Dupla – családi összefogással

– Remek színben van!
– Három hét Kuba megteszi hatását – felelte Ritter Árpád, aki a május eleji rigai szabadfogású Európa-bajnokságon megnyerte a 74 kilósok vetélkedését, ezzel megvédte tavaly Bakiban megszerzett címét (a sportág újkori, azaz második világháború utáni történetében a magyarok közül elsőként, összességében Zombori Ödön után másodikként), s egyúttal a fogásnem valaha volt negyedik legeredményesebb hazai művelőjévé avanzsált.
– A jól megérdemelt pihenő…
– Nem egészen. Edzeni mentem ki.
– Lehetetlen! Egy héttel az Eb után munkába állt?
– Akadt egy remek lehetőség, melyet egyszerűen nem hagyhattam ki. A kubaiak a világelitet jelentik, velük készülni több mint egy egyszerű edzőtábor.
– Mégis, élete egyik legnagyobb sikere után néhány nappal, ahelyett, hogy élvezte volna kicsit a sikert, egy ilyen túrának nekivágni… Ráadásul szólóban!
– Ki mondta, hogy egyedül voltam?
– A társai itthon voltak, találkoztam velük.

– A barátnőmmel mentem.
– Képzelem, mennyire élvezte. Két edzés között összefutottak néha? Vagy elkísérte a tréningekre is?
– Még át is öltözött.
– Persze, és be is szállt néha…
– Miért ne tette volna, hisz ő is birkózó!
– Ehhez kell a szerencse! Idehaza a fél tucat női birkózó között rálelni az igazira! Hollywoodi történet…
– Mielőtt megszületne a fejében a forgatókönyv is, ki kell ábrándítanom: a barátnőm olasz. És mivel komolyan veszi a birkózást – bizonyítja ezt, hogy két éve a szófiai vébén ezüstérmet szerzett –, ki is használta a lehetőséget. Sőt, tulajdonképpen neki köszönhető a túra, hiszen kubai az edzője, aki segített elintézni, hogy két hétig kint készülhessünk.
– Az előbb még hármat emlegetett.
– Egy kis kikapcsolódás is belefért. Egyébként kellett is, hiszen igencsak megdolgoztattak bennünket.
– Egy kétszeres Eb-aranyérmesnek azért nem okozhatott akkora gondot, hogy felvegye a karibiak iramát.
– Ezzel nem is volt probléma, ám az időjárás… Elképesztően meleg volt, és emellett iszonyatosan magas a páratartalom. Eleinte néha azt hittem, nem bírom végigdolgozni az edzést. Pedig arrafelé nem divat a hosszú tréning. Rövid, ám annál pörgősebb munkát végeznek. És rengeteget meccselnek. Szinte nincs is kondicionális munka, csak technikázás váltott ellenfelekkel.
– Itthon éppen ez hiányzik.
– Ezért is vágtam bele. Persze utána az egy hét pihenés sem jött rosszul.
– Képzelem, szivarral a szájában mojitót szürcsölget a pálmafák alatt…
– Nemcsak a tengerparton lebzseltünk, kicsit körül is néztünk az országban.
– Gondolom, előbbi mégiscsak vonzóbb egy turista számára.
– Más világ. A létező kommunizmus. Nagy a szegénység, ám az emberek rendkívül barátságosak. Például kevés az autó, így az út szélén állókat mindig felveszik. Ha valaki leinti a kocsit, szinte kötelező megállni.
– Az ön számára viszont nincs megállás. Alighogy hazaérkezett, máris beköltözött a tatai edzőtáborba. A család mit szól hozzá, hogy az idén szinte nem is láthatták?
– Az Eb utáni héten kiünnepeltük magunkat. Akinek fontos volt a sikerem, kijött már a reptérre. Persze voltak, akiket vártam, mégsem jöttek…

– Viszont, akadt, aki Rigába is elkísérte.
– A bátyám, Henrik, ha teheti, mindenhová jön a csapattal, ő a legnagyobb szurkolóm.
– Ha jól tudom, kicsit több is szimpla rajongónál…
– Sokkal egyszerűbb úgy a feladatokra koncentrálni, ha megfelelő, nyugodt anyagi háttér áll az ember mögött. A bátyám, a családom segítségével nekem tényleg csak a birkózásra kell figyelnem.
– Szó se róla, meg is hálálja a törődést. Három év, ugyanannyi Eb-érem, és ezekből kettő arany. Minek köszönhető ez a nagy nekilendülés, ha meg nem sértem? Korábban évekig mindig elbukott a nagy lehetőség kapujában, a sydneyi olimpia sem sikerült túl fényesen, ám azóta mintha kicserélték volna.
– Nagy dolgokról nem tudok beszámolni. Azt hiszem, egyszerűen felnőttem a feladatokhoz. Megkomolyodtam, felmértem mit mulasztottam, mit szeretnék elérni.
– És nem elhanyagolható, hogy láthatóan megjött az önbizalma is.
– Végre elhittem, hogy mindenki legyőzhető. Régebben néhány ellenfelemet túlságosan tiszteltem.
– Mára megfordulni látszik a helyzet.
– Észrevettem, máshogy állnak hozzám a riválisok, számolnak velem, a sorsolásnál nézik, hová kerültem.
– Milyen érzés?
– Sokkal kevésbé izgulok egy-egy mérkőzés előtt. Megteszi helyettem a bátyám.
– Henrik híresen tud szurkolni…
– Akik nem ismerik, gyakran az életéért aggódnak. Még egy relatíve sima meccsen is képes infarktus közeli állapotba kerülni.
– A maga módján tehát mindent megtesz a sikeréért.
– Amit csak lehet. Tavaly Bakiban babonából minden meccsemre ugyanazt a ruhát vette fel. Sőt, a teheráni vébét is abban az öltözékben kezdte.
– Hamar átöltözhetett…
– Egy pillanatnyi hiba miatt elúszott a vébé. Ezért is örültem igazán, hogy Rigában ismét győztem. Így már nem mondhatják, a baki arany csak véletlen volt.
– Azt hiszem, kevesen vélekednek így minden idők negyedik legeredményesebb magyar szabadfogású Eb-résztvevőjéről.
– Kritikusok, rosszmájúak mindig akadnak…
– Úgy érzi, jobban értékelnék a sikereit, ha kötöttfogásban jeleskedne?
– Való igaz, más a két fogásnem hazai megítélése. Persze, azért nem panaszkodhatok, a klubomban, Csepelen például a lehetőségek szerint maximálisan megbecsülnek.
– Anyagilag is?
– Nem mondanám, hogy nem kaphattam volna többet az aranyért, de tudom, annyit adtak, amennyit tudtak.
– És a szövetség?
– Ôk később szoktak jutalmazni…
– Lehet, hogy megvárják a szeptembert. Úgy csak egyszer kellene utalniuk.
– Remélem, most már végre egy vébén is kijön a lépés.
– Dobogóra eddig csak Európában sikerült állnia… De ha nem is nyer érmet, a tízbe mindenképpen be kellene kerülnie, már csak az olimpiai kvóta miatt is.
– Ennél azért többre vágyom. De tudja mit, New Yorkban legyen meg a kvóta, aztán jöhet az olimpia. Európában…