A Nemzeti Sportszövetség 2001. május 26-án jött létre, és (nem csupán az eredményességet, hanem sok más szempontot is figyelembe véve) 30 olimpiai, valamint 35 nem olimpiai sportág működését támogatja jelentős összeggel. A kétéves fennállás alkalmat adott arra, hogy a szervezet múltjáról, de leginkább jelenéről és jövőjéről beszélgessünk Berényi János elnökkel.
Berényi János, a kétéves testület elnöke vérbeli szolgáltató szervezetnek képzeli el az Nemzeti Sportszövetséget (fotó: Meggyesi Bálint)
Berényi János, a kétéves testület elnöke vérbeli szolgáltató szervezetnek képzeli el az Nemzeti Sportszövetséget (fotó: Meggyesi Bálint)
– Mi az, ami először eszébe jutott a születésnapon? – Az, hogy a semmiből kezdtünk építkezni, csecsemő módjára eszméltünk fel, de mára a hazai sportélet meghatározó szereplői lettünk. A kormányváltás aztán új sportstratégiát, ebből fakadóan a sporttörvény részbeni módosítását vetítette előre. Ebben a várakozásteli helyzetben különböző találgatások és feltételezések láttak napvilágot, így például arról lehetett hallani, hogy majd a Nemzeti Sportszövetség beszippantja a Magyar Olimpiai Bizottságot, vagy éppen ennek ellenkezője történik. – Azóta már eloszlatták a kételyeket. – Igen, de kár volt a dolgok elé menni, a hallgatólagos kompetenciaharc felesleges feszültséget keltett. A sportstratégia lényegében elkészült, és úgy tűnik, a civil sportszervezetek valamennyien megőrzik identitásukat, így a Nemzeti Sportszövetség továbbra is működési támogatást oszt hatvanöt sportágnak. – Vagyis megéri az NSSZ szárnyai alá húzódni. – Mindenképpen. Egyébként nem kötelező a tagság, de alanyi jogon bárki tag lehet, ha kéri felvételét, és azt a közgyűlésünk elfogadja. Hogy megéri az NSSZ-hez tartozni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy csak rajtunk keresztül lehet a működési támogatási forrásokhoz hozzájutni. – Ahogy telik az idő, úgy várható újabb és újabb szervezetek jelentkezése, például olyanoké, amelyek bizonyos sportágak al-ágaiként önállósulnának. Ez esetben ahogy nő a taglétszám, úgy lesz egyre kevesebb az egy szövetségre jutó támogatás, vagy legalábbis nem biztos, hogy arányosan nő a szétosztható pénzösszeg. Mi lehet a megoldás? – A nagy fokú osztódást kerülendő, azt javasoljuk, hogy a kapcsolódó ernyőszervezetekbe ágyazódjanak az önállósulásra vágyók, illetve megoldást hozhat a nemzeti össztermék minél nagyobb hányadának sportra fordítása. Az EU-átlag alapján az egy százalékot kellene elérni a mostani három tizedszázalék helyett, és többek között a civil szervezetek nyomásának köszönhetően ez a terv a mostani kormányciklusban. Az új sportminiszterrel folytatott megbeszélésen Gyurcsány Ferenc is reálisnak tartotta a nyolc tizedszázalékot. – A Nemzeti Sportszövetség munkája nem merül ki a támogatásosztásban, régóta napirenden van a versenyszerűen sportolók engedélyeinek kiadása. Hányan váltották ki eddig? – Meglehetősen lassan indult el az úgynevezett intelligens kártyák kiváltása, pedig sok szolgáltatás és – többek között – az NSSZ által kidolgozott sportinformatikai rendszer kapcsolódik hozzá. Számításaink szerint csaknem háromszázezret osztunk majd ki, jelenleg kilencvenkétezer sportoló van képben, közülük eddig negyvenkétezren vették át. A kártyák segítségével megbízhatóan regisztrálhatjuk majd a Magyarországon egy adott évben versenyszerűen sportolókat a legkisebbektől a felnőttekig, ami azért fontos, mert eddig, valljuk be, sokszor ellenőrizhetetlen adatok alapján kaptak támogatást a szövetségek. – Miért nem kapkodtak eddig az engedélyekért? – A bizonytalanság