Kissé kesernyés lett a búcsú

Nem is csak önmagában az eredmény, hanem az elmúlt egy hét során mutatott produkció alapján mondhatjuk, mondhatják, hogy ez bizony lehetett volna jobb is. Jan Jasko (képünkön), a válogatottól búcsúzó szövetségi kapitány is így érzi…
– Sajnos a hollandok ellen elég roszszul kezdtünk ezen a világbajnokságon, aztán a románokkal szembeni pontvesztés után pedig mintha már az önbizalma is elszállt volna a csapatnak – kezdte a szlovák szakember, aki a következő idényben északi szomszédaink egyik élcsapatának, a HKM Zvolennek a felkészülését irányítja. – Erre pedig még rátett egy lapáttal, hogy a kazahok már az első két meccsen is rendkívül meggyőzően, gólerősen játszottak, ezért a mieink már túlságosan is tisztelték őket, ami meg is látszott a pénteki magyar–kazahon. Összességében az első sorunk nem azt játszotta, amit tud, és a második ötös fogat is erősebb lehetett volna, ha a rajt előtt nem sérül meg Vas János. A magyar hoki nincs annyira erős, hogy ezt elviselje. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon nincs négy egyforma képességű sor, a válogatott játéka mindig is arra épül, hogy az első két sor lövi a gólokat, a harmadik és a negyedik pedig megpróbálja tartani az eredményt. Ha viszont nem jönnek a gólok, ráadásul a védekezés sem olyan magabiztos, mint volt, mondjuk, tavaly, akkor az eredmény is visszafogottabb lesz.
– Miben volt más ez a csapat, mint az egy évvel ezelőtti?
– Talán nem volt annyira együtt a társaság, mint tavaly. Akadtak feszültségek, amelyek bizonyára befolyásolták a csapat teljesítményét, meg aztán túl sokat beszéltünk a feljutásról. A fejek nem voltak tiszták, a játékosokat agyonnyomta a teher, és azt se feledjük, hogy egy új budapesti sportcsarnokban, alkalmanként hét-nyolcezer ember előtt kellett játszaniuk. Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a közönség egészen fantasztikus volt, nem hiszem, hogy bárhol másutt egy divízió–1-es világbajnokságon ennyi és ilyen lelkes szurkoló lenne.
– Van-e, amit mai fejjel másként csinálna?
– Nem igazán… Tudom, sok szó esett arról, miért hiányzott Sándor és Orsó a csapatból. Nos, továbbra is tartom, hogy mivel a magyar csapat játéka úgynevezett kétirányú játék, azaz a védőknek ugyanúgy kell segíteniük a támadásokat, mint a csatároknak a védekezést, ezért Sándor Szilárd és Orsó László nem fértek bele az elképzelésbe. Az idény során nem játszottak olyan formában, hogy helyet követeljenek maguknak a csapatban, és ezzel klubedzőjük, Dusan Kapusta is egyetértett. Ami pedig a mérkőzések sorrendjét illeti, valószínűleg most, a történtek ismeretében is ugyanúgy állítanám össze. Még akkor is, ha a kazahok megleptek egy kicsit, ugyanis nem számítottam arra, hogy ilyen erősek lesznek. Sajnos róluk nem volt videofelvételem, csupán az utóbbi két esztendő világbajnoki eredményeiből indulhattam ki, no meg abból, amit az ellenük játszó francia válogatott edzője mondott nekem. Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt az általunk már többször is legyőzött britektől tizenegy gólt kaptak… Azt hiszem, hogy a korábbiakkal ellentétben most igazán komolyan gondolták a feljutást, és ennek megfelelő csapattal jöttek Budapestre.
– Milyen szájízzel hagyja itt Magyarországot?
– Szerettem volna szebben búcsúzni, de összességében nagyon jól éreztem magam. Komoly szakmai kihívást jelentettek számomra az itt töltött évek, és talán sikerült is valamit hozzátennem a magyar hoki fejlődéséhez. A külföldről, a sportág élvonalához tartozó országokból érkező visszajelzések legalábbis ezt támasztják alá. Most már nem csodaként, meglepetésként értékelnek egy-egy jó eredményt, a nemzetközi közvélemény egyértelműen elfogadta a magyar hokit.
– Olyannyira, hogy a honi élmezőny legjobbjait egyre több helyre hívják külföldre. A pletykák szerint például a HKM Zvolen új edzője, bizonyos Jan Jasko is szívesen látna magyar hokist a leendő csapatában…
– Hát igen… Palkovics Krisztiánról van szó. A zólyomiak vezetősége már az Interliga során felfigyelt Palkovicsra, így valóban szó van arról, hogy ott folytatja a pályafutását. Elsősorban az ő döntésén múlik a dolog, de ha jön, akkor sem lesz könnyű dolga: a Zvolen egészen más stílusban játszik, mint a Volán.
– A világbajnokságon nem igazán villogott…
– Úgy tetszik, hogy a magyar játékosokat nehéz egy idényben többször is csúcsformába hozni. A volánosok január elején, a Magyar Kupa döntőjében még nem játszottak igazán jól, aztán megnyertük az Interligát és a bajnokságot is, ami nagyon fontos pillanat volt a csapat életében. A világbajnokságon viszont a fehérváriak ismét elmaradtak attól, amit várni lehetett tőlük.

– A vébén látottak alapján kiket emelne ki a csapatból?
– Szuper Leventét és Ladányi Balázst. Ôk ketten egészen parádés teljesítményt nyújtottak. Szuperen abszolút látszik, hogy külföldön, erős bajnokságban szerepel, ott hétről hétre komoly terhelésnek van kitéve. Ha több magyar játékos kapna ilyen lehetőséget, még látványosabb lehetne a sportág, a válogatott fejlődése.
– Mostanában nagyon elfoglalt volt, így ha jól sejtem, még nem is látta a múlt héten született kislányát. Mi hír a kis Anikáról?
– Köszönöm a kérdést, rendben van vele minden, hála Istennek egészséges. Már alig várom, hogy láthassam, igaz sok időm nem lesz rá, ugyanis Zólyomban a jövő héten már megkezdődik a felkészülés az új idényre. Szlovákiában mások a viszonyok, hosszabb a szezon, ebből következően rövidebb a szünet, alig van megállás.
– Mit gondol: láthatjuk még magyar pályán?
– Az biztos, ha távolról is, de figyelemmel kísérem majd az eredményeket, és azt sem tartom kizártnak, ha időm engedi, néha egy-egy mérkőzésre is eljövök. Ennél többet azonban egyelőre nem tudok ígérni. Hároméves szerződést kötöttem a HKM Zvolennel, így lesz időm felépíteni a saját elképzeléseim szerint a csapatot. Most, hogy vége a világbajnokságnak, egy kis szusszanás után minden idegszálammal az új feladatomra szeretnék koncentrálni.

A nagy dilemma: óvni, vagy nem óvni?

A budapesti divízió–1-es világbajnokság utolsó mérkőzésén, a magyar–lengyel összecsapáson némi vihart kavart, hogy Tomasz Jaworskit, a vendégek kapusát a lengyelek nem nevezték a mérkőzésre, ezért a neve nem is szerepelt a jegyzőkönyvben. Mivel a zsűri csak a második harmadban vette észre a hibát, ezért korrigálni csak úgy lehetett, hogy Rafal Radziszewski foglalta el a helyét a kapuban. A brit játékvezető alig fújta le a mérkőzést , a sajtóközpontban máris kiadtak egy közleményt, mely szerint a magyar válogatott vezetősége megóvta a mérkőzést. Miközben mindenki azt nyomozta, mikor döntenek az ügyben, a találkozót követő sajtótájékoztatón Fertő László, a magyar szövetség elnöke módosított: nem óvott a magyar csapat: "Nem lenne sportszerű, elvégre a pályán legyőztek bennünket a lengyelek. De hogy a játékosoknak ne legyen rossz szájízük amiatt, hogy nem óvtunk, pedig így talán másodikok is lehetettek volna, javasolni fogom a szövetség elnökségének, hogy a csapat ne a harmadik, hanem a második helyért járó prémiumot kapja meg” – mondta az elnök. A gesztus szép, más kérdés, hogy – mint kiderült – az esetleges óvás sem hozott volna semmiféle változást a végeredményben: "Miután a kapus neve természetesen szerepel a világbajnokságra nevezett lengyel játékosok között, csak a mérkőzés jegyzőkönyvéből felejtették ki, ezért a nemzetközi szövetség szabályzata alapján, bár óvhattak volna a magyarok, azt mindenképpen elutasítjuk. Az ilyen esetekben követendő gyakorlat az, hogy amikortól kiderül a hiba, az érintett játékos már nem léphet jégre. Most is ez történt, Jaworski helyére Radziszewski jött be. A történtek viszont semmiképpen sem jelentenek óvási alapot.” – magyarázta Frederick Meredith, az IIHF elnökségének tagja, a budapesti divízió–1-es világbajnokság döntnöke, aki a nemzetközi szövetség nevében is gratulált a magyaroknak, a Vajtó Lajos vezette szervezőbizottságnak, az – ez idézet Meredith úrtól – "A-csoportos szintű rendezéshez.”

Ismét a norvégokkal

Ugyan még éppen csak, hogy befejeződtek az idei divízió–1-es vb küzdelmei, ám Palla Antal, a magyar válogatott technikai vezetője a budapesti és a zágrábi csoport végeredménye alapján már kiszámolta, hogy jövőre kikkel kerülhetnek egy ágra a mieink. Nos, a nemzetközi szövetség sorsolási logikája szerint az egyik csoport 2. és 5. helyezettje, a másik csoport 3. és 4. helyezettjével kerül legközelebb egy hatosba, kiegészülve egy-egy, a divízió–2-ből feljutott és az elitből kiesett csapattal. Ez alapján tehát a magyar válogatott 2004-ben a hollandokkal, a norvégokkal és a britekkel biztosan egy csoportban lesz, míg a másik ágon a lengyelek, a románok, az észtek és az olaszok szerepelnek majd. Már azt is tudni lehet, hogy a divízió–2-ből a dél-koreaiak és a belgák jutottak fel, ám hogy melyikük melyik ágra kerül, azt majd sorsolás útján döntik el, miként azt is, hogy az április 28-án kezdődő finnországi vb kiesői a divízió–1 melyik csoportjában játszanak jövőre.