A kupáknak külön is örül

– Ezeknek a díjaknak különösen örülök, mert végre kupákat kapok – mondta Kovács Katalin, miután Szekeres Tamás főszerkesztőtől átvette az NS serlegeit. – A kajakos világversenyeken általában "csak” érmeket kapunk, az Év sportolója trófea pedig bármily szép és becses, vándordíj, úgyhogy az év végén vissza kell adnom.

– Mikor száll újra vízre, hogy síkraszállhasson az újabb díjakért?

– Március 17-én másfél hónapra beköltözünk a dunavarsányi edzőtáborba, így azt hiszem, csupán akkor. A jeges Dunán nem erőltetem a kajakozást, ráadásul még tisztességgel végig kell csinálnom az alapozást. Ha majd olyan időeredményeket érek el futásban és úszásban, amilyeneket az edzőm, Fábiánné Rozsnyói Katalin meghatározott, nyugodtan kezdhetek el lapátolni.

– Tudom, hogy nem szeret erről nyilatkozni, kivételesen mégis árulja el, milyen számokban akar versenyezni az idei világversenyeken?

– Most már könnyebben mondom azt, hogy egyesben és négyesben, mint korábban. A hazai válogatási elvek alapján nem indulhatok el szólóban és párosban, úgyhogy maradok a bevált megoldásoknál, feltéve, hogy sikerrel teljesítem a válogatókat.

– Mindezt alighanem szerénysége mondatja önnel, miközben mi úgy látjuk, nemhogy itthon, külföldön sincs sok ellenfele.

– Én azért óvatos vagyok. Josefa Idemmel jó ideig szimpatizáltam, ám 2000-ben, amikor olimpiai bajnoki címét nyerte, olasz források is az itáliai válogatott doppingügyeiről adtak hírt. Aztán 2001-ben egyszer legyőztem az Eb-n, de a vb-re megint feltámadt. Tavaly éreztem először úgy, hogy tisztán elékerültem. A tisztánt értse szó szerint: 2002-ben január eleje és az augusztusi vb-re indulás között összesen nyolcszor állítottak be hozzám a doppinglabor emberei, mindhiába.