Őze Tibor lett a befutó

A honvédosok, persze, abban reménykednek, hogy végre most nem csupán a szavak, hanem az eredmények is nagyok lesznek.
A napokban kinevezett menedzser, Kovács Attila is érezte, hogy a tabellán utolsó helyen álló együttesnél azért illik a visszafogottság, de nem titkolta: jövőre a kupagyőzelem, két év múlva a dobogós helyezés a minimum. Ennek megvalósításához új szakmai stáb állt fel Kispesten – amelyben mindenkinek megvan az A-licence: vezetőedzőként fél évig Őze Tibor dolgozik a jövőben, segítője a volt válogatott támadó, Kovács Kálmán lett. Az egykori kiváló kapuvédő, Gujdár Sándor törődik továbbra is a kapusokkal, de természetesen a csapatért élő-haló, minden esetben önzetlenül segítő Szurgent Lajos sem maradhatott ki a stábból, a juniorokkal foglalkozik majd. Kozma Mihály technikai, Béres Tamás szervezési igazgató lesz, míg Gál László a kft. ügyvezető igazgatójaként a jövőben inkább az anyagiakra figyel.
Eddig hagyján. Annál nagyobb meglepetést keltett viszont a fitneszedző Schobert Norbert beszállása, aki ezután a csapat erőnlétét biztosítja. Az egyik játékos tréfásan (vagy dühöngve?…) meg is jegyezte, hogy ezek után aerobikgatyában megy az első edzésre… Szakemberekből sosem elég persze, így atlétikai edzője is lesz a Kispestnek, valószínűleg egy hölgy személyében.
"Ha kiderül, hogy rossz utat választottunk, akkor mindahányan szemünket lesütve és szégyenkezve megyünk el innen” – jelezte végezetül Kovács Attila, hogy sikertelenség esetén tudja, mi a dolga.
A sikertelenség pedig ebben az évben a kiesést jelentené – no, de az új edző, Ôze Tibor nem is gondol ilyesmire.
– Egy óra alatt vagy tizenöt interjút adott, a kollégák egymás kezéből tépték ki. Mit szól, hogy egy csapásra ilyen keresett ember lett?
–Váratlan volt a sajtó érdeklődése, de nagyon örülök neki – mondta Ôