Mohamed ment a hegyhez

Ami pedig az eredményeket illeti, lehetne hiányérzetünk, de igazságtalanok lennénk, ha megrónánk a súlyemelés nagyjait. Tudniillik, nem lehetett elvárni, hogy a többségükben az áprilisi Európa-bajnokságon is résztvevő emelők nagyot robbantsanak a borsodi városban. Érthető, hogy a Lutrakiban kontinenselső bolgár Vanev (85) és Markov (77), vagy a görög Cakiri (63) elmaradt a bombaformától, mint ahogy a fellépő magyarok többsége sem alkotott maradandót. Kivétel ez alól Krutzler Eszter, aki csak 2.5 kilóval maradt el márciusban felállított országos rekordjától (252.5), illetve a szombathelyi Vaspöri Gábor (94), akinek a tét is nyomta a vállát. Nem hiába, hiszen óriási akaraterővel 195.5 kilóra javította az országos juniorrekordot lökésben, egyúttal (könnyen lehet, hogy a magyarok közül egyedüliként) teljesítette a júniusi junior-világbajnokságon való részvétel feltételét. Sajnos Stark Tibor (+105) 14 hónapos kihagyást követő visszatérése felemásra sikeredett. Európa-bajnokunk nagyon szépen szakított, aztán mindjárt az első lökésgyakorlatánál feladta a küzdelmet. A 210 kilóval még beült, de amikor fel akart állni vele, hirtelen a jobb combjához kapott – az első vélemények szerint izomrostszakadást szenvedett.
A verseny két kiemelkedő alakja a nőknél az egyiptomi Nahla Mohamed (75), a férfiaknál természetesen az iráni Hosszein Rezazadeh lett. Ôk nyerték meg az összetett pontversenyt, így a Nagydíjat is, ráadásul az arab hölgy Likerecz Gyöngyi összetett- és lökésbeli juniorvilágcsúcsát is a múltba taszította. Az iráni erős ember ólomsúlyú világrekorderhez, olimpiai és világbajnokhoz méltóan játszadozott a mezőnnyel, és még rengeteg energiatartalék maradt benne. Nem mellékesen kivívta a közönség és a szakemberek szimpátiáját, nem úgy a kellemes környezetben, a csarnok előtti ligetben megtartott eredményhirdetés során a magyar emelők. Ugyanis a résztvevő hat sportoló közül egyetlenegy sem várta meg a ceremóniát, ami kimeríti az udvariatlanság fogalmát, nem is szólva arról, hogy egy kicsit elbeszélgethettek volna civilben az ellenfelekkel, és talán barátságok is köttettek volna. Még a helybéli, azaz kazincbarcikai Ráki Henrietta sem maradt ott, igaz, három másik társához hasonlóan ő sem végzett az első hatban. Az esetből tanulva, legközelebb érdemes lenne felhívni honfitársaink figyelmét erre a nem szabályokban leírt kötelezettségre.