Bitter remek ajánlata

– Daytonában szokatlan, hogy egy újonc ilyen jól szerepeljen. Mi volt a titka?
– Az amerikai szuperbike-bajnokság színvonalában a világbajnoksággal vetekszik, és az istállók személyzete is nagyon profi. Az én csapatomban, a Hypercyle Suzukiban amerikai, angol és ír szerelők dolgoztak, minden fantasztikusan meg volt szervezve, remekül felkészítették a tavalyi fejlesztésű GSX-R 1000-es Suzukimat.
– Ôk is az amerikaiakra oly jellemző pozitív életszemléletet vallják magukénak?
– Optimisták és nyugodtak voltak. Folyamatosan azt hajtogatták, hogy képes vagyok kiemelkedő eredményre, ha koncentrálok, és ha én is elhiszem, hogy jó lehetek.
– Minden idők leggyorsabb versenye volt az idei, és ez azt jelzi, hogy a gyári csapatok nagyon felgyorsultak. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetett könnyű a harmincadik rajthelyről felzárkóznia.
– Daytona pont azért számít unikumnak, mert ez a verseny, ez a pálya semmiben sem hasonlít a világ többi viadalára, illetve aszfaltcsíkjára. Itt egészen más szabályok érvényesek, mint a világ többi részén. A két kötelező pit stop alatt csak négy szerelő nyúlhat a motorhoz. A kiállásoknál nincs sebességkorlátozás a boxban, ezért például a későbbi győztessel, a kanadai Miguel DuHamell-lel majdnem össze is ütköztem a verseny alatt. Én lelassítottam 85 kilométer/órára, ő meg, aki már négyszer nyert itt, jóval 200 fölött érkezett gumicserére és tankolásra.

– Nehéz volt megszokni a döntött kanyarokat és a 350 fölötti sebességet?
– Az ilyen sebességnél fellépő centrifugális erő miatt a motor lengéscsillapítói teljesen benyomódnak, így a gép szinte az ember mellkasán rugózik. A hihetetlen tempó és fékezések melletti további veszélyforrás a szélárnyék szívóhatásából fakad.
– A viadalon megelőzött sok amerikai menőt, sőt a tavalyi endurance-világbajnokot, Warwick Nowlandot is. Mit hoz a jövő?
– Hosszú pályafutásom során most éreztem először azt, hogy elismernek. Kenny Roberts és Kevin Schwantz az edzéseken és a verseny előtt tanácsokkal látott el, azt mondták, remélik, hogy egyszer majd rám is úgy fog emlékezni a motorosvilág, ahogyan a legendás Drapál Jánosra. Ez egyelőre távolinak tűnik, de az tény, hogy sok fantasztikus szerződési ajánlatot kaptam. Az idén júliusban a kaliforniai Laguna Secában elindulok az amerikai szuperbike-bajnokság és a szuperbike-vébé nyolcadik futamán. A két versenyt ugyanazon a pályán, egyazon hétvégén tartják. Az idén már élő szerződésem van az endurance-vébére, valamint az Alpok–Adria sorozatra, így csak egy amerikai verseny fér bele a programba. Jövőre azonban már az összes amerikai szuperbike-futamon indulok egy Suzuki-csapatban.

Daytona – legenda a versenyek között

Az 1937-ben életre hívott Daytonai 200 mérföldes azt jelenti a motorosoknál, amit az autósoknál az Indianapolisi 500 mérföldes vagy éppen a Formula–1-es Monacói Nagydíj. A patinás verseny – amelyben ugyanolyan motorok versenyeznek, mint a szuperbike vb-n – bár nem része a vb-nek, mégis a világ első számú szuperbike-viadala. Ezt az elismerést egyrészt nehéz vonalvezetése miatt – három döntött kanyar van a pályán, ahol ugyanolyan sebességeket érnek el a motorosok, mint az autós Nascar-széria pilótái –, másrészt a fantasztikus hagyományaival érdemelte ki.