A tehetség nem vész el

Szombat délután az Olimpiai Csarnokban a MASZ versenyével megkezdődött a hazai fedett pályás idény. A futók közül először a vágtázók léptek pályára, s e számban különleges várakozás előzte meg az új startszabály bemutatkozását. Eszerint az első rossz rajt után még minden induló újra próbálkozhat, ám aki ezt követően kiugrik, azt kizárják a versenyből. Az újításnak az előfutamok során két áldozata volt, a legjobbak azonban nem hibáztak.
"Engem nem zavart az új szabály, nem izgultam jobban mint korábban” – nyilatkozta Farkas Attila.
A nyugalom nem volt minden sprinterre jellemző, hiszen a 60 méter döntőjében Pauer Géza elsőre kiugrott. Másodszor azonban senki sem hibázott, s Dobos Gábor 6.68 másodperccel győzött.
"Egy kicsivel jobb időt szerettem volna elérni – magyarázta a Honvéd versenyzője, – de nem bánt, hogy nem sikerült. Még keményen edzek, hiszen a fedett pályás világbajnokság elég későn, március közepén lesz. Bár tudtam, hogy a második rajtnál nem hibázhatok, nem izgultam. Talán azért nem, mert még a versenyláz sem kapott igazán el.”
Kitűnő tízpróbázóink ugyancsak edzésjelleggel léptek pályára, ezúttal 60 gáton és 800-on rajtoltak.
"Gáton nem futottam valami jól – nyilatkozta Zsivoczky Attila –, a 8.59 másodperc idény eleji eredménynek tekinthető, a nyolcszázzal azonban elégedett vagyok.”
"Örülök a gáton elért 8.15 másodperces eredményemnek –mondta Kürtösi Zsolt –, az év első versenyén ez nekem nagyon jó. Nyolcszáz méteren életemben először rajtoltam, s kicsit elzsibbadtam.”
A nap legjobb teljesítményét Miklós Éva nyújtotta, aki 60 gáton 8.36 másodperccel ért célba. Az ARAK atlétanőjének nem volt igazi ellenfele (Vári Edit a 60 méteres síkfutást választotta), mégsem volt elégedett.
"Jobb időre számítottam –nyilatkozta –, annak ellenére hogy két éve nem versenyeztem ebben a számban. Persze tudom, hogy nem lehetek elégedetlen, legközelebb biztosan jobban megy. Erre az idényre sérülésmentesen készültem, és a távolugrás helyett inkább a gátra összpontosítottam. Természetesen távolban is versenyzem majd, egy hét múlva abban indulok.”
Ezen a délutánon azonban valaki más okozott távolugrásban meglepetést. Deák Katalin ostromolta a hat métert, s jó sorozat után 598 centiméterrel nyert. Önmagában nem eget rengető az eredmény, de ha hozzátesszük, hogy a győztes a semmiből bukkant elő, és hogy 35 éves, másként értékeli az ember.
"Ki ez a nő? Egy külföldi?” – kérdezgették egymást a nézők, de a nevet meghallva a felvetést el kellett ejteni. Az idősebbek lassan kapcsoltak, hiszen volt valaha egy Deák nevű juniorválogatott távolugró lányunk.
"Annak idején 603 centiméter volt az egyéni csúcsom, de a térdem megsérült, kétszer is műtöttek, és tizennyolc évesen abbahagytam a versenyzést – mesélte a nagy visszatérő. – Elvégeztem az orvosi egyetemet, ideggyógyász lettem, a XIII. kerületi szakrendelőben dolgozom. Két gyermekem született, a nagyobbik tíz, a kisebbik hároméves. Tavaly Veszprémben rendezték az orvos-világbajnokságot, és gondoltam, szórakozásból indulok a versenyen. Hetente kétszer a Fradi-pályán edzettem, addig, amíg a lányom úszóedzésen volt. Veszprémben 563 centit ugrottam, s ezt követően hívták fel a figyelmem arra, hogy már elég öreg vagyok, ha kedvem van indulhatok az idei veterán Európa-bajnokságon. Úgy döntöttem, megpróbálom. A munka és a gyerekek mellett heti négy-öt alkalommal tréningezem. Már az edzéseken éreztem, hogy jól mozgok, az eredmény engem is meglepett.”
Hát még az ellenfeleket!