Az utolsó pillanatban nevezték

Ráadásul régi-új feladóval, Dobos Ildikóval és egy visszatérő centerrel, Dambendzet Nathalie-val egészült ki tavalyhoz képest az együttes, illetve Pesti Anikó sem centerként, hanem kettesütőként kapott szerepet. Mind-mind ok arra, hogy sok munkát végezzenek el együtt a játékosok.
A Savaria-kupa aztán napról napra bizonyította, hogy még rengeteg tartalék rejlik a válogatottban, a szlovákok elleni gyengécske első napi produkciótól elindulva a törökök elleni tisztes vereségen át meredeken felfelé vezető út torkollott a spanyolok elleni győzelembe. Volt azonban két játékos, aki mindhárom találkozón magas színvonalon tette a dolgát: a négyesütő Nagy Mariann 68, a center Dambendzet Nathalie 41 pontot termelt a három nap alatt. Kettejük közül Nagyot rendszeresen láthattuk címeres mezben, Dam-bendzet viszont három esztendő múltán húzta fel újra.
– Hogy is van az, hogy nem érték el önt a szövetségtől az idény közben? – kérdeztük a 43-szoros válogatott játékost, aki az utolsó pillanatban csöppent a keretbe.
– Igazából nem értem, ugyanis én korábban megadtam az elérhetőségeimet. Öt éve ugyanaz a németországi mobilom, és az e-mail címemet is tudták. Talán elvesztették… Én jelentkeztem végül Ludvig Zsolt szövetségi kapitánynál, nehogy az legyen a baj, hogy nem tudnak rólam, meg aztán úgy hallottam, hogy nem szerepel a nevem a névsorban.
– Ô hogy reagált?
– Elmondta, hogy számít rám, és utánajár, hogy még benevezhetnek-e az Eb-selejtezőre.
– Tulajdonképpen az utolsó pillanatban került így be a csapatba, Hoboth Sándor, az MRSZ technikai igazgatója módosíttatta még iziben a nevezést.
– Tisztában vagyok vele. Egyébként azért is telefonáltam, nehogy megint magasabb transzferdíjat kelljen fizetni utánam. Tavaly négyezer dollárt kért a szövetség értem, míg azoktól, akik játszottak a válogatott meccsein, csak háromezret. Pedig akkor csuklóműtét miatt nem tudtam vállalni a felkészülést és a meccseket.
– Az előzmények után ejtsünk néhány szót a játékról is. Hogyan értékeli visszatérését a társak közé?
– Nagyon jó a csapat, és még többet is ki lehetne hozni belőle jobb felkészüléssel. Pénteken katasztrofálisan játszottunk, szombaton javulgattunk, vasárnap pedig már azt mondtam: ez már nem rossz. Tudomásul kell venni, hogy nem olyan egyszerű összeállni, hiszen még nem érezzük egymást, ráadásul az amúgy is rövid felkészülés alatt néhányan hiányoztak is egy-egy alkalommal a tanulmányaik miatt. Szóval nem könnyű a helyzete a szövetségi kapitánynak, meg nekünk sem.

– Láthatóan nagy kedvvel és mintaakarattal ütötte a labdát Szombathelyen és Bükön. A német bajnoki címmel járó lendületnek köszönhető a kiváló produkció?
– Van benne valami, hiszen tizedikén fejeződött be a Bundesliga, egy hetet pihentem, és már jött a válogatott-felkészülés. Valóban jól ment a játék ebben az idényben, ha szabad ilyet mondanom, megvoltam elégedve magammal, amiben óriási szerepe volt a német válogatott feladójának, Tanja Hartnak. Mindketten szeretjük a gyors játékot, így aztán ideálisan szolgált ki. Egyébként története során először lett aranyérmes mind a bajnokságban, mind a kupában az Ulm, azaz dupla történelmi sikert értünk el.
– Akkor irány a Bajnokok Ligája!
– Mennénk mi, csakhogy a klub anyagi helyzete nem annyira rózsás, hogy vállalni tudja a BL kemény feltételeit. De hogy ne maradjunk le teljesen a nemzetközi szereplésről, az Élcsapatok Kupájában elindítják a csapatot. Az is valami.
– Most, hogy végre remek idény után van, bajnok és kupagyőztes lett, nincs kedve nagy célokat kitűzni? Mondjuk akár egy olasz csapatban röplabdázni?
– Mindenre kapható vagyok, ami a röplabdát illeti – tárgyalás kérdése az egész.