Ezüst – világszínvonalon

Az Eb legutolsó döntőjében a Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina kettős vereséget szenvedett a Boros, Steff duótól, s ezzel a sportág történetének 27. magyar Eb-ezüstjét szerezte meg a 38. arany helyett…
Ezzel gyakorlatilag minden lényeges információt elmondtam arról, hogy mi történt vasárnap Courmayeurban, ám a mondás szerint az ördög a részletekben lakozik, ezért talán érdemes ennél egy kicsit mélyebbre ásni a vasárnap történtekben. Annál is inkább, mert kifejezetten jól indult a nap, Csilláék az elődöntőben egy kicsit ugyan visszafogottan kezdtek a szerb-montenegrói Erdélyi testvérpár ellen, de 1:2 után összeszedték magukat, és összességében gond nélkül vették az amúgy nem igazán nehéz akadályt. A másik elődöntő még ennél is simábban alakult, a címvédő horvát–román kooperáció, Boros Tamara és Mihaela Steff négy egészen könnyű játszmában gázolt át a két orosz védőn, Palinán és Ganyinán. Figyelembe véve, hogy ezen az Eb-n először és utoljára fordult elő, hogy a szám első két kiemeltje került be a döntőbe, túlzás nélkül állítható: összejött az álomdöntő.

Amely már a kezdés előtt jó néhány érdekességgel szolgált, hiszen Bátorfi Csilla és a másik oldalon álló román Mihaela Steff nem csak hogy klubtársak a német Langweid csapatánál, ráadásul Steffnek Csilla az edzője, miként a horvát Borosnak is volt honnan ellesni a magyar stílus ellenszerét, ugyanis már évek óta a Statisztika játékosa, ahol az a Fülöp István edzi, aki korábban Tóth Krisztinának is az edzője volt.
Nehezen követhető, ugye…?
Nos, a döntő is legalább ilyen bonyolult és kesze-kusza volt. Az első szettet a mieink nyerték, amit Borosék drámai pillanatok után kiegyenlítettek, sőt a harmadikban már 8:4-re is vezettek. Aztán elindultak a magyarok, 8-nál egyenlő volt, ott azonban jött a fék, s pillanatok alatt 11:8 lett – oda. A negyedik játszma álomszerűen kezdődött, a folytatás viszont már az álmok lidércesebbik változatát idézte: Bátorfi és Tóth 5:1-re elhúzott, de ez az előny is kevés volt a szett megnyeréséhez: 1:3. Már-már úszni látszottak a magyar remények, ám Krisztiék gyorsan átgázoltak Stefféken, s feljöttek 3:2-re.
S mindez még csak előszele volt mindannak, ami a hatodik szettben történt…
A horvát, román egység kezdett jobban, 7:4, majd 8:4. A magyar edző, Tarján András – mintegy legutolsó mentsvárként – időt kért, ami meg is hozta az eredményét: nem sokkal később már 9:9 volt, sőt 10:9-nél a mieink jutottak játszmalabdához, de elúszott.
10:10.
Ami ezután következett az szinte leírhatatlan. 11:10 oda. Az első meccslabát hárították Csilláék, majd 12:11-nél a másodikat, 13:12-nél a harmadikat és 14:13-nál a negyediket is. Aztán jött az ötödik. 15:14.
Azt tartják, hogy aki ennyi lehetőséget kihasználatlanul hagy, nem is érdemli meg, hogy nyerjen. A kérdés csak az, hogy ez most kire igaz: arra a párosra, amelyik négy meccslabdát elszór, vagy arra, amelyik négy egyenlítés után sem tud legalább egyszer előnyhöz jutni. Nos, azt nem tudom, hogy erről "odafönt” miként gondolkoznak, az azonban tény, hogy ez esetben ötödszörre már elmaradt az egyenlítés, Boros Tamara és Mihaela Steff, megvédve tavaly kivívott elsőségét, megnyerte a courmayeuri Európa-bajnokság női páros versenyszámát.
"Nagyon jó, talán az Európa-bajnokság legjobb női mérkőzését vívtuk Borosékkal. Mivel még sohasem játszottunk ellenük, én örültem, hogy ők az ellenfeleink, kíváncsi voltam, mire vagyunk képesek velük szemben. Azt hiszem, hogy világszínvonalú döntőt veszítettünk el egy hajszállal, összességében tehát még úgy sem érzek csalódottságot, hogy természetesen az aranynak jobban örültem volna” – magyarázta a találkozót követően Bátorfi Csilla, miközben partnere, Tóth Krisztina arról beszélt, hogy mi lehetett az az apróság, ami ez esetben Boros és Steff javára döntött: "Nagyon fárasztó volt ez az Európa-bajnokság, nem is annyira fizikailag, mint inkább idegileg. A tizenegy pontos szettek miatt sokkal jobban kell koncentrálni, egy rövid kihagyás is végzetes lehet. Én a magam részéről úgy éreztem, idegileg már nincsenek tartalékaim, e tekintetben már tényleg az utolsókat rúgtam.”
Nos, ha ez igaz – márpedig miért ne lenne az –, akkor még fantasztikusabb eredmény az, amit Tóth Krisztina elért: az elmúlt nyolc nap alatt szerzett egy arany- (vegyes páros), egy ezüst- (női páros) és egy bronzérmével (csapat) az Európa-bajnokság legeredményesebb női versenyzője lett.
S bár minket a férfi egyes döntője közelről sem érint, néhány szót azért érdemes szólni a sportág klasszikus számának számító férfi egyes fináléjáról, amelyet a meglepetés és a papírforma egyaránt jellemzett: a 30 éves kora ellenére eddig gyakorlatilag semmiféle említésre méltó felnőtt nemzetközi eredményt felmutatni nem tudó német Torben Wosik döntőbe jutása árnyaltan fogalmazva is váratlanul érte a sportág iránt érdeklődőket, az aranycsatát azonban Vlagyimir Szamszonovval szemben már törvényszerűen elbukta. A fehéroroszok 27 esztendős csillaga a szám történetének talán legsimább Eb-győzelmét aratta, s ezzel visszatért oda, ahol egyszer már járt: az 1998-as eindhoveni sikere után másodszor foglalta el az őt megillető helyet Európa trónján.