Olasz házidöntő következik

A ritkán zsúfolt, most viszont kis híján teljesen teli – új nézőrekordot elkönyvelő – Stadio delle Alpiban nagyszerű körülmények között futballozhatott a két csapat, szemben az egy héttel korábbi esős, szeles madridi estével.
Ehhez képest gyorsan "beborult” a torinói arénában, hisz a 3. percben Davids szemből, amúgy "davidsosan” rácsúszott Guti támaszkodó lábára. A sárga lap elmaradt, s bár éppen csak, de a természetbeni büntetés is: Roberto Carlos 30 méteres, bal külsővel végrehajtott szabadrúgása után a labda "bevette a nagy kanyart” és – a megdermedő Buffon kapus nagy szerencséjére – hajszálnyival elkerülte a bal sarkot. Túljutva az ijedtségen, a Juve átvette az irányítást: a 8. percben bal oldali bedobásból induló Nedved lőtt jobbal 18 méterről a jobb kapufa mellé, majd nem sokkal később már a másik szárnyon bontakozott ki akció, és a jobbról középre tolt labdát Del Piero emelte fölé 17-ről. És jött a gól! A 12. percben Trezeguet tette ki fejjel a labdát a jobb oldalra Nedvednek, aki az alapvonal közeléből keresztbe ívelt, Del Piero fejjel visszajátszott, és az akcióval balra tolódó Trezeguet mintegy három méterről, ballal, félfordulattal a kapu jobb oldalába húzta a labdát a tétovázó Casillas mellett. A vendégek nem sokkal, csupán egy ütemmel maradtak le a támadás során – a végjátékban négyszer is…
A Juve nagy örömében visszafogott egy kicsit a tempóból, a Real pedig szusszant egyet a nagy ijedtségre, így illant el néhány perc. Aztán a 22.-ben majdnem egyenlített a madridi együttes, de a lescsapdát kijátszó Guti 13 méteres, jobblábas lövését követően Buffon hárított. A 23. percben Davids visszakapta Flávio Conceicaótól a meccs elején Gutinak kiosztott csomagot, ám a szabadrúgásból Del Piero ugyanúgy a sorfalba lőtt, mint néhány perccel korábban Zidane a másik oldalon (Zizou-t egyébként nem szerette a torinói közönség ezen az estén, a közös múltat füttyszóval feledtették a helyiek a francia szinte minden labdaérintését követően). A 31. percben Figo jócskán fölélőtt szabadrúgásból, a 33.-ban az amúgy észrevétlen, tehát jól bíráskodó Urs Meier esett egy hatalmasat, majd egy Trezeguet, Del Piero-akció végén az előbbi tette próbára Casillast – még a kipattanóból is kísérletezhetett, de visszajátszott labdáját mentették a védők.
Thuram labdavezetés közben visszakézből kiosztott egy pofont Gutinak, majd miután minden érintett kiméltatlankodta magát, jött a meccs addigi talán legszebb jelenete. A 43. percben Del Piero kavargatott a bal oldalon a 16-oson belül, jobbal balra húzta, majd egy szemvillanással később jobbra tolta a labdát, és lélekben talán el is mosolyogta magát, mielőtt a megrészegített Hierro és Míchel Salgado között jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.
A játékrész hajrájában Zidane lövését kotorta ki a bal alsó sarokból Buffon, majd a másik oldalon, megszégyenítő össznépi cicázgatást követően Zambrotta tűzte mellé a labdát 25 méterről, kitéve a pontot e nagyszerű első 45 perc végére.
Hosszú-hosszú eligazítás után, nehezen keveredtek elő a madridiak az öltözőből, és bár a labdát jobbára ők birtokolták a következő percekben, gólhelyzetnek még a közelébe sem kerültek. Ronaldo nem maradhatott tovább a kispadon! Egy Cambiasso-lövés itt, egy Nedved-löket ott – mindkettő után a léc fölött hagyta el a játékteret a labda –, majd megvillant a Real luxuscseréje: a 67. percben a leshatáron vadászgató Ronaldo a balösszekötő helyén kiugrott, megtolta a labdát Montero mellett, az uruguayi pedig buktatta őt. A második sárgát megúszta a védő, de csapata a tizenegyest nem! Figo kicsit határozatlanul futott neki, Buffon érezte a bizonytalanságot, de főleg az irányt, és jobbra dőlve kiütötte a portugál gyenge, rosszul helyezett labdáját. Alig egy perccel később, egy szögletet követően Helguera fejelt alig fölé.
Ha a kihagyott büntető nem viselte volna meg a madridiakat, a Juve tett róla, hogy mindenképpen összetörjön a címvédő. A 73. percben Zambrotta a jobb oldalon a felezővonal közeléből, de még a saját térfeléről indította a középen kiugró Pavel Nedvedet, a meglóduló cseh két pattanás után utolérte a labdát, és a 16-os vonaláról jobbal, teli rüszttel a jobb alsó sarokba bombázott.
Bár az ellenfél térfelén labdát lopó Zidane akár rögtön szépíthetett volna, és a Real nem adta fel, a hátralévő idő olasz örömjátékkal telt. A 79. percben Casillasnak bravúrra volt szüksége, hogy védje Del Piero fejesét. Az olasz szurkolók boldogan énekeltek, igazából még az sem fagyasztotta az ajkukra a nótát, hogy csapatuk motorja, Nedved sárga lapot kapott, és emiatt kénytelen lesz kihagyni a döntőt. Mert a finálé, az már ekkor megvolt a "zebráknak”, dacára annak, hogy a balösszekötő helyén kiugró Zidane-nak lapos lövéssel sikerült szépíteni. Sőt, ha Raúl fejese a sérülések miatti hosszabbításban picit pontosabb, akkor életben maradt volna a címvédő…
Házidöntő már volt a Bajnokok Ligájában, de abban a Real volt érdekelt a szerda esti szereplők közül (három éve le is győzte a Valenciát). Most a Juve játszik a Milannal, ami egyben azt is jelenti, hogy megint nem lesz címvédés, éppen a milánóiak 1990-es duplázása maradt az eddigi utolsó ilyen haditett az első számú európai kupában.

Juventus (olasz)–Real Madrid (spanyol) 3–1 (2–0)
Torino, 67 450 néző
V: Meier (svájci). G: Trezeguet (12.), Del Piero (43.), Nedved (73.), ill. Zidane (89.)
JUVENTUS: Buffon – Thuram, Montero, Tudor, Birindelli (Pessotto, 60.) – Nedved, Tacchinardi, Davids (Conte, 89.), Zambrotta – Trezeguet (Camoranesi, 77.), Del Piero
REAL MADRID: Iker Casillas – Míchel Salgado, Hierro, Helguera, Roberto Carlos – Flávio Conceicao (Ronaldo, 52.), Guti, Cambiasso (McManaman, 76.) – Figo, Zidane – Raúl
Továbbjutott: a Juventus, 4–3-as összesítéssel