Nem kis meglepetést okozott a szezon elején összeült Varga Tamás, Hirling Zsolt páros, miután a három forduló alapján ezüstérmet szerzett az összetett Világkupában.
Hirling Zsolt (balra) és Varga Tamás a milánói világbajnokságon is az elitbe vágyik (Fotó: Danis Barna)
Hirling Zsolt (balra) és Varga Tamás a milánói világbajnokságon is az elitbe vágyik (Fotó: Danis Barna)
Ám a fiatal kettős még ennél is többre vágyik, kvalifikálni szeretné magát a 2004-es athéni nyári olimpiára. Méghozzá nem is akárhogyan, mert bár a milánói világbajnokság legjobb 11 férfi könnyűsúlyú kétpárevezőse indulhat a játékokon, a magyar kettős az A-döntőben, azaz a legjobb hat között akar végezni. – Úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy mindenképpen megszerezzük az olimpiai kvótát. Ám a remek eredményeket látva időközben már odáig jutottunk, hogy csalódottak lennénk, ha végül nem kerülnénk be az A-döntőbe – mondta Varga Tamás, az egység rangidőse. – A Világkupa második hely után ez azért nem tűnik olyan elrugaszkodott célkitűzésnek… – Természetesen ha eljutunk a fináléig, akkor az éremszerzésre fogunk hajtani. De beígérni a dobogót óriási felelőtlenség lenne, hiszen az olaszokat leszámítva, akik egyelőre kiemelkednek a mezőnyből, várhatóan nüanszokon fog múlni a további helyezések sorsa. – A milánói pályáról milyen benyomásaik vannak? – Ugyan versenyeztünk már rajta, az első edzések az ismerkedés jegyében zajlanak majd, mivel minden pályának más a vize, a keménysége, amit meg kell szokni. – Amennyiben a párosuk megállja a helyét, a jövőben letesz az egyesbeli indulásról? – Arról ugyan nem tettem le, hogy egyszer egyesben is kijussak egy vébére, ám ha a páros bejön, nincs értelme váltani. Elvégre az olimpiai szám, amit mégiscsak jobban jegyeznek. – Az edzőtáborozásuk jól sikerült? – Igen, és nem csak a mostani – vette át a szót Hirling Zsolt. – Sokakkal ellentétben mi külföldön kezdhettük meg a felkészülést, ami rengeteget jelentett. – Elsősorban, gondolom, önnek, hiszen most robbant csak be a felnőttek közé. – Rengeteget erősödtem, és a stílusom is megváltozott, hiszen alkalmazkodtam Tamáshoz, akinek tényleg sokat köszönhetek. – Eszerint ő a főnök a hajóban? – Persze, de azért a segítőtársra is nagy szükség van… – Könnyen összeszoktak? – Egész jól megyünk, de azért még akad csiszolnivaló bőven. –Egy csöppet sem nyomasztja, hogy újoncként máris az elitben kell helyt állnia? – Nem, sőt, nagyon várom már a versenyt. Egy picit majd biztosan izgulni fogok, de csak addig, amíg elrajtolunk, aztán már nem lesz rá időm.