Gulyás, az aranykovács

– Gyönyörűen becsapott a rigai Európa-bajnokság előtt…– Úristen, mit is tettem?! – rémüldözött nevetve Gulyás István, a hét végén véget ért kontinensbajnokságon kimagaslóan szereplő – Ritter Árpád megvédte elsőségét, Szabó Gergő ötödik, míg Aubéli Ottó és Wöller Gergő a hatodik helyen zárt, s ezáltal az ötfős társulat a szenzációszámba menő ötödik(!!!) helyen végzett a nemzetek pontversenyében – szabadfogású-válogatott szakágvezetője.
– Rendesen elaltatott az esélyeket illetően. Jó esetben egy éremről és talán egy pontszerzőről beszélt! Erre fel…
– Való igaz, a srácok alaposan rácáfoltak az akkori mondandómra. De ennél nagyobb bosszúság sose érjen!
– Mondhatni, elégedett.
– Ha előzetesen valaki írásba adja, hogy így szereplünk, szó nélkül aláírom.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy van némi hiányérzete?!
– Az ember legyen maximalista. Végre jöjjünk haza úgy egy világversenyről, hogy nem hagytunk ott megnyert meccseket.
– Sokat most sem hibáztak: tizenhatszor léptek szőnyegre a tanítványai, és tizenegyszer nekik gratulált az aktuális ellen.
– Két elődöntő még így is bennünk maradt. A kilencvenhat kilós Farkas Zoli és a hatvankilós Wöller Gergő éremért birkózhatott volna. Különösen előbbi kiesése fájó, hiszen megnyert találkozót adott oda az olasz Liparinak, akit pedig csukott szemmel is bármikor elver. Persze ismerem Farost, tudom, nála jobban nem bánt senkit a vereség.
– Wöller viszont újoncként a hatodik helyig menetelt, ráadásul neki valójában még a juniorversenyekre kell koncentrálnia.
– Remélem, nem száll el tőle, ha kimondom: Gergő hatalmas tehetség. Viszont rengeteg rutint kell még szereznie. A címvédő török Kamát lehajtotta a szőnyegről, mégis kikapott, mert kissé szertelenül ment előre.
– Gondolom, azért nem nagyon szidta meg. Hiszen előzetesen nem nagyon kalkulált vele mint továbbjutóval.
– Kicsit zsákbamacskajelleggel utazott az Európa-bajnokságra ő is és Szabó Gergő is. Árpitól, Farostól és Ottótól tudtam, mit várhatok, de a két újoncot csak néhány nemzetközi versenyen mérhettem le, azok alapján viszont nehéz bármit is mondani.
– Eredetileg Szabót nem is akarta kivinni magával…
– Nem akartam kitenni az esetleges kudarcnak. Számunkra – és persze a nemzetközi mezőny is így gondolkodik – az olimpiai kvóta megszerzése a legfontosabb, és ehhez a szeptemberi vébén, valamint a téli kvalifikációs tornákon kell a maximumot nyújtanunk. Mivel az anyagi lehetőségeink behatároltak, úgy gondoltam, többet ér, ha az Európa-bajnoki pénzből inkább orosz vagy ukrán edzőtáborba megyünk. Aztán egyesülete, a Vác átvállalta utazása költségeit, így rajthoz állt Rigában.
– Sőt, ötödik lett!
– Nekem is kellemes meglepetést szerzett. Éretten, okosan birkózott, és nagyon jó görögöt vert meg a csoportdöntőben. A négy közé jutásért a világbajnok ukrán Tedejev pedig még túl erős neki.
– Ritternek viszont egy világelső sem kottyant meg – akárcsak tavaly Bakiban. Ráadásul másodszor játszotta el a német Leipolddal, hogy másodpercekkel a derbi vége előtt fordította meg az állást.
– Árpi szép lassan súlycsoportja egyik legjobbjává nőtte ki magát. A képességei alapján már korábban is odaérhetett volna, ám mostanra beérett, és el is hiszi, hogy bárkit képes legyőzni.
– Gondolom, a produkcióját, mármint hogy megvédte a címét, az ellenfelek is megsüvegelték. Főleg akik tudják, milyen körülmények között készülnek.
– Veregették a vállunkat rendesen. A lengyelek, a szlovákok, a franciák, az olaszok, akikkel általában együtt edzőtáborozunk, tudják, azért járunk a nyakukra, mert idehaza nincs edzőpartner. De szerintem az oroszok és az ukránok is sejtik, miért vagyunk náluk visszatérő, igaz, fizetős vendégek.
– El is érkeztünk az árnyékos oldalra. Ha jó napjai-hetei vannak, és nincs sérült a keretben, nyolc emberrel számolhat. Ennyi a magyar szabadfogás…
– Régóta tisztában vagyunk vele, behatároltak a lehetőségeink, de az a célunk, hogy minél közelebb kerüljünk a tőlünk elvárható tökéleteshez.
– Magyarán pengeélen táncolnak. Ha a nyolcak közül valaki kidől a sorból, nemhogy lyukas lesz a csapat, de másvalaki még az edzőpartnerét is elveszíti!
– Ezért próbálom minél jobban elosztani a terhelést. Tavaly az Európa-bajnokság után például egy hónapos pihenőt kaptak az öregebbek, Farkas, Ritter és a most sérült Bánkuti.
– Az idén ez hat napra zsugorodott.
– Az olimpiáig már nem lehet lazítani. Más lenne a helyzet, ha ötször ennyien lennénk, hiszen akkor itthon is fel tudnánk készülni. Így viszont a nemzetközi szövetség versenynaptárához igazítjuk a pauzákat, és mivel a környéken belátható és megfizethető távolságban mostanában lesznek nagyobb tornák, így nem lazsálhatunk. Hétfőtől ismét Mátraházára költözünk.
– Nem lehetne a klubokra bízni a munkát?
– Szabadfogás igazából csak Csepelen létezik, másutt csak egy-egy versenyző jelenti a fogásnemet. Ha év közben nincs hivatalos edzőtábor, a kerettagok akkor is együtt készülnek, csak éppen nálunk, Csepelen. Ideálisak a feltételek, a rendelkezésünkre áll minden a ATEL-Csepeli Áramszolgáltatónak és egykori versenyzőinknek köszönhetően, akik szponzorként a klub mellé álltak. És persze nekem sem mindegy, hol dolgozom, sokkal jobb hazai pályán tevékenykedni.
– Mint a Csepel BC alelnöke?
– Valakinek ezt is meg kell csinálnia. De természetesen a válogatotté az elsőség.
– Ez nem is rossz párosítás, hiszen amióta hivatalosan is a fogásnem első emberévé avanzsált, nem múlt el kontinensbajnokság magyar arany nélkül.
– Akárcsak a versenyzőimnek, nekem is be kellett érnem. Megkaptam a magam pofonjait, tanultam belőlük. Az én munkámat a versenyzőim eredményei minősítik. Ha nem megy a szekér, engem vesznek elő.
– De a dicsfényből is kijut. Főleg ilyenkor.
– Remélem, ez még csak amolyan pislákolás. A reflektorokat Athén után szeretném látni…