Horváth dolgozik és edz

– Jól sikerült a felkészülésem – mondta az újdonsült rekorder –, de egy technikai hibám miatt még változó a teljesítményem. Ha elkapom a mozgást, messzire száll a gerelyem, ha nem, kicsit dobok.
– Mi a probléma?
– Hajlamos vagyok arra, hogy elsiessem a dobást, emiatt sokszor fölvágom a magasba a gerelyt. Az ősszel az edzőmmel, Fehér Gáborral nekiláttunk, hogy lépésről lépésre kijavítsuk ezt a hibát. Sajnos a hideg tél miatt csak tavasszal folytathattuk a munkát, ezért még sokat bizonytalankodom.
– Összességében mégis jól sikerült a felkészülése.
– Ez főként annak köszönhető, hogy nem volt nagyobb sérülésem, így legfeljebb néhány napos módosítást kellett végrehajtani az eltervezett munkán.
– Mennyiben tért el az idei felkészülése a korábbiaktól?
– Az utóbbi három évben hasonló módszerrel edzettem, amelyet eredetileg a kényszer szült. Az olimpia után ugyanis néhány hónapra abbahagytam a sportolást, el voltam keseredve amiatt, hogy a nevezési szint teljesítése ellenére sem indulhattam a játékokon. A kihagyás miatt lemaradással kezdtem az alapozást, ehhez kellett megtalálni a megfelelő munkát. A következő évben 80.80 métert hajítottam, harmadik lettem az Universiadén, de a sípcsontom fáradásos törése miatt ismét késve kezdtem a felkészülést. Mivel a módszer kétszer már bevált, ezen a télen tudatosan alkalmaztuk a szisztémát.
– Ebben az évben egyesületet is váltott.
– Az előző klubom, a CSHC Vetex már nem tudta a korábbi támogatást garantálni, ezért új egyesület után kellett néznem. A Royal Sped-ZAC olyan lehetőséget kínált, amellyel fel tudok készülni az olimpiára is. Ez nagy lökést adott, ugyanakkor a bizonyítási vágy is hajtott. A zalaegerszegiek nagyon korrekten betartják a megállapodást, és rendkívül jólesett, hogy hittek, bíztak bennem.
– Azok közé a sportolók közé tartozik, akik a versenyzés mellett dolgoznak is.
– Napi hat órában a Generali Biztosítónál dolgozom. A cég nemcsak lehetőséget ad arra, hogy versenyezzek, hanem támogat is.
– Hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és az élsportot?
– Szerintem nem lehet reggeltől estig, januártól decemberig gerelyt hajítani, másra is kell hogy jusson idő. Jó szakmám van, közgazdász vagyok, és a jövőmre is gondolnom kell. Annak ellenére, hogy részmunkaidőben dolgozom, vezető beosztásban vagyok. A munkahelyemen szeretnek, és a szakmai képességeimet is elismerik. Életbiztosítási matematikával foglalkozom.
– És a sport nem megy a munka rovására?
– Szerencsére a versenyidőszak és a munkám fő periódusa nem esik egybe. A cégnél a február-március nagyon fontos időszak, a kollégáim pedig nagyon sokat segítenek.
– Mit gondol, mekkorát tud dobni?
– Ezt nehéz megmondani. Éveken át küzdöttem az országos csúcsért, és ha ennek elérése áttör egy pszichés gátat, egy-két métert is fejlődhetek. Többek szerint sok van még bennem, de csak úgy fejlődhetek tovább, ha az ideihez hasonlóan akadálymentes lesz a felkészülésem.
– A párizsi világbajnokságtól mit vár?
– Magamhoz képest szeretnék jól szerepelni. Jó lenne döntőbe kerülni. Tudom, ez nem egyszerű, de kis szerencsével lehetséges. Van néhány kiemelkedő képességű dobó, mögöttük nyolcvan-nyolcvanhárom méter között nagyon sűrű a mezőny, ott minden lehetséges. A pillanatnyi lelkiállapot dönt majd.