A bajnokság az más…

A fentebb említett kijelentés amúgy arra utalt, hogy míg az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag előre lefutottnak lehetett tekinteni a női csapatbajnokságot, hiszen esély sem volt arra, hogy a Statisztikát bárki legyőzze, addig mostanra összeállt egy gárda, nevezetesen a Postás-Matáv SE, amelynek némi esélye lehetett arra, hogy megszorítsa a címvédőt.
S akárhogy is nézzük, ez jót tett a sportágnak, valami megpezsdült idehaza és ebből következően a korábbinál jóval nagyobb érdeklődés előzte meg a Statisztika–Postás női csapatdöntőt. Minderre rátett még egy lapáttal, hogy ebben a szezonban a sikerhez szokott Marczibányi térieknek eddig egyetlen címet sem sikerült begyűjteniük, miközben a zuglóiak az ETTU-kupát és a klubcsapatok szuperligáját is megnyerték. Ez utóbbit ráadásul éppen a Statisztika ellen, ami első pillantásra azt az érzést kelthette a kívülállókban, hogy a Postásnak a bajnoki fináléban is lehet keresnivalója, de hát a bajnokság az más… Ugyanis míg a szuperligában háromfős együttesek állhattak asztalhoz, csapatonként akár több idegenlégióssal, addig az NB I kiírása maximum egy légióst felvonultató, négyfős csapatokról szólt, és ez a papírforma alapján egyértelműen a Statisztikának kedvez.

A két edző közül talán Fülöp Istvánnak volt könnyebb dolga, ugyanis a Boros, Fazekas, Molnár, Póta négyesnél nem lehet erősebb csapattal felállni, így igazából csak az volt a kérdés, hogy melyik játékos melyik helyre kerül a meccslapon. A vendégeknél viszont nagy kérdés volt, hogy az Éllő, Lovas, Kertai trió mellett a két bevethető külföldi közül ki játszik. Nos, ezúttal az egyéni Európa-bajnoki címvédő román Badescu maradt a tartaléksorban, ami azt jelentette, hogy a német Nemes Olga kapott játéklehetőséget.
A párosok utáni békés (már ha a két csapat feszült viszonyának ismeretében ez a szó egyáltalán ide illeszthető…) döntetlent követően a korábbi évek gyakorlatának megfelelően robbantott a Statisztika: sorrendben Molnár, Boros, Fazekas és Póta is megnyerte a maga meccsét, éspedig Fazekas kivételével meglehetős magabiztossággal. Különösen a fiatal Póta Georgina parádés játéka volt feltűnő, szinte "leütötte” az asztalról a korábban Európa-bajnokságot és Európa Top 12-t is nyert Nemest. Az első egyéni kör végére tehát már 5:1 volt az eredmény a vendéglátók számára, azaz már ekkor érezni lehetett, hogy a nagy küzdelemre ezúttal hiába vár a nagyérdemű. A Marczibányi tériek láthatóan meggyőző fölénnyel akartak visszavágni a szuperliga-döntőben elszenvedett vereségért, és mivel a zuglóiakban ezen a délutánon nem égett a tűz, ez viszonylag könnyedén sikerült a Fülöp-csapatnak. Persze, ehhez kellett a már említett Póta mellett Fazekas Mária egészen fantasztikus teljesítménye Nemessel szemben, s hát a vb-bronzérmes Boros Tamara is hozta a tőle elvárhatót. A statisztikások közül csak Molnárnak csúszott be egy vereség – Kertai 0:2-ről fordított ellene –, így aztán nagyon gyorsan 10:2 lett a vége.
Hogy ez mit jelent?
Egyfelől semmit, ugyanis a finálé két győzelemig tart, tehát ha a keddi viszszavágón Postás-siker születik, a harmadik meccsen dől el a bajnoki cím sorsa, másfelől viszont mindent, elvégre nehezen elképzelhető, hogy négy nap alatt akkorát forduljon a világ, hogy a mostani 10:2 után a visszavágó alapvetően más eredményt hozzon.
Hát ennyit az egy évvel ezelőtti, izgalmakat ígérő véleményekről…