes kéziszercsapatunk nem kapta meg az athéni részvételre jogosító szabadkártyát.
Grandi elrepült, és úgy tűnik, a magyar olimpiai szabadkártyát is magával vitte
Grandi elrepült, és úgy tűnik, a magyar olimpiai szabadkártyát is magával vitte
Az eddig kiszivárgott információk alapján nagy valószínűséggel Lengyelország válogatottja utazhat a soron következő olimpiai játékokra, amely a nemzetközi szövetség kvalifikációs szabályzata és a lengyelek tizedik helye alapján egyáltalán nem meglepő. "Mindössze” sajnálatos. Főként azért, mert a világbajnokságot megelőző nemzetközi versenyeken, mint például az augusztusi deventeri és a szófiai Grand Prix-versenyen is csapatunk "magasan” verte a lengyeleket. Idehaza (!), az elmúlt négy esztendő legfontosabb versenyén, az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon mindez nem sikerült. Még az sem volt elég az olimpiai kvótához és a szabadkártyát jelentő helyhez, hogy lányaink életük legjobb formájában versenyeztek… Az athéni álom helyett tehát marad az ébredés. "Mit mondjak? Számítottunk rá – sajnálkozott Fekete Annamária, az együttes kéziszercsapat edzője. – A verseny után azt mondtam a lányoknak, hogy egy százalékot hagyjanak meg a reményeiknek, a jelenlegi hírek alapján teljesen felesleges bizakodniuk. Hogy mi lesz velünk? Marina Ignatyijeva, a csapat mellett dolgozó orosz tréner szerdán hazautazott, úgy tűnik, én is befejezem az edzősködést, és a csapat is darabjaira hullik. Ketten, Polner Mária és Maros Judit biztos, hogy befejezik pályafutásukat, míg a többiek egyéni versenyzőként visszatérnek egyesületeikbe.”