A csoda helyett valóság

A csoportot már megnyerő vendégek egy kivétellel mindenkit magukkal hoztak, ezzel együtt mindössze tizen érkeztek. Az egyetlen nagynevű hiányzó Fomina volt, aki a Cannes liberójaként nyert Bajnokok Ligáját márciusban. Vagyis a mai röplabdában szokatlannak tetsző helyzet állt elő: mindkét együttes liberó nélkül játszott.
Ahogy azt várhattuk, az ukránok mívelték eredményesebben a sportágat, sok-sok ajándékpontot kapva a házigazdától – az első nyolc ukrán poénból öt magyar "összefogás” jóvoltából született. Nagy Mariannra nagy teher hárult, gyakran előfordult, hogy hátul fogadta a nyitást, aztán rohant előre a hálóhoz, hogy befejezze a támadást. Amikor a feladó Zsukova 7:12-re alakította az állást. Ludvig Zsolt időt kért, amit megismételt 13:20-nál is. Sajnos a rossz szervafogadásokat követően áttett labdákból igen kemény akciókat építettek az ukránok, akikkel szemben csak Dambendzet Nathalie tudott megélni, az Ulm légiósa hat pontig jutott a nyitó felvonásban.
A második szettben feltűnt a csereként beállt Vakulya Andrea bátorsága, Cokur mellett ő volt az a játékos a mezőnyben, aki felugrásos nyitásokkal operált. Mindemellett a támadások végén is robbant a keze és többek között általa sikerült közvetlenül Zsukováék nyomában maradni. Ám a kétpontos különbséget már nem tudta tovább faragni a csapat, és a huszadik pont felé közeledve megindultak az ukránok. Jelentős szerepet vállalt a menetelésből Szidorenko, valamint a feljavult Bozsenova, nálunk viszont Dambendzet szinte nem is kapott labdát. Bemutatkozott a válogatottban egy pillanat erejéig Katona Brigitta, 17:21-nél pedig másodszor kért időt Ludvig Zsolt. Eredménytelenül, mert a vendégek jó sáncmunkával gyorsan a játszma végére értek.

Gari Jegiazarov két helyen változtatott együttesén a harmadik felvonásra: Jena és Bozsenova helyett Miloferdova és Manjuk kapott lehetőséget. A kissé megbolygatott ellenféllel szemben magára talált a magyar válogatott, leginkább Erdősné ment át metamorfózison. Dambendzet ismét csillogott (védekezésben is hihetetlen mentésekkel hívta fel magára a figyelmet), és Pesti is fontos pontokat szerzett. Mi másban is bízhattunk volna, mint abban, hogy még feljebb is jutunk, és a szépítés adta lendület tovább kamatozik. Nos, a negyedik felvonásban igazán remek csapatmunkát mutattak a mieink, és akárcsak az előző játékrészben, a nyitásokra sem lehetett panasz. Fifikás megoldásaink ellenére is előbb 14:12-re, majd 19:14-re elhúzott a vetélytárs, és már egy lyukas garast sem adtunk volna a felzárkózásért. A beálló Katona sáncával, Nagy szépen helyezett labdájával és Cokur rontásával mégis felzárkóztunk 21:22-re, és bár végül a csoda nem született meg, annyit elmondhatunk: a harmadik és negyedik játékrészben Európa-bajnoki A-osztályos teljesítményt nyújtott válogatottunk. Persze mindez kevés vigaszt jelent a B-osztályos tagság tudatában.

Mestermérleg
Ludvig Zsolt: – Ha tét nem is, de célunk az volt. A saját értékeinket szerettük volna megmutatni, ami sikerült is. Jó meccset játszottunk, és ezt a találkozót, valamint a háromhetes munkát is köszönöm a keret valamennyi tagjának.
Gari Jegiazarov: – Igazán lényegeset nem tudok mondani, hiszen teljesen mindegy volt, mi lesz a végeredmény. Ezzel a körülménnyel is magyarázható, hogy egyik csapat sem játszott eksztázisban.