A Kazinbarcika tanult a Kaposvártól. S hogy mire fel ez a kijelentés? Nos, elegendő csak a március közepi Magyar Kupa-döntőig visszamenni, és megkapjuk a választ.
Akkor a borsodiak uralták az első két játszmát, és gyerekjátéknak tűnt a harmadik felvonás megnyerése, a döntő hétfői, harmadik mecscsén pedig a somogyiak érezték magukat otthon az első két szettben, és már senki sem hitte, hogy bármit is hozzá tudnak szólni a mérkőzéshez a barcikaiak. Csakhogy megint hiba volt a logika és a pszichológia törvényszerűségeiből kiindulni, hiszen a Vegyésznek ugyanúgy sikerült a fordítás, mint egy hónapja a Kométának. De még valamit az előzményekről! A finálé harmadik találkozója előtt egy nappal Tomanóczy Tibor, a Kaposvár csapatkapitánya a cserék esetleges fontos szerepéről is beszélt. Nos, ha megnézzük a két csapat beugró embereit, mindenképpen a Kométa élvez fölényt, hiszen második vonalában is (volt) válogatott röplabdázók várnak bevetésre. A hétfői öszszecsapás mégsem róluk szólt, hanem a Vegyész második számú feladójáról, Nagypál Ferencről. A tősgyökeres barcikai játékmester (a harmadik szett végén kapott néhány pillanattól eltekintve) a negyedik játékrész elején állt be, és Schildkraut Krisztiántól eltérő stílusától remélt javulást Daniel Oravec vezetőedző. Persze másban már nem is nagyon bízhatott a mester. A 36 esztendős előkészítő amúgy veri a két métert, és leginkább úgynevezett kiemelt labdákkal hozza helyzetbe a támadókat. Ezek a bizonyos lassúbb, egyúttal magasabban szálló labdák energiaitalként hatottak az addig szárnyaszegett orosz Vitalij Morozovra, aki az utolsó három felvonásban 22 pontot termelt. A légiósnak feküdtek a Nagypál-féle feladások, alaposan rákészülhetett a repülő Mikasára, és kegyetlenül lecsapta azt. Vagyis Nagypál feltámasztotta az oroszt, s vele párhuzamosan a csapatot. De hogy ne elégedjünk meg ennyivel, fontos megjegyezni: a kétméteres karmester nemcsak remekül irányított, hanem kiszámíthatatlanul nyitott, és valóban jogosnak tűnik a lelátóról fel-felhangzott, kérdésként megfogalmazódott nézői kritika: általában miért csak –mint például a harmadik szettben – 19:23-as állásnál kap lehetőséget? Ebben a szituációban még az olimpiai bajnok fenomén, Nikola Grbics sem tudna segíteni.