A rali nem tipikusan női sportág. Noha elvétve előfordul, hogy egy-egy nő a csúcsra jut elég ha csak Michelle Moutont említjük, az egyetlen női versenyzőt, aki vb-futamokat tudott nyerni, vagy a terepraliban naggyá lett Jutta Kleinschmidtet , de azért nem ez a tipikus.
Ilka Minor hét év alatt jutott el a vb-re
Ilka Minor hét év alatt jutott el a vb-re
Az már gyakoribb, hogy a navigátorülésben láthatunk hölgyeket, már csak azért is, mert általában jóval könnyebbek férfi kollégáiknál, és ez nagy előny az autósportban. Fabrizia Pons annak idején kiemelkedett a tudásával, és megállta a helyét ebben a férfiak uralta sportágban. Most Ilka Minor próbálja meg ugyanezt, bár ő még az útnak nagyon az elején van. Manfred Stohl oldalán száll harcba a világbajnoki pontokért, igaz, még csak két verseny óta, és a Hyundai-istálló színeiben. – Mi a legfontosabb előnye egy női navigátornak? – Az, hogy könnyű. Tudja, a súly nagyon fontos, és egy férfi, bármennyire kicsi és vékony is, sohasem lehet olyan könnyű, mint egy nő. – Manfred Stohl is ezért döntött ön mellett? – Már hetedik éve versenyzünk együtt, és ő kezdettől fogva bízott bennem. Azt mondja, a nők precízebben, pontosabban dolgoznak, és gyorsabban reagálnak. Ez például olyankor fontos, amikor kérdez valamit, és én azonnal tudok válaszolni, mert nagyon jól ismerem őt, tudom, mikor mit szeretne hallani. – Van olyan feladata egy navigátornak, amit egy férfi könnyebben meg tud oldani, mint egy nő? – Ha bent ülünk az autóban, akkor nincsenek nagy különbségek, a dolgunk ugyanaz. Nem könnyebb, nem nehezebb, mint a másiké. Van viszont valami, amit nagyon nem szeretek csinálni és ami egy férfinak szerintem könnyebb. – Mi lenne az? – Forróságban megfogni a meleg, defektes kereket, és lecserélni. – Van példaképe a versenyzők közül? – A pilóták közül Marcus Grönholmot kedvelem a legjobban. Egyrészt a vezetési stílusa miatt, másrészt pedig azért, mert komoly, csendes ember benyomását kelti. Nem fecseg fölöslegesen, viszont teszi a dolgát, méghozzá kiválóan. – És a navigátorok közül?
– Carlos Sainz korábbi társa, Luis Moyá. Szerettem hallgatni a belső kamerás felvételeiket, mert Luis nyelve úgy pörgött, akár a rokka. Persze, ez a hatás nyilván a spanyol nyelvnek is köszönhető. – Más érzés világbajnoki futamon navigálni, mint mondjuk egy sima országos bajnoki viadalon? – Annyiból más, hogy hosszabb a verseny, vaskosabb az itiner. A feladat ugyanaz, csak talán a felelősség nagyobb. De mi Manfréddal mindketten próbáljuk bebizonyítani, hogy érdemesek vagyunk a bizalomra.