Tóth Krisztina felemás bronza

Tóth Krisztina hiába indult korábban hétszer is az Európa Top 12-n, Saarbrückenig még a csoportjából sem jutott tovább, az ötödik helynél előrébb egyszer sem végzett, ezzel szemben most bronzérmes lett.
Ez jó.
Az elődöntőben a német Schöpp-pel szemben azonban úgy vesztett el egy nyerhető meccset 4:2-re, hogy Tarján András szövetségi kapitánnyal közösen elnézték a kezdési időpontot, így gyakorlatilag bemelegítés és az ütőborítás újraragasztása nélkül állt oda az asztalhoz.
Ez rossz.
Akkor most mindezek ismeretében miként lehet értékelni a saarbrückeni bronzot? Ezt egyelőre még a legilletékesebb, maga Tóth Krisztina sem tudja: "Ha eltelik egy kis idő, biztosan lehiggadok majd és örülni fogok ennek a harmadik helynek, elvégre Európa Top 12-ről ez az első érmem. Mondom, néhány nap elteltével bizonyára másként látom a dolgokat, most viszont nagyon bosszús vagyok, mert szerintem végig jól ment a játék és ha az elődöntő előtt van időm rendesen bemelegíteni, akkor talán bejuthattam volna a döntőbe is.” – magyarázta a négyszeres Európa-bajnoknő, s a szavaiból kiolvasható, hogy az eredményének megítélése még saját maga számára is kettős. És ez az érzés csak erősödhetett benne, amikor vasárnap estére kiderült, hogy végül is az őt legyőző, kínai származású német Jie Schöpp a fináléban is nyerni tudott az ezen a versenyen már a német Nemes elleni negyed- és az orosz Melnyik elleni elődöntőben is bizonytalankodó és önmagához képest mérsékelt teljesítményt nyújtó horvát Boros Tamara ellen. Bár ez csak elméleti fejtegetés, és mint ilyen bizonyíthatatlan, de a Saarbrückenben látott Tóth-produkció, a döntőbe jutás esetén bizony Boros ellen is elég lehetett volna.
Volna…

De mivel a sportban a feltételes módnak semmi értelme, maradjunk a tényeknél, amelyek azért így sem mutatnak kedvezőtlen képet, elvégre tényleg Saarbrückenben született meg Tóth Krisztina első Európa Top 12-érme, amely, még, ha csak bronzéremről van szó, akkor is értékes. És ezen az összképen az sem ront sokat, hogy a verseny másik magyar indulója, Bátorfi Csilla – hasonlóan az egy évvel ezelőtti rotterdami tornához –, nem jutott tovább a csoportjából, így összesítésben a 9–12. helyen zárt. Mint utólag elmondta, ennél ő is többet várt magától, különösen a Schalltól elszenvedett vereségét fájlalja. Igaz, a német az utóbbi időben nagyon megérezte a játékát, de – mint mondta – ha fejben jobban ott lett volna az asztalnál, biztosan nyer. Sajnos nem ez történt, de ettől még nem dől össze a világ, rágódás helyett inkább készül a következő hetek, hónapok versenyeire: május végéig meg kell őriznie a helyét a világranglistán, ugyanis az alapján dől majd el, hogy kik vehetnek részt selejtező nélkül a jövő évi athéni olimpián. Az addig hátralévő időben pedig még lesz Európa- (Courmayeur) és világbajnokság (Párizs), sőt még egy Pro Tour-verseny (Doha) és klubcsapatával az FC Langweiddel ETTU-kupa-döntőt (az ellenfél vélhetően a Postás-Matáv SE lesz) is be kell iktatnia a programjába.

Timo Boll a 8. újrázó

Mint ismeretes, kettős német siker született Saarbrückenben: a nőknél Jie Schöpp, a férfiaknál pedig Timo Boll nyerte meg az Európa Top 12-t, és a vele járó pénzdíjat, a fejenkénti 6000 eurót (egyébként a másodikok 4000, a harmadikok 2670, az 5–8. helyezettek 1840, a 9–12-ikek pedig 1000 eurót kerestek a hétvégén). Érdekesség, hogy mindkettőjüknek ez volt a második aranyérme, ám míg Schöpp esetében kilenc esztendő telt el a két elsőség között (1994, 2003), addig Boll két egymást követő évben állhatott a dobogó tetejére, és ezzel a teljesítményével egy szűk körű, de annál előkelőbb, immár nyolcfős "klubnak” lett a tagja.