Carter aranygólja döntött

A fehér mezes kanadaiak egy pillanat alatt Anson Carter nyakában lógtak, hogy a végtelennek tűnő öt perc után megünnepeljék: a New York Rangers színes bőrű hokisának találatával 1997 után (érdekes, hogy Carter akkor is tagja volt az aranyérmes válogatottnak, s azóta most először lépett jégre vb-n) ismét – beérve ezzel az örökranglistán eddig vezető Szovjetuniót –, immár huszonkettedszer a sportág őshazájába vitték a világbajnoki trófeát.
73 perc és 49 másodpercnyi játék után…
Persze eddig a pillanatig sok minden történt a "visszavágón”. Ugyanis nemes egyszerűséggel csak így harangozták be a helyi lapok a 2003. évi jégkorong-világbajnokság vasárnap délutáni döntőjét, a Kanada–Svédország összecsapást. S bár az örök igazság szerint kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, az említett két válogatott azért csak kísérletet tett erre: legutóbb 1997-ben vívtak egymással világbajnoki döntőt, és a helyszín akkor is Helsinki volt.
Tehát a visszavágó.
Hat évvel ezelőtt a juharlevelesek nyertek úgy, hogy a két győzelemig tartó finálé első meccsét 3–2-re elveszítették, majd egy 3–1-es és egy 2–1-es győzelemmel fordítani tudtak. De ha már a finn fővárosban vagyunk, akkor több mint érdekes, hogy Helsinkiben az 1997-est megelőzően 1991-ben is rendeztek világbajnokságot, ahol viszont – még körmérkőzéses formában dőlt el az aranyérem sorsa – a svédek nyertek a kanadaiak előtt.
Akkor most ki akart visszavágni kinek…?
Egyébként már vasárnap délelőtt sárga mezbe öltözött, megszállott svéd hokirajongók tömege szállta meg Helsinki belvárosát, így nem lepett meg senkit, hogy a találkozó kezdetére a Hartwall Aréna nézőterének nagyobb része is sárga-kékbe öltözött, miközben igazi fanatikus kanadai hívő alig akadt. Az első, ám kevésbé fontos meccset tehát a svédek nyerték.
Aztán az első harmadot is.
Eleinte alapvetően a skandinávok irányították a játékot, Sundin zseniálisan játszott, a Tjarnqvist, Forsberg, Zetterberg támadótriót pedig alig lehetett tartani. A 9. percben lőtt Nordström-kapuvas már jelezte a kanadaiak számára, az addigiaknál több kell, ha versenyben akarnak maradni, ám azt még megúszták Luongóék. Nem úgy a 11. percben, amikor Zetterberg viharzott el a jobb oldalon, középre gyömöszölte a korongot, s a kapu előtt egyedül hagyott Tjarnqvist már nem hibázott. A vezető gól még inkább meghozta a svédek kedvét, látványosan és jól játszottak, miközben a juharlevelesek csak szenvedtek. A 19. percben Renberg káprázatos koronggal ugratta ki Axelssont, s a Boston 28 éves szélsője magabiztosan lőtte ki a jobb sarkot. A harmad utolsó pillanatai azonban – az addig látottak alapján váratlanul – a tengerentúliaké voltak: 43 másodperccel a dudaszó előtt egy lepattanó korongot Horcoff kotort közelről a fekvő Tellqvist mellett a kapuba, s ezzel a jó ütemben lőtt góllal egy pillanat alatt visszakapaszkodott Andy Murray legénysége.

Olyannyira, hogy a második játékrész első felében már inkább a kanadaiak irányítottak, Tellqvistet alaposan megdolgoztatva gondolkodás nélkül lőttek mindenhonnan. A svéd kapus azonban állta a sarat, miközben a másik oldalon Luongónak ebben az időszakban valamivel kevesebb munkája akadt. A kissé "leült” meccs a játékrész vége felé pörgött fel ismét, köszönhetően néhány elcsattant pofonnak, no meg Höglund, Sundin, Heatley és Reinprecht helyzeteinek. A befejező játékrészt érthető módon a hátrányban lévő kanadaiak nyomták meg jobban, aminek meg is lett az eredménye: az 50. percben Horcoff tökéletes ütemben tette vissza a svéd kapu mögül a korongot, s Doan lövése a gólban kissé ludas Tellqvist mellett a rövid saroknál talált utat a hálóba. Az ezt követő percek szenzációs játékot hoztak, a lefújás előtt előbb Sundin hibázott el egy szólót, majd a másik oldalon Comrie tett hasonlóan, ráadásként pedig Forsberg cselsorozata után halt el a korong Luongo kesztyűjében.
Következett a pokolian kemény feltételekkel szabott hosszabbítás: 20 percen keresztül az első gólig úgy, hogy csak négy-négy mezőnyjátékos lehet a jégen. A cseh játékvezető ekkor már nem akarta magára vállalni a döntést, ezért jó néhány olyan szabálytalanság fölött hunyt szemet – természetesen mindkét oldalon –, amiért korábban biztosan kiállítást ítélt volna. A játékosok pedig három harmad fáradtságával a lábukban továbbra is óriási iramot diktáltak, nem kímélve Luongót és Tellqvistet: előbbi Peter Nordstrom, utóbbi Draper ziccerét fogta óriási bravúrral.
Aztán következett a mindent eldöntő pillanat.
Carter robogott el a jobb oldalon, lövését még védte Tellqvist, ám a kiejtett koronggal a kanadai megkerülte a kaput, és a jobb saroknál a gólvonalon túlra kotorta a pakkot. Legalábbis ő úgy látta, a svédek viszont tiltakoztak, s mivel a gólbíró sem jelzett, a játékvezető elindult a zsűri felé, és…
…és Vladimir Sindler csak telefonált.
A többit meg már úgy is tudják.

58. jégkorong-világbajnokság

Döntő

Kanada–Svédország 3–2 (1–2, 0–0, 1–0, 1–0) – hosszabbítás után. Gólszerző: Horcoff (19:17, Calder), Doan (49:03, Horcoff), Carter (73:49), ill. M. Tjarnqvist (10:17, Zetterberg), Axelsson (18:39, Renberg). Kapusok: Luongo 37 védés/39 lövés, ill. Tellqvist 30/33

Világbajnok: KANADA (Jan Alston, Martin Biron, Jay Bouwmeester, Eric Brewer, Daniel Briere, Sean Burke, Kyle Calder, Anson Carter, Mike Comrie, Cory Cross, Mathieu Dandenault, Shane Doan, Kris Draper, Dany Heatley, Jamie Heward, Shawn Horcoff, Krys Kolanos, Roberto Luongo, Kirk Maltby, Patrick Marleau, Steven Reinp-recht, Craig Rivet, Ryan Smyth, Steve Staios. Szövetségi kapitány: Andy Murray)

2. SVÉDORSZÁG (N. Andersson, P.-J. Axelsson, J. Davidsson, P. Forsberg, P. Gustafsson, M. Hannula, J. Höglund, Mag. Johansson, Mat. Johansson, J. Jönsson, N. Kronwall, H. Lundqvist, M. Nilson, P. Nordström, M. Norström, M. Renberg, Th. Rhodin, T. Salo, M. Sundin, R. Sundin, D. Tarnström, M. Tellqvist, D. Tjarnqvist, M. Tjarnqvist, H. Zetterberg. Szövetségi kapitány: Hardy Nilsson)

3. SZLOVÁKIA (P. Bondra, L. Cierny, Z. Ciger, P. Demitra, M. Hlinka, R. Kapus, J. Lasak, R. Lintner, I. Majesky, D. Milo, L. Nagy, V. Országh, Z. Pálffy, B. Radivojevic, P. Rybar, M. Satan, P. Sejna, R. Stana, M. Strbak, J. Stümpel, R. Suchy, R. Svehla, L. Vaic, L. Visnovsky, R. Zedník. Szövetségi kapitány: Frantisek Hossa)

4. Csehország, 5. Finnország, 6. Németország, 7. Oroszország, 8. Svájc, 9. Lettország, 10. Ausztria, 11. Dánia, 12. Ukrajna, 13. Egyesült Államok, 14. Fehéroroszország, 15. Szlovénia, 16. Japán