Király az ötösön belül

Úgy tűnik, Filippo Inzaghi újabban szereti erősen indítani a szezont. Emlékezhetünk, a legutóbbi évad elején a BL-ben talicskázta kettesével a gólokat, most meg a squadra azzurrát segítette ki egy akcióból elért triplával. Ez pedig nem csak azért nagy szó, mert ő maga még sosem tett ilyet azúrkék szerelésben, hanem azért is, mert az olasz nemzeti tizenegy eleve nem arról híres, hogy gólzáporral szórakoztatná a közönségét. Hogy mást ne mondjunk, legutóbb két és fél éve, 2001 márciusában szerzett egy mérkőzésen négy találatot, a Litvánia elleni vb-selejtezőn (mellesleg a Pippo becenéven ismert támadó kétszer azon a meccsen is megzörgette a hálót).
S ha már a múltban kutakodunk, érdemes megjegyezni, hogy választottunk harmincéves korára több örökranglistán is "tényezővé” vált. Már egy éve ő minden idők legeredményesebb olasz támadója az európai kupákban, a Serie A örök-góllövőlistájának 40. helyén áll 110 találattal – maga mögé utasítva egyebek között Angelo Schiaviót, vagy a maiak közül Enrico Chiesát –, az olasz válogatottban pedig csak tízen termeltek többet nála.
Érdekesség, hogy az európai kupák góllistáján épp az a Gerd Müller az első, akihez Inzaghit leggyakrabban hasonlítják. A német rekorder is a kapu közvetlen előterében volt igazán elemében, a lecsorgó labdák örök esélylesőjeként, a "bepiszkálós” gólok nagymestereként. Inzaghiról is mindent elmond az a statisztika, amely szerint az előző bajnoki idényben játszott harminc mérkőzése során összesen háromszor próbálkozott lövéssel a tizenhatos vonalán kívülről – közülük egy ment kapura, de abból sem lett gól. Az ő igazi területe az említett mészcsíkon belül van, de akkor sem túloznánk nagyon, ha azt írnánk, az ötösön belül.

Ami egyéb jellemzőit illeti: későn érő típus. Emlékszik például valaki Filippo Inzaghira, amint a Parma mezében feszít? Bizonyára kevesen. Pedig lehúzott egy évet a kék-sárgáknál, még 1995–96-ban, s nem kevesebb, mint 15 találkozón jutott szóhoz. Jellegzetes gólörömét azonban csak kétszer mutathatta be, noha az a Parma remek csapat volt, egy évvel korábban például UEFA-kupát nyert, az aktuális szezonban meg a hatodik helyen végzett.
Ekkor került Pippo az Atalantához – legnagyobb szerencséjére. Bergamóban valósággal kivirult, olyan jól ment neki, hogy gólkirállyá koronázták. A csapat csak a tizedik lett, de nélküle talán még ki is esett volna, hiszen az öszszes gól több mint fele (24) fűződött az ő nevéhez.
Amikor megvette a Juventus, sokan mondták, a "zebrák” kidobták a pénzt az ablakon, mert Inzaghi ugyanolyan "egyszezonos” csillag lesz, amilyen Igor Protti volt az előző idényben. Szó mi szó, a nem éppen faltörő kos alkatú, hirtelen feltűnt csatárról valóban elképzelhető volt, hogy a Bari társgólkirályának sorsára jut. A jóslat mégsem jött be, mert bár azóta egyszer sem közelítette meg bergamói formáját, tíz bajnoki gól alá sem ment még. Közben csapatot is váltott – a Juve meglehetősen váratlanul engedte el a Milanhoz –, de ez sem rázta meg különösebben.
Újabb eladástól meg egyelőre nem kell félnie.