miatt. Mindenki számított rá, hogy változik a sporttörvény, és ha módosul, akkor vajon mi lesz a Nemzeti Sportszövetséggel, mi lesz az engedélyek sorsa. Az ötszáz forintba kerülő kártyák egyébként kötelező alapbiztosítást is tartalmaznak, ami azért nagy szó, mert erre korábban csak a nagyobb, gazdagabb szövetségeknek volt pénzük. A labdarúgók például azért nem tartottak rá igényt, mert egy másik biztosítóval álltak szerződésben, de most ők is elfogadták, az új idényben az NSSZ licencét váltják ki. – Elvileg szankcionálhatják is azokat a szövetségeket, amelyek halogatják a licencek kiváltását. Milyen eszközeik vannak erre? – A sporttörvény értelmében be is tilthattuk volna az érintett sportágak bajnokságát, de nem tartottuk célravezetőnek ezt a megoldást, nem akartunk botrányt. – Korábban említette a regisztrációs kártyával járó szolgáltatásokat. Mik ezek? – A bizosításról már szó esett, ezenkívül minden szövetségnek egy-egy mobiltelefont adtunk kedvezményes csomaggal, bizonyos szállodák, vendéglátóhelyek tíz-harminc százalékos kedvezményt adnak a kártya birtokosának, valamint igen jutányos internetszolgáltatáshoz is hozzá lehet jutni. Egyelőre az elején tartunk, de a szolgáltatások köre jelentősen bővülni fog. – Tervei szerint hogyan néz majd ki a végleges formáját elnyert Nemzeti Sportszövetség? – Idővel, a már említett feladatokon túlmenően, vérbeli szolgáltató, logisztikai szerepet játszana, amit Schmitt Pál, a MOB elnöke is felvetett a közgyűlésünkön. Elképzelésem szerint jogi, pénzügyi, marketing- és média-tanácsadással is foglalkoznánk, a sportágak érdekében anyagi forrásokat kutatnánk fel külföldön és belföldön egyaránt, valamint fordítási, fénymásolási és más feladatokat is központilag látnánk el. Vagy milyen jó is lenne, ha már olyan gazdagok lennénk, hogy saját gépkocsiparkkal segítenénk a versenyzők, csapatok, válogatottak utaztatását! A fent vázolt tervek igazából akkor valósulhatnának meg, ha majd felépül a várhatóan a szövetségek kilencvenkilenc százalékának otthont adó Sportok Háza, aminek köszönhetően sok párhuzamos költségtől is megszabadulhatnának a tagszervezetek. – A növekvő feladatok nagyobb apparátust is feltételeznek. Ezen a téren hogyan áll most az NSSZ? – Tiszta, átlátható viszonyokat kell teremteni, mert egyelőre nincs akkora apparátusa a szövetségnek, hogy az őt megillető hatósági jogkörökkel, mint például a szakszövetségek gazdasági ellenőrzése, minden esetben élni tudjon. Ezek a jogok inkább szálljanak vissza az illetékes hatóságokra. A másik oldalon viszont, ha már mi osztjuk a működési pénzt a szakszövetségeknek, mi is szeretnénk aláírni velük a szerződést, mert ezt eddig a minisztérium tette meg. – A napokban megtartott közgyűlésen Mesterházy Attila államtitkár arra serkentette az NSSZ-t, hogy a jövőben bátrabban hangoztassa saját véleményét, jobban kommunikáljon. Ez egyfajta kritika? – Az államtitkár úr úgy gondolhatta, hogy a két év alatt kiléptünk a gyermekkorból, az építkezést most már erőteljes marketingmunka követheti. Hallatni kell a hangunkat, bizonyítani, hogy nem csak egyszerűen pénzosztószerepet töltünk be. Ki kell lépnünk a zuglói csendes utcából, ahol a székházunk található, ennek érdekében sajtótájékoztatókat tartunk, el kell érnünk, hogy a különböző rendezvényeken, a tévében és rádióban legyenek ott a szakértőink. Vagyis hatékony PR-munkát kell végeznünk. A hazai sportélet szempontjából viszont az a legsürgetőbb, hogy elfogadják végre a sportstratégiát, és pont kerüljön a sporttörvény-módosítás végére – amíg ez nem történik meg, fennáll a bizonytalanság.