Megannyi magyar Nemecsek

A BL D-csoportját szerdáig játszmaveszteség nélkül vezető olaszok tanácstalanságot tükröző arckifejezéssel szédelegtek a pályán az első és harmadik játszmában, valamint a második felvonás kétharmadában. Olyan állandó nyomás alatt tartotta Mario di Pietro együttesét a nyitásokat precízen fogadó, támadásait gyorsan és kiismerhetetlenül felépítő, mezőnyvédekezésben 200 százalékot nyújtó Nyíregyháza, hogy Paggiék egyszerűen nem tudtak fogást találni rajta. Ahogy a mérkőzés után Mátrai Bea és Veronika édesapja mondta mosolyogva: "Itt most mindenki Nemecsek volt!” Ez így igaz, szinte hihetetlen, hogy most azon bosszankodunk, miért nem ragadta meg a rengeteg meccsnyerési lehetőséget Ludvig Zsolt csapata.

Például a második játszmában, amelyet 20:15-ről és 24:22-ről veszített el, vagy az izzadságos negyedikben, amikor 19:18-as hazai vezetésnál a nyíregyházi sáncról lecsapódó labdát már a parketten láttuk, ám az egyik olasz lábfejéről pattant fel a labda, és a Bergamo beütötte a kontraakciót. Igazából a negyedik etapban kezdett rohamosan fogyni az energia, amit jól mutat, hogy míg az első három játszmában mindössze három sáncpontot tudtak felmutatni a Bownt és Kilicset nélkülöző (mint kiderült, a vasárnapi, Jesi elleni bajnoki rangadóra pihentették őket) vendégek, az ominózus játékrészben hatszor semlegesítették a gyengülő szabolcsi lövegeket. Az addig szürkéllő Piccinini is ekkor támadt fel, és 33 százalékos ütőteljesítményét 52 százalékosra tornázta fel a negyedik-ötödik szettben, Nikolics keze nagyon "sült” a nyitásoknál, és a maradéktalanul egyedüliként dicsérhető Turlea is rendíthetetlen maradt.
"Fantasztikus, hogy ilyen színvonalas játékkal rukkoltunk ki a Bergamo ellen – mondta boldogan Ludvig Zsolt. – Úgy érzem, ha a második szettet nem engedjük ki a kezünkből, és egy picit a szerencse is mellénk szegődik, győztesen hagytuk volna el a pályát. Bele kell törődnünk, hogy a nagyobb nemzetközi rutinnal bíró Bergamo koncentráltabb volt a hajrában. Rendkívül büszke vagyok a lányokra, hiszen többször is a mi akaratunk érvényesült, a nehéz helyzetekben is keményen tartottuk magunkat, és meg tudtuk mutatni a röplabda szépségeit is. Én úgy fogalmazok, hogy nyertünk, mégpedig sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak, és talán híveket is szereztünk a sportágnak.”

Schlégl Katalin, aki talán maga sem tudja, hogy játszott-e ilyen jól valaha is, szomorúan nyilatkozott a meccs után, és azt találta mondani, hogy 3:0-ra nyerhetett volna együttese. "Most is tartom a véleményemet – így a válogatott ütő. – Ha a második jászmában győzünk, szerintem lendületből nyerjük a mérkőzést is, és megcsípjük a Bergamót. Sajnos a végén elfáradtunk, nem is annyira fizikailag, hanem az állandó összpontosítás vett ki belőlünk sokat. Az biztos, hogy életem egyik legemlékezetesebb meccsét játszottuk, olyan játékot nyújtottunk, amellyel magunknak és a remek hangulatot teremtő szurkolóknak is megfeleltünk. Ezzel a produkcióval eséllyel léphetünk pályára kedden a Burgos ellen.”
Bizony, immár a burgosi találkozóra kell figyelni, a spanyol városban dől el, hogy a Nyíregyháza megszerzi-e a negyeddöntőbe jutást jelentő második helyet. Sajnos a varsóiak hiába ígértek segítséget, nem tudtak játszmát lopni (pláne nyerni) a spanyoloktól, így a magyar bajnoknak legalább 3:1-re kell diadalmaskodnia az utolsó fordulóban.