Százéves a legek csapata

A Racing Club a Barracas al Sur és a Colorados Unidos fúziójából jött létre 1903. március 25-én. Száz éve a klubnak 34 alapító tagja volt, akik közül a francia származású Germán Vidaillac volt a "névadó”, az ő ötletére lett az egyesület neve Racing Club. (Vidaillac egy francia autósmagazin után keresztelte el az új csapatot.) A színeit folyamatosan váltó Racing Club – fehér, fekete-sárga és fehér-rózsaszín mezben is pompáztak a játékosok, végül 1910-től a kék-fehér a hivatalos színösszeállítás – 1905-ben mutatkozott be az amatőrliga harmadosztályában, ahonnan 1910-ben jutott fel az élvonalba. A Racing az amatőrkorszak második legeredményesebb együttese lett a kilenc bajnoki címével, úgy, hogy 1913 és 1917 között senkinek sem engedte át az aranyat. A gárda ebben az időszakban a 127 meccséből csak ötöt veszített, míg a gólaránya 309:53 volt. A klub a hihetetlen sikerek után kapta meg az Academia (Iskola) becenevet, ami a mai napig megmaradt.
Az 1931-ben életre hívott profiliga azonban egy ideig nem a Racing világa volt, a csapat 1948-cal bezárólag mindössze három bronzérmet tudott felmutatni. Igaz, 1948-ban nem rajta múlt az első hely elmaradása, öt fordulóval a befejezés előtt még fölényesen vezetett, aztán a profi játékosok sztrájkba léptek, és ez mindent felborított. A szövetség (AFA) döntése értelmében minden csapatban amatőrök fejezték be a bajnokságot, ez pedig rosszul jött a Racingnak, amely a negyedik helyre csúszott vissza.

1949-ben viszont már nem kegyelmezett a Racing, sőt, 1950-ben és 1951-ben is bajnoki aranyat ünnepelhetett, avagy az argentin csapatok közül elsőként tudott triplázni. 1951 és 1961 között csak két első helyre (1958, 1961) futotta a Racing sztárjainak az erejéből, ám a szurkolók sosem felejtik el, mekkora csatákat vívtak a River Plate-tel. 1962 és 1965 között kisebb válságba került, négy bajnokság alatt csupán egy bronzérmet gyűjtött be, 1965. szeptember 19-én azonban megérkezett a kispadra a Racing egykori játékosa, Juan José Pizzuti, aki összerakta a Cejas – Martín, Perfumo, Basile, Chabay, Rodríguez, Rulli, Maschio, Cardoso, Cárdenas, Raffo felállású fantasztikus csapatot. A gárda 1965. október 3. és 1966. szeptember 4. között 39 bajnokin nem szenvedett vereséget, mégsem az 1966-os bajnoki cím volt a legnagyobb dicsősége. 1967 augusztusában, az uruguayi Nacionalt megverve, a Racing lett az első argentin csapat, amely Libertadores-kupát nyert, míg ugyanezen esztendő novemberében, a skót Celtic elleni sikerével a Világkupát is hazavihette.
A világ tetejéről azonban gyorsan lekerült a Racing. Ubaldo Fillol vezetésével 1972-ben ugyan még második lett a bajnokságban, 1976-ban azonban már csak egy ponton múlt a bentmaradása. Hét év múlva pedig már semmi sem segített, az egyre nagyobb gazdasági és morális válságba kerülő Racing 1983-ban alászállt a másodosztályba. Az egykoron világverő klub két évet töltött el a Primera B-ben, ahonnan Alfio Basile edző vezette ki. Az egykori Racing-játékos ugyan edzőként csak egy bajnoki bronzot szerzett, mégis nagy tisztelettel emlegetik nevét. A Basile-csapat ugyanis 1988-ban a brazil Cruzeiro ellen megnyerte az első ízben kiírt Supercopát, majd utána jött a "nagy semmi” korszaka. Az 1988 és 2001 között megrendezett huszonhárom bajnokságban (Argentínában minden évben egy Clausurát és egy Aperturát tartanak, mindkettő győztese bajnoknak vallhatja magát) csak egy ezüst- és két bronzérmet kaparintott meg a Racing, és eközben – elsősorban eredménytelensége miatt – 1998-ra 66.5 millió dolláros adósságot halmozott fel.
A klub ellen csődeljárás indult, 1999 márciusában bírói ítélettel felfüggesztették a működését, ám a hűséges, áldozatkész szurkolók összegyűjtött pénze, illetve a fellebbviteli bíróság ítélete megmentette a megszűnéstől. Ráadásul 2000-ben a több tízmillió dolláros adósság kezelése érdekében, első argentin klubként, részvénytársasággá alakult át. A Racingnál ezután megnyugodtak a kedélyek, és ez hatással volt az eredményességre is: Reinaldo Merlo edző a 2001-es Aperturában 35 év után újra bajnokot faragott a kék-fehérekből. Nem véletlen, hogy szobrot emeltek neki az Avellanédában, hiszen ami hetvenkét trénernek nem sikerült, azt ő véghezvitte. Napjainkban már nem Merlo, hanem Osvaldo Ardiles irányítja a Racingot, amely az idén bajnoki címet és Libertadores-kupát akar nyerni.