Még villog a legendás csukló

– Hogy ment a játék?
– Négy meccsből hármat megnyertem, de a csapat így is kikapott 13:5-re. Balogh Józsi egy kicsit gyengébb volt, meg a két Kovács is csak két partit hozott a nyolcból, így pedig nem lehet nyerni, a szombathelyiek egyértelműen jobbak voltak. De azért az alapszakaszban ötödikek lettünk, ami nem rossz, bár ha eggyel előrébb végzünk, talán még az ETTU-kupában is indulhattunk volna – mondta az NB I A-ban szereplő Békési TE legjobbja. S hogy miért érdekes egyáltalán az asztaliteniszezők első osztályú csapatbajnokságának középmezőnyében szereplő viharsarki gárda legjobbjának a véleménye? Nos, a magyarázat egy név: ő Klampár Tibor. "A” Klampár, vagy, ha úgy tetszik, a kétszeres világbajnok, a játékával a korát megelőző, a szakemberek többsége által egyszerűen csak zseninek tartott népszerű Klampi, aki – hogy rohan az idő! – szerdán ünnepli 50. születésnapját. Néhány nappal a jeles évforduló előtt – miként az az iménti válaszából is kiderült – azonban jó szokásához híven asztalhoz állt a Békési TE színeiben. Igen, nem tévedés: még mindig játszik, és mint kiderült, még mindig bosszús, ha akár ő, akár a csapata kikap.
– Mit csináljak, ilyen vagyok, ami a szívemen, az a számon. Voltak ebből problémáim jócskán, de nem érdekel. Bár az is igaz, hogy mostanra egy kicsit lehiggadtam, talán már nem vagyok annyira forrófejű, és a kompromisszumra való hajlamom is javult. De ettől még nem fogok senkinek nyalni, ha megkérdeznek, én elmondom a véleményemet.
– És megkérdezik? Számítanak a sportág egyik honi legendájára?
– Úgy tűnik, éppen a napokban sikerül megállapodni a szövetséggel arról, hogy a Héraklész-program keretében én is segíthetem a fiatalok felkészülését. Megmondom őszintén, nagyon örültem, amikor Juhos Józseffel, a szövetség technikai igazgatójával erről beszéltünk, de azért maradt bennem egy kis tüske. Eredetileg arról volt szó, hogy a megbeszélésre behívnak majd a szövetségbe, én is elmondhatom az elképzeléseimet, de aztán szóltak, hogy mégsem kell mennem. Meg is mondom majd Jóskának, hogy ez nem esett jól. Annak viszont tényleg örülök, hogy számítanak rám a Héraklész-programban, szívesen csinálom, meg aztán az a kis pénz is jól jön, viszont ingyen semmiképpen sem szeretném, meg akarok dolgozni érte.
– Ha már a pénzről esett szó… Érzése szerint az anyagi háttere összhangban áll azzal, amit a sportban elért, vagy hogy egyértelműbb legyen a kérdés: megfizették a kiemelkedő teljesítményét?
– Kaptunk pénzt, fizettek, de hát azok más idők voltak. Rosszkor születtem, a hetvenes-nyolcvanas években még nem volt ennyi pénz ebben a sportágban. Ma egy olyan szintű játékos, mint én voltam akkoriban, elutazhat például egy ulibuli bemutatótúrára Japánba, és máris mehet a kasszához a százezer dollárjáért. Ha nekem lehettek volna ilyen lehetőségeim, biztos, hogy most nem itt tartanék.
– Tegyük fel, hogy jön egy tündér, és azt mondja: az elmúlt ötven évben hozott számtalan döntése közül egyet utólag megváltoztathat. Mi lenne az az egy, amit másként csinálna?
– Egy pillanat alatt lelépnék. Elmennék Németországba. Egyébként hívtak, de aztán kiderült, hogy aki kiközvetített, pont annyit keresett volna, mint én. Nem él már, ezért inkább nem mondom meg a nevét, halottakról vagy jót, vagy semmit. Jóhiszemű voltam, ott is át akartak verni. Sajnos idehaza sokan lopnak, csalnak, hazudnak, rajtam pedig ne nyerészkedjen senki. Ötven év alatt csak ragadt rám valami, ne nézzen engem senki hülyének. Szóval, ha visszamenőleg valamin változtathatnék, akkor gyorsan lelépnék, irány Németország, ahol jobban megbecsülik a hozzám hasonló sikereket elérő sportolókat.

– Mi az, ami még ebben a korban is az asztal mellett tartja?
– Nagyon szeretem, meg aztán mi mást csinálnék. Ehhez értek.
– Mennyit edz mostanában?
– Hetente ötször, alkalmanként hetvenöt-nyolcvan percet. Nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem. A fanatikus bátyám sok mindent belém vert, többek között ezt is.
– Milyen a kondija?
– Hát, fogyhatnék úgy hat- nyolc kilót, ugyanis van egy kis pocakom. De hát ötvenévesen ez már nem is meglepő, nem? Meg aztán nagyon szeretek enni, a bélszínnek tükörtojással például nem tudok ellenállni. Tudja, egy kis vajjal csinálom. Isteni.
– Jól főz?
– Nem, az inkább a feleségem reszortja, ő viszont nagyon finomakat csinál, ráadásul általában megkérdezi, hogy mit szeretnék. A csirkepörköltjének például nem lehet ellenállni.
– Említette, hogy naponta edz, aztán ott vannak a meccsek, és nemsokára beindulhat a Héraklész-program is. Fizikailag vagy lelkileg nem viseli meg ez a hajtás?
– Dehogynem. Egy hónappal ezelőtt például összevesztem a fiammal, nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Annyira megviselt az affér, hogy a következő, a ceglédiek elleni meccsen majdnem "ottóztam”. Tudja, ezt akkor mondjuk, amikor valaki nem nyer egyetlen partit sem. Ilyen még sosem fordult elő velem, és szerencsére egyet sikerült behúznom akkor is, így hát megúsztam az ottót, de őszintén szólva, nagyon mozgott a léc. Fizikailag viszont bírom. Jó, már nem vagyok olyan fitt, mint huszonöt évvel ezelőtt. Sokszor bosszankodom magamban, hogy olyan szintű játékosok ellen, akiket fénykoromban nyolc- tíz perc alatt elintéztem, most jóval tovább szenvedek. Megy az idő, ezt érzem magamon, de hát ez ellen úgysem tudok mit tenni.
– Zavarja a kora?
– Á, csudát! Nem foglalkozom vele, és nem is nagyon szeretem a felhajtásokat. A feleségemmel kitaláltuk, hogy a lányomat és a férjét meghívjuk magunkhoz, hogy együtt ünnepeljünk, de arról szó sem lehetett, hogy elmenjünk, és beüljünk egy étterembe. És higygye el, nem a pénz miatt. Egyszerűen otthon, csendesen ünnepelni jobban szeretek. De azért nagyon kedvesek voltak a szövetségnél, tőlük egy szép, falra akasztható plakettet kaptam a születésnapomra, a vasárnapi meccsen pedig a házigazda szombathelyiek ajándékoztak meg egy könyvvel. És úgy tudom, a békésiek is lelkesen készülnek, szombatra állítólag meghívták a jelenlegi magyar válogatottat, ellene játszunk, és úgy hallottam, hogy talán Gerő (Gergely Gábor – a szerző) és Jónyer Pista is eljön.
– Milyen sűrűn szokott velük beszélni?
– Jónyerrel évente egyszer vagy legfeljebb kétszer, és mostanában Gerővel is kevesebbet. Miként az másoknál is előfordul, néha vannak kisebb összezördüléseink, de azért nem kell komoly dolgokra gondolni. Egyébként is, én általában haragtartó vagyok, de már e tekintetben is sokat enyhültem.
– Hiába no, a kor…
– Lehet, hogy már én is lehiggadtam. Viszont kérdezhetek valamit? Mikor jelenik meg ez az interjú?
– A Nemzeti Sport keddi számában. Miért kérdezi?
– Csak tudni akartam. Nyugodtan írja meg, hogy kettőt is veszek, így rajtam nem fog múlni, hogy fogyjon a lap…