Athén felé, Szerbián át

A nyitó dzsembori hatalmas magyar fölényt hozott, a négy súlycsoport tizenkét medáliájából a mieink nyolcat itthon tartottak: Márton Károly és Grozesku Mihály arany-, Sugár József és Maróthy József ezüst-, míg Dulin Jenő, Csapitzky Mihály, Hudák János és Előd József bronzérmet szerzett. Botorság lenne várni, hogy a szerb-montenegrói fővárosban Komáromi Tibor szakágvezető tanítványai megismételjék a 92 évvel ezelőtt történteket, a fogásnem első embere például kiegyezne akár egyetlen dobogós helyezéssel, ha mellé még két-három versenyzője pontszerző pozícióban zárna.
"Persze az lenne az igazi, ha végre ketten is érdekeltek lennének az eredményhirdetésnél – kezdte a szakágvezető. – Igaz, ez nemcsak rajtunk múlik, sok függ a sorsolástól, no meg az ellenfelektől. Hallani ugyanis olyan hangokat, miszerint néhány nagyhatalom csak az őszi kvalifikációs világbajnokságra készül, így Belgrádba tartalékosan utaznak majd.”
A honi mezőny ismeretében Komárominak nincsenek ilyesfajta variációs lehetőségei, a háromszoros világbajnok örülhet, ha minden súlyban nemzetközi szintű versenyzőt tud állítani.
"Évek óta tudjuk, szűkös keretből szemezgethetünk – hangzott a fogásnem vezetőjének realista értékelése –, így természetesen tudjuk a helyünket a világban. Annyiban azért mi is máshogy készültünk az Eb-re, hogy számunkra is a vébé a legfontosabb, azaz Belgrád csak egy állomás a Créteilbe vezető úton. A felkészülésünk jól sikerült, sokat jártunk külföldön, ahol az idehaza partnerhiánnyal küszködő kisembereink, Oláh Tibor és Bóna László is edzőtársakra találtak. Több-kevesebb sikerrel részt vettünk jó néhány versenyen is, melyek jól mutatták, éppen hol tartottunk a felkészülésben. Ezek alapján reálisnak tartom a csapattal szembeni elvárásaimat.”
Remélhetőleg a szerdán reggel útnak induló társulat nem okoz csalódást Komárominak, s a hetek begyűjtik a minimális célkitűzésnek számító érmet. Erre az elmúlt évekhez hasonlóan a legnagyobb eséllyel Deák Bárdos Mihály pályázik: a Vasas nehézsúlyúja a sydneyi olimpia óta minden világversenyen döntőzött, s a nevéhez fűződik a fogásnem utolsó aranya is – 2001-ben Isztambulban felejthetetlen meccsen verte a hazai környezet minden előnyét élvező Bakirt.
"Lassan országos fiksz, hogy Misi dobogón végez egy világversenyen, és ez nem könnyű teher – így a szakágvezető –, de ha taktikailag fegyelmezetten birkózik, és a megszokott, harcos stílusát hozza, azaz nem áll le ügyeskedni, mindenképpen beleszólhat az érmek sorsába. Nehezebb dolga lesz egygyel lentebb, a kilencvenhat kilósok között Virág Lajosnak, akinek még fizikálisan sokat kell erősödnie, hogy felvegye a versenyt kategóriája legjobbjaival.”
Újoncot avat a válogatott a nyolcvannégyesek között: a tavalyi, szabadkai junior Európa-bajnokságon aranyat szerző Kiss Balázs élete első felnőtt világversenyére készül, s új súlycsoportban, a 74 kilóban próbálkozik Sydney ezüstérmese, Bárdosi Sándor is.
"Sanyi önmagához mérten egészen kiváló felkészülést produkált, és ha komolyan gondolja a súlycsoportváltást, nemcsak le akarja tudni a versenyt, ott lehet a végelszámolásnál – reménykedett Komáromi. – Balázsnak viszont elsősorban a rutinszerzés a feladata, neki az év fő eseménye a junior vébé, no meg remélhetőleg a kvalifikációs világbajnokságon is számolhatunk vele.”
Rengeteg kérdőjel sorakozik a három alsó súlyban induló magyar neve mögött, mutatandó, produkciójuk még a szakágvezető számára sem egyértelmű.
"Ha a legkisebbeknél Oláh Tibi le tudja küzdeni rossz szokását, hogy a meccsek hajrájában sorsdöntő hibákat vét, kellemes meglepetést okozhat – vélekedett a fogásnem első embere –, míg a hatvanasoknál csak a versenyen derül ki, mennyit számított Bóna Lacinak, hogy egyetemi tanulmányai miatt nem tudott folyamatosan velünk készülni, fizikálisan ugyanis vannak lemaradásai. A hatvanhatosoknál induló Nagy Balázstól pedig elvárom, bizonyítsa be, helye van a csapatban. A válogatókon kiszorította Füredy Leventét a csapatból, most nemzetközi szinten is hathatós érveket várok tőle, melyek döntésemet igazolják.”
Komáromi tehát nincs könnyű helyzetben, a közvélemény sokat vár csapatától, ám mostantól már nemcsak rajta múlnak a dolgok, a főszerep a hét végén a versenyzőké.
"Rengeteg munka van a csapatban – mondta a szakágvezető –, és hiszem, egyszer tényleg kijön a lépés mindenkinek. Remélhetőleg már most, de ha csak az olimpián, nem leszek elkeseredve…”