Papizsanszkaja abbahagyja

Egy- valaki esetében nem fogalmazott teljesen egyértelműen, valahogy így nyilatkozott négy hete: "Natalja Papizsanszkaja is a csapat közelében marad.” Ez olyan "megy is, marad is” értelmű mondat, ami azért egyértelműen jelezte, hogy a tízszeres magyar bajnok, tízszeres kupagyőztes ukrán játékos nyíregyházi jövője bizonytalan. Mostanra aztán eloszlott a homály az elmúlt tíz-egynéhány év talán legnagyobb magyarországi egyénisége körül – de a részletekről beszéljen ő:
"Elköszöntem a csapattól – kezdte a tömör lényeggel a feladóként és ütőként is maradandót alkotó játékos. – Csak ígéretet hallok, de máig nem fizette ki a klub a játékosokkal szembeni tartozásokat, január-február óta várok rá, hiába. Most megtudtam, hogy nincs szükség rám, legalábbis azt közölték velem, hogy ha találok másik csapatot, nyugodtan mehetek. Ezek után szinte biztos, hogy abbahagyom a röplabdázást.”
Papizsanszkaja már el is búcsúzott társaitól: csütörtökön egy ki süti és üdítő társaságában bement az öltözőbe, és megköszönte a Szabolcsban töltött eredményes négy évet.
"Az első meccsre, a BSE elleni hazai találkozóra még nézőként elmegyek, és szurkolok a lányoknak – folytatta a reménye szerint hamarosan magyar állampolgárságot kapó Papizsanszkaja. – Addig maradok Nyíregyházán, míg a fiam dolgait el nem rendezem, ő ugyanis itt focizik a helyi klubban, és ide jár majd gimnáziumba. Amint sínre teszem, visszaköltözöm Egerbe, ahol az élettársam él, ráadásul belevágtunk egy építkezésbe a
Szépaszszony-völgyben. Remélem, az év végén már beköltözhetünk.”
Az ukrán kiválóság persze akár el is csábulhatna, hiszen korábbi nagy sikerei színhelyén, Egerben kinőtt egy másik csapat, amely az NB I-ben szerepel. Egy kis kis levezetésnek is beillene, ha felhúzná az Agria RC mezét, meg aztán sokat tanulhatnának tőle az utódok.

"Már júniusban gondoltam a visszavonulásra, de úgy véltem, ha jók lesznek a körülmények, még folytatom. Jelen esetben legfeljebb öt százaléknyi esélyt adok magamnak a játékra, a lányok kérdésére is azt válaszoltam az öltözőben, hogy majd meglátom. Egyébként valóban megnéztem az egri csapatot, de én inkább már edzősködnék. Középfokú képesítésem van, a szakedzőihez még tanulnom kellene.”
Papizsanszkaja senkit sem akar megbántani, de rosszulesik neki, hogy így alakultak a körülmények, hogy így kell szakítania a sportággal.
"Lehet, hogy megöregedtem, de egy-két évet azért még bírtam volna – így a 37 esztendős játékos. – Úgy látszik, az Isten ezt akarta, nem lehet mit csinálni. Tiszta szívből szurkolok a csapatnak az új bajnokságban.”
Ezek Papizsanszkaja szavai, de mit mond Ludvig Zsolt, aki eddig óvatosan nyilatkozott a légiós sorsáról.
"Az anyagiak hiánya miatt szorosra kell húzni a nadrágszíjat, így szakmailag hiába lett volna indokolt jelenléte a csapatban, nem tudjuk megtartani Natasát – magyarázta a vezetőedző. – Nagyon szép négy évet töltöttünk együtt, ugyanakkor került Nyíregyházára, mint én. Az a szomorú, hogy ilyen küzdelmes, sok áldozatot követelő idény után kell megválnunk tőle. De, és ez is nagyon fontos, kifejezetten baráti maradt a viszonyunk.”