Lehettünk vagy hatszázan, és a hangulat is méltó volt a találkozó rangjához. Különösen akkor verődtek össze sűrűbben a lelátón ülők tenyerei, amikor az első szett derekára elkapta a ritmust a házigazda. Mátrai Veronika átmentette a négy nappal ezelőtti nyitó formáját, Schlégl pedig a háló bal oldalánál érezte magát otthonosan. Ezzel együtt a BSE szívósan küzdött, nem engedte elhúzni házigazdáit, s mindezt elsősorban a támadásban remeklő Danadának köszönhette. Kasziba István azért 22:20-nál úgy érezte, akad mondanivalója, és Horváth ásznyitása után (23:23) úgy tűnt, nem a levegőbe beszélt. A fiatal cserejátékos aztán hosszúra küldte a következő szerváját, és a szettlabdát Schlégl blokkjával értékesítette a címvédő.
Miként a második mérkőzésen, Erdősné újfent csak a második játszmában kezdte el a pontgyártást, de rögvest "mesterhármast” ért el (4:1). Ekkor úgy tűnt, a BSE-t túlságosan is megviselte az első szakaszban elszalasztott lehetőség, így Kasziba gyorsan időt is kért. Amúgy a vendégek edzője egy rossz szót sem szólhatott tanítványaira, mert Tímárék becsülettel tették dolgukat, és jó néhány labdameneten belül nagy csatára késztették a háló túloldalán lévőket. Más kérdés, hogy szinte minden látványos ütésváltás a hazaiak részsikerével végződött, így tekintélyessé vált a különbség (19:9). Idővel aztán a vendégek ellenállása is csökkent, aminek nyomán a vendégtréner három kezdőjátékosát is lecserélte –talán abban bízva, hogy a folytatásra összeszedik magukat. Megint egy elrontott nyitás (ezúttal Tímáré) juttatta szettnyerési esélyhez a Nyíregyházát, és ezek közül Mátrai Veronika középről eleresztett bombájával a harmadik hozta meg az eredményt.
Ahogy várható volt, a harmadik etapra visszaállt a BSE kezdősora, Ludvig Zsolt ellenben a térdsérüléssel bajlódó Kiss Katalin helyett Lengyel mezszámát írta a felállást tartalmazó kis papírra. A friss erő rögvest le is tette a névjegyét, majd miután hamar hárompontosra hízott a különbség (6:3), egyre gyakrabban szólt a kórus a lelátóról: "Bajnokcsapat!”
Az ünnepi hangulat ellenére a fővárosiak nem adták olcsón a bőrüket, olyannyira, hogy Fekete ásznyitásával egy pontra felzárkóztak (13:12), Pethő sáncával egyenlítettek (14:14), Szórád ütésével pedig a vezetést is átvették. Botos blokkja vetett véget a hazaiak gyenge periódusának, majd még háromszori egyenlítést követően Schlégl ásza terelte célegyenesbe a hazai csapatot (19:18).
Innen pedig már nem volt megállás, Erdősné utolsó pontja nemcsak a nyíregyháziak negyedik bajnoki címét jelentette, hanem azt is, hogy a rájátszásban a negyed-, majd elődöntőt követően a finálé egyetlen mecscsén sem vesztett szettet a Ludvig-csapat. Páratlan teljesítmény, amely után joggal folyt a pezsgő, kijárt a csapatnak az ünneplésből, a hasoncsúszásból és természetesen a bajnoki aranyérmekből is.
Mestermérleg
Ludvig Zsolt: – Borzasztóan boldog vagyok, azt hiszem az egész csapattal együtt. Ezen a mai mérkőzésen a BSE nem könnyítette meg a dolgunkat, de kiharcoltuk negyedik aranyérmünket, és ezért minden játékosnak és mindenkinek, aki tett a csapatért, csak köszönet jár.
Kasziba István: –Gratulálok a Nyíregyházának, megérdemelten lett bajnok. Azt hiszem, nekünk sem szabad szégyenkeznünk, mert gyakorlatilag egy kezdőcsapatra való játékoskerettel szereztük meg a szintén szépen csillogó ezüstérmet.
Szóról szóraBotos Fruzsina: – Nagyon boldog vagyok, hogy a sok probléma ellenére újra sikerült megnyernünk a bajnokságot. Fantasztikus, hogy ismét olyan csapatunk volt, amelyik a mezőny fölé kerekedett, és kétséget sem hagyott afelől, hogy a legjobb volt ebben a bajnokságban.
Natalja Papizsanszkaja: – Gratulálok a csapattársaimnak is, mert egy nagyszerű döntőt nyertünk meg. Nem volt könnyű dolgunk, de nagyon akartuk a negyedik aranyérmünket, amely számomra egyben a tizedik Magyarországon. Nem tudom, mit hoz a jövő, de bízom benne, hogy még lesz folytatás.
Danada Elita: –Próbáltunk küzdeni, de el kell ismernünk, Magyarország legjobb csapata szerezte meg az aranyérmet. Gratulálok a nyíregyháziaknak, de jövőre mindent megteszünk a visszavágás érdekében.
Fekete Krisztina: – Nagyobb csatára számítottam, és nem gondoltam volna, hogy az otthoni mérkőzésen nyújtott teljesítményünket is alul tudjuk múlni. Sajnálom, hogy így alakult.