Jock Stein legendás évtizede

VI. György legidősebbik 26 éves lányát, Erzsébetet fél évszázaddal ezelőtt, 1953-ban koronázták az Egyesült Királyság királynőjévé. Színpompás ünnepségek követték egymást, ám egy ilyen nagyszabású esemény hogyan is lehetett volna elképzelhető – éppen a labdarúgás őshazájában – rangos futballtorna nélkül? A Koronázási Kupa 1953. május 20-án lejátszott döntőjében a skótok zöld-fehér gárdája, a glasgow-i Celtic csapata került ki győztesen, miután a döntőben 2:0-ra megverte a Hiberniant.A Celtic már ekkor, ötven esztendővel ezelőtt is ősi klubnak számított, jóval túl történetének első fél évszázadán, a koronázás idején taposta-rúgta fennállásának 65. esztendejét. Az MTK szerdán a Puskás-stadionban fellépő kupaellenfele kétséget kizáróan a világ egyik legpatinásabb futballegyüttese.Az alapítás ötlete a katolikus Mária Társaság egyik glasgow-i tanintézetének vezetője, Walfrid barát fejében fogant meg még 1887 őszén, ráadásul a jótékonyság ösztönözte. Úgy vélte – és a skót fővárosban Edinburghban a Hibernian Club esete is erre késztette –, egy klub létrehozása, működtetése, a mérkőzések rendezése révén olyan bevételhez juthat, amelyet azután a "Szegény gyerekek ebédlőasztala” elnevezésű jótékonysági akciójára fordíthat. Ô találta ki a Celtic (kelta) elnevezést is, amely megfelelt és utalt a lakosság ír-skót vegyes gyökereire.Az ötletet, majd az alakuló ülést 1888-ban (érdekes egybeesés, hogy az MTK is ugyanebben az esztendőben formálódott) tettek követték. Egy alkalmas földsávot vettek mindössze ötven fontért a várostól, nem messzire a Celtic jelenlegi pályájától, és a környéken élő lakosság lelkes társadalmi munkában alakította ki a játékteret. Hat hónappal később, a nyitó mérkőzésen a Celtic 5:2-re páholta el a Glasgow Rangerst. Hangulatában a hivatalosan barátságosnak elkönyvelt találkozó egyáltalán nem volt az, a kemény belemenések nemcsak a pályán szikráztak, hanem a két szurkolótábor harcias tagjai között is. A nézőtéri összecsapások merőben másfajta küzdelem kezdetét jelentették, felfokozott, sörgőzös és indulatos rivalizálásét, amely immár lankadatlan sporttörténeti hagyományként él azóta is, olyan indulatoktól fűtve, mint amilyen mifelénk a Ferencváros és az MTK, illetve az Újpest "baráti körei” között alakult ki.Négy esztendő múlva a Celtic már skót kupagyőztes, újabb egy év múlva megszerzi első bajnokságát is. 1905 és 1910 között a zöld-fehérek zsinórban hatszor nyertek bajnoki címet. 1897-től profik, a klub kft.-ként működik. Egy nevet mindenképpen meg kell említenünk a hőskorból, a csapat egykori játékosáét, Willie Maleyét. Első alkalommal 1897-ben nevezték ki a Celtic titkár-menedzserének. Szakmailag a feltétel nélküli támadójáték híve volt, mesteri érzékkel szemelte ki a tehetségeket, szerezte meg őket nem túl drága áron, és nevelt belőlük értékes játékosokat. Távozása után, amikor a világháborút követően korábbi teljesítményéhez mérten visszaesett a Celtic, a gondok közepette a harmincas években ismét a sikerember Maleyhez fordult a klub. Mint korábban, a mester most is bevált, két bajnoksággal és három kupagyőzelemmel nyerte vissza régi fényét a csapat, de az időszakra egy tragikus esemény rányomta bélyegét: példátlanul népszerű kapuvédőjének, John Thompsonnak a halála. 1931-ben a Celtic–Rangers rangadón merészen kivetődött, összeütközött a Rangers-csatárral, Sam English-sel, olyan szerencsétlenül esett, hogy koponyacsonttörést szenvedett, és még aznap éjjel elhunyt. A második Maley-korszak után újabb hullámvölgy, a negyvenes évek középszerűsége következett, majd a feltámadás, amely egy rendkívüli egyéniségű ír, Jock Stein működéséhez fűződik. A szenvedélyes, fanatikus, bár életvitelében példásnak nem mindig nevezhető szakember 1951-től játszott a csapatban, majd 1957-ben megbízást kapott, hogy a tartalékegyüttest dirigálja. Mivel nem jutott előbbre, átlépett vezetőedzőnek a Dunfermline-hoz. A Celtic 1965-ben szerződtette újra, és ez mesteri húzásnak bizonyult. Dicsőség köszöntött a zöld-fehérekre, a hatvanas évek közepétől egészen a következő évtizedig. 1966-ban, 12 év után ismét a zöld-fehérek lettek a skót bajnokok, és ezt a privilégiumot kilenc évig át sem adták. Felemelkedtek az európai elitbe: az 1966–67-es szezonban a Bajnokcsapatok Európa-kupájában bejutottak a Lisszabonban rendezett döntőbe, ahol nagyszerű játékkal 2:1-re győzték le a nagy esélyes Inter gárdáját.Lisszabont követően Stein tovább erősített: Kenny Dalglish, Lou Macari, David Hay és George Conally jött, a BEK-ben 1970-ben másodikak lettek, aztán 1972-ben és 1974-ben is eljutottak a legjobb négybe.Jock Stein Budapesten is járt, mégpedig 1972-ben, amikor a BEK-sorozat keretében az Újpesti Dózsával hozta össze együttesét a sorsolás. Emlékezetes mérkőzés volt, a Celtic 2–1-re nyert. Stein 1975-ben súlyos gépkocsikarambolt élt túl egy hajszállal, majd lényegében a közhiedelem szerint is skót fukarság áldozataként fejezte be áldásos tevékenységét a Celticnél 1978-ban. Pénzügyi zavaraira hivatkozva a klub eladta Dalglisht, Macarit, Hayt, Stantont, és ő sem maradt… Hay később 1983-ban visszatért ugyan menedzserként, de a régi magaslatokra nem tudta feljuttatni a zöld-fehéreket, ugyanígy járt – már a kilencvenes években – a másik nagy csillag, Macari, sőt, később maga a nagy Kenny Dalglish is… 1998-ban elkészült a Celtic korszerű, 60 ezer nézőt befogadó új stadionja.Végezetül a legújabb, máig nyúló korszakról: miután 2000-ben a Celtic a skót kupasorozatban váratlanul katasztrofális vereséget szenvedett az abszolút esélytelen Caledonian Thistle-től, az északír menedzser, Martin O’Neill vette át az irányítást. O’Neill működése nyomán ismét felfelé vezetett a glasgow-i kelták útja: 2001-ben és 2002-ben bajnoki címhez jutottak, sőt 2001-ben sikerült a kupát is megszerezniük. 2003 – ezüst a bajnokságban, a kupában is, mi több, az UEFA-kupában is! A döntőben Sevillában hosszabbítás után szenvedtek csupán 3–2-es vereséget a Portótól… Nem kevesebb, mint 33 évet vártak erre a sikerre.