Fazekas nagyon várja a pihenőt

Nem csoda, hogy kettőjük között dőlt el, hogy ki lesz a hónap sportolója. A több szavazatot végül Fazekas kapta. Talán azért, mert Párizsban kitűnő eredménnyel, 69.01 méterrel szorult a második helyre. Ám csúcstartónk szerint ezúttal nem őt illette volna a cím.
– Természetesen jólesik, hogy sokak választása rám esett, de szerintem ebben a hónapban Adrián szerepelt jobban. Augusztusban ugyanis a világbajnokságon kívül is volt verseny, és ő a MAL-kupán 84.19 méterre javította a kalapácsvetés országos rekordját.
– Rendkívül sportszerű.
– Nem azért mondom, hanem mert szerintem ez az igazság.
– A világbajnokság után hogyan fogadták otthon az emberek?
– Annak ellenére, hogy sokan győzelmet vártak tőlem, és ezt láttam is az arcokon, amikor gratuláltak, őszintén örültek a sikeremnek. Sajnos nem tudtunk a terveinknek megfelelően együtt hazautazni, mert az én eredményhirdetésem csúszott egy napot, így későbbi géppel érkeztem. Másnap azonban ünnepeltünk, a város sportvezetői fogadtak minket.
– Június eleje óta tart az idény, egyre fárasztóbb lehet versenyezni. Bírja még?
– Egyelőre nem engedhetek le. Még két viadalon állok rajthoz, az egyik Rietiben lesz, a másik a Grand Prix-döntő. Amíg azokon túl nem vagyok, tartanom kell magam. De már nagyon várom a szezon végét. Kemény volt ez a nyár, kifáradtam, elsősorban nem is fizikailag, hanem idegileg. Az persze jó, hogy a világbajnokságon már túl vagyunk, és ezüsttel vagyunk túl, ami megnyugtat egy kicsit. De a Grand Prix-döntő még nagyon fontos, azon szeretnék győzni. Aztán jöhet a pihenő. Akkor végre lehet egy kicsit lazítani, nem kell olyan fegyelmezetten élni.
– Rendkívül pontos napirend szerint él, ön, akit egykor azért küldtek el a szülei sportolni, hogy ne rosszalkodással vezesse le az energiáit.
– Valóban így keveredtem le a pályára, és előzőleg eszembe sem jutott, hogy diszkoszvető legyek. A remek társaság tartott ott, jó bulinak tűnt az egész, a sport eleinte másodrendű volt.
– Amikor lement a pályára, akkor mostani edzője, Vida József és Annus Adrián már ott volt?
– Igen, ráadásul engem éppen Józsihoz küldtek. Miután bementem a kapun, szembejött egy nagydarab ember, és mondtam neki, hogy csókolom, a Vida Józsi bácsit keresem. Ô volt az.
– Hogy jutottak el a csókolomtól a sziáig?
– Egy pillanat alatt. Én tizenhat voltam, ő huszonnyolc, azt mondta, tegezhetem.
– Még mindig Vida a testesebb.
– Ez így is marad. Nekem elég, ha 110–115 kiló vagyok.
– Amikor elkezdett sportolni, mennyi volt?
– Úgy hatvan. Nagyon vékony voltam. Ezért lett a becenevem Szúnyog.
– Milyen versenyszámmal ismerkedett meg először?
– Mint mindenki, aki Szombathelyen bement a pályára, a kalapácsvetéssel. De nekem nagyon tetszett a diszkoszvetés is.
– Akkor még versenyzett, és éppen azon a pályán edzett a szám csúcstartója, Horváth Attila.
– Nagyon szerettem nézni az edzéseit, az ő technikája fantasztikus volt. Attila diszkoszvetésre született.
– Ön se panaszkodhat, hiszen azt mondják, rendkívül jól dob, az az erőssége, azzal veri meg a többieket.


– Kénytelen vagyok jól dobni, hiszen hiába vagyok 194 centiméter magas, a diszkoszvetők között kicsinek számítok.
– A litván Virgilijus Alekna, aki most Párizsban megelőzte, mekkora?
– Legalább 130 kiló és két méter magas.
– A karöltője?
– Az övé 222 centiméter. Az enyém nincs két méter. Ez óriási hátrány. Ezt kell gyorsasággal és technikával ledolgoznom.
– Mi az erőssége?
– A gyorsaságom.
– No és hogyan lett a kalapácsvetésből diszkoszvetés?
– Mind a két számban versenyeztem, és a diszkoszvetés sokkal jobban tetszett. Amikor az egyik nyáron nagyon sokat nőttem, Németh Pali bácsi, aki az edzőm volt, azt mondta, ezzel a termettel már van esélyem arra, hogy diszkoszvetésben eredményes legyek.
– Mikor dőlt el véglegesen, hogy ebben a számban versenyez?
– Kilencvennégyben a junior-világbajnokságon. Diszkoszban és kalapácsban is indultam, az előbbiben hatodik, az utóbbiban talán tizedik lettem.
– Akkor mennyit tudott?
– Diszkoszban pontosan 58 métert, azt éppen azon a viadalon dobtam, amelyiken Horváth Attila 68.58 méterre javította az országos csúcsot. Kalapácsban úgy hatvan-hatvankét métert.
– Ezt követően volt néhány rossz éve.
– Németh Pali bácsi csoportja akkoriban vált ki a Haladásból, és elég rossz körülmények között edzettünk. Rossz, fűtetlen teremben súlyzóztunk, és én megrántottam a hátam. Gerincsérvvel műtöttek, így majdnem egy teljes évet kihagytam. A sérülésem előtt már 60.34 méter volt az egyéni csúcsom, és nagyon nehezen kapaszkodtam vissza erre a szintre.
– Mi segítette abban, hogy a pályán maradjon?
– A konokságom. Nem könnyű eltántorítani attól, amit elhatároztam. Ha egyszer a fejembe veszek valamit, azt meg is csinálom.
– Mindenáron nagy sportoló akart lenni?
– Igen, bár erre a szintre, amire eljutottam, akkor még nem gondoltam. De álmodozni álmodoztam.
– A budapesti Európa-bajnokságon már jól szerepelt, negyedik lett.
– Egy évvel később azonban ismét megsérültem. A sevillai világbajnokságon már úgy indultam, hogy meg volt beszélve az ágyékműtétem időpontja.
– Most viszont a világ két legjobb diszkoszvetőjének az egyike. Két éve sikert sikerre halmoz. Mennyiben változtatta ez meg az életét?
– Mivel mindent a sportnak rendelek alá, nagyon fegyelmezetten élek, így nagy változás nem is lehetne az életemben. De nem is szeretném, ha a sikerek eltérítenének arról az útról, amelyen járok.
– Nem nehéz ennyire fegyelmezetten élni?
– Meg lehet szokni. No és van a két hónapos pihenő, amikor ki lehet engedni. Azt nagyon-nagyon várom. Ilyenkor én is elmegyek a haverokkal, olykor a szokásosnál később fekszem le, és egy-két korsó sört is megiszom. Többet nem, hiszen egész évben nem fogyasztok alkoholt, így már a kevés sör is fejbe vág.
– A két hónap alatt semmit sem edz?
– Tavaly egyáltalán nem mozogtam, és nagyon jólesett. Az idén a második hónap végén fogok egy kicsit úszni és futni. De legfeljebb kétszer-háromszor egy héten.
– Hány évig lehet ezt a munkát bírni?
– Ezt szerencsére még nem tudom, de úgy tervezem, hogy az olimpia és a következő világbajnokság után beiktatok egy év pihenőt. Erre szükségem lesz.
– Méterben nézve milyen eredményről álmodozik?
– Jövőre szeretnék nagyon nagyot dobni. Tavaly jó volt a technikám, az idén viszont sokkal erősebb voltam. Ha ezt a kettőt sikerül összehoznom, abból kisülhet valami. Négyszer-ötször szeretnék hetven méter fölé kerülni. Hogy mennyivel, az a széltől is függ. Az a vágyam, hogy e dobások egyike az olimpián legyen.