A hosszú közös történelmi múlt miatt világbajnoki éremért mindössze egyszer, 2000-ben Szentpétervárott csapott össze a cseh és a szlovák válogatott egymással, igaz, akkor az arany volt a tét.
Bondra (jobbra) zseniális gólt ütött a csehek elleni mérkôzésen
Bondra (jobbra) zseniális gólt ütött a csehek elleni mérkôzésen
Három éve a két, nagyon is motivált gárda találkozóját a csehek nyerték meg, de talán északi szomszédaink sem voltak túl csalódottak, hiszen önállóan az volt az első világbajnoki érmük. Az azóta eltelt esztendők során viszont jóval feljebb került a léc: a csehek 2000-ben és 2001-ben, a szlovákok pedig 2002-ben szerezték meg az aranyérmet, így az, hogy szombaton Helsinkiben "csak” a harmadik helyért küzdhettek, vélhetően igencsak lelombozta őket. A látottak legalábbis ezt támasztották alá… A nem túl mozgalmas első játékrészben az első valamirevaló megmozdulásra a 12. percig kellett várni, akkor Spácek hibáját kihasználva Sejna került gólhelyzetbe, de a kanadaiak elleni elődöntőben felejthető teljesítményt nyújtó Vokoun ekkor még védeni tudott. A 14. percben aztán Svehla távoli lövése után a cseh kapusról Satan elé került a korong, és a Buffalóban edződő csatár annál jóval rutinosabb, mint hogy ilyen lehetőséget elpuskázzon. A harmad hátralévő részében kicsit felpörögtek az események (nem volt nehéz…), és újabb két emberelőnyös találat született: előbb a szlovák kapus, Lasak hihetetlen ügyetlenkedésének köszönhetően Hlavac egyenlített, majd Stümpel ismét a címvédőnek szerzett vezetést. Az első húsz perc meglehetősen unalmas játékot hozott, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezalatt mindösszesen 14 kapura lövés született, amiből a csehek például csak négyet vállaltak…
Kanada–Svédország 16–2!
Svédország vagy Kanada? Természetesen ez a kérdés foglalkoztat mindenkit Helsinkiben, hiszen a torna 56. és egyben utolsó mérkőzésén dől majd el, hogy az említett két válogatott közül melyik lesz a 2003-as esztendő világbajnoka. Mindkét együttes esélyei mellett szólnak érvek és persze ellenérvek is, éppen ezért összegyűjtöttük, hogy – szigorúan a számok tükrében – mely gárda felé billen a mérleg nyelve. Összeállításunk első részében a csapatszinten nyújtott legfontosabb mutatókat hasonlítottuk össze, majd pedig azt vizsgáltuk meg, hogy a statisztikák alapján egyénileg kik és milyen teljesítménnyel voltak együttesük legjobbjai. Nos, az összesen 23 szempont alapján a tengerentúliak taroltak: 16 esetben ők bizonyulnak jobbnak, szemben a svédek 2 sikerével, míg 5 mutatónál döntetlen eredmény született. Persze mindez csak játék a számokkal, hiszen ezek alapján akár le sem kellene játszani a világbajnoki döntőt. Szerencsére azonban lesz meccs, mégpedig várhatóan fantasztikus derbit vív majd egymással a két csapat. És egyébként is: számok ide vagy oda, úgy is minden a Hartwall Aréna jegén dől majd el vasárnap délután.
Ráadásul a több mint 13 ezer néző a folytatástól sem jött lázba – ha nem lettek volna a csinos pompomlányok. A csendesen folydogáló bronzmeccs egyhangú menetét a 21. percben egy újabb emberlőnyös találat törte meg – Reichel egyenlítette ki a csehek hátrányát –, majd a 26. perc végre egy bronzmeccshez méltó momentumot hozott: Demitra zseniális passza után Bondra került helyzetbe, és a Washington Capitals szélsője elemi erővel bombázott a bal felső sarokba. S hogy a jó elnyeri jutalmát, az most is beigazolódott, hiszen a vezető gólt előkészítő Demitra az 58. percben – miközben a csehek talán már azon gondolkoztak, hogy a kapusuk helyett is mezőnyjátékost küldenek a jégre – Satan tökéletes átadását Vokount alaposan meghintáztatva értékesítette, amivel végérvényesen eldöntötte: 2003-ban Szlovákiáé a harmadik hely. Ami ugyan rosszabb, mint a tavalyi első, de Pálffyéknak a meccs utáni örömét látván egyértelművé vált, azért ennek is nagyon lehet örülni: a 2000-es ezüst és a 2002-es arany után ezzel vált teljessé északi szomszédaink világbajnoki éremkollekciója.