Téli álom, tavaszi ébredés

A szakember hangsúlyából ítélve a köszönetet természetesen nem szabad szó szerint érteni, ám az is tény, hogy a bajnoki idény közben történtek – elsősorban a két együttes mind feszültebbé váló viszonya – sok mindent meghatároztak.
– Az elmúlt egy évben valami megpezsdült idehaza, ez kétségtelen és ez akár még jó is lehet a sportág számára, bár ennek a hatása nem feltétlenül csak pozitív – magyarázta Fülöp István. – Egy példával illusztrálnám, hogy mire is gondolok pontosan. Én körülbelül tizenhárom évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni az NBA-t. Akkoriban szinte mindent a Lakers vagy a Bulls nyert meg, ami egy kicsit unalmas is volt, ám jött néhány csapat, amely sok munkával felkapaszkodott melléjük. A kívülálló óhatatlanul ez utóbbiaknak szurkolt, bevallom, nekem is szimpatikusak voltak. Szóval ott is egy hegemóniát igyekeztek megtörni, ám ennek érdekében komoly szakmai munkát végeztek. Idehaza viszont a Postás esetében ez utóbbi nem feltétlenül igaz, a zuglóiak inkább a játékosok összevásárlásával akartak minél jobb eredményt elérni, ami nem baj, hiszen ma már ez is a sport része, de ebben az esetben nem illendő az állítólagos szakmai munkával kérkedni. Mert a sportágban élők pontosan tudják, hogy ebből mi az igazság. Azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok ténykedései és nyilatkozatai olyan dacot váltottak ki játékosainkban, aminek ez a fölényesen megnyert bajnoki döntő lett a következménye. Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy köszönettel tartozom Rostás Gábornak, akit továbbra sem tekintek edzőnek, elvégre ő sokkal inkább elnök, vagy menedzser – ez utóbbit viszont a maga szemszögéből jól csinálja.
– A Postás helyett foglalkozzunk inkább a Statisztikával, elvégre nem mindennapos eset, hogy egy együttes zsinórban harminchatodszor is bajnok tud lenni. Ez alapján akár sikeresnek is értékelhetné az évet…
– Ez igaz, de ennek ellenére én inkább felemásnak minősíteném a most lezárult idényt. Egyénileg kifejezetten sikeresen szerepeltek a játékosaink, csapatban viszont a BEK és a Klubcsapatok Szuperligája sem úgy sikerült, ahogyan azt szerettük volna.
– Mi lehetett ennek az oka?
– A tavaly nyáron kialakított válogatási elvek nagyon megnehezítették a helyzetünket. Az idén, az Európa-bajnoki és világbajnoki csapatba kerüléshez a korábbinál hangsúlyosabbnak számítottak az egyéni versenyek, így a játékosaink óhatatlanul is erre koncentráltak. Az ősszel az első négy hazai versenyen statisztikás győzelem született, s ez egy kicsit elaltatott mindannyiunkat. Míg korábban az volt a jellemző, hogy inkább a fontos csapatmeccseken villogtak a mieink, most éppen ezeken a találkozókon nem tudták kellően "odatenni” magukat. Az egyénileg elért jó eredmények után mindannyian azt gondoltuk, hogy minden rendben van, így váratlanul ért bennünket a BEK-ben elszenvedett vereség. Ami pedig a szuperligát illeti, ott a Postás végzett az élen, ám meggyőződésem, hogy ott inkább mi veszítettünk, mint a zuglóiak nyertek. Igazság szerint az a vereség nagy pofon volt számunkra.
– A három említett csapatverseny közül melyiket tartották a legfontosabbnak?
– Ezt most nem azért mondom, mert ott sikerült nyernünk, de nekünk mindig a bajnokság az első. Ez jelenti számunkra a folytonosságot, azt, hogy idehaza évről évre bizonyíthatunk. Ezt követi a BEK, míg a szuperliga csak a harmadik, bár természetesen az is fontos.
– Egy ilyen felemás év végén kire mondja a szakember, hogy igen, ő jó volt, vele elégedett voltam?
– Ezt így most egyik játékosom esetében sem tudom kijelenteni. Mindannyiuknak volt jobb és rosszabb időszaka, de érdekes módon ebben a hullámzásban is egységesek voltunk. Talán éppen ez a csapatunk legnagyobb ereje.
– A bajnoki döntő előtt egyáltalán el tudta képzelni, hogy veszítenek?
– Ôszintén szólva nem. Igaz, a Postás két légiósa, a német Nemes Olga és a román Otilia Badescu nagyon erős, meg aztán Éllő Vivien és Lovas Petra is jó asztaliteniszező, de ennek ellenére biztos voltam a győzelmünkben. Persze, azt is hozzá kell tennem, hogy az előzményeknek köszönhetően a játékosainkon nagyon látszott az akarás, az utóbbi hetekben még önmagukhoz képest is sokkal keményebben, sokkal tudatosabban készültek. Addig, akár egy medve, téli álmot aludtunk, de szerencsére még időben ébredtünk. Nagyon akartak nyerni a játékosaink, amit jól jellemez például az, hogy Póta Georgina kedden délelőtt öt tantárgyból tett szóbeli érettségi vizsgát, és az iskolából rohant a meccsre, hogy ott legyen és segítse a többieket. De ez a hozzáállás jellemezte mindannyiukat.
– Milyen lesz az új idény Statisztikája?
– Reményeim szerint ugyanolyan, mint az eddigiek voltak, azaz egységes, jó és eredményes. Ami a játékosállományt illeti, abban komolyabb változás nem várható, alapvetően ugyanazokkal vágunk neki az új idénynek, akik most a bajnoki címet megszerezték. Esetleg a BEK miatt egy légióst még szerződtetünk, de azt sem mindenáron, csakis akkor, ha úgy látjuk, hogy megéri.
– Volt-e és ha igen, akkor mi volt Fülöp István számára az elmúlt egy év legnagyobb tanulsága?
– Az az örök igazság nyert újabb megerősítést bennem, miszerint soha nem szabad a sikerek fényében tündökölni, legfeljebb egy-két napig szabad ünnepelni, aztán ismét meg kell dolgozni az újabb sikerekért. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor jövő ilyenkor talán még a mostaninál és jobb évet zárhatunk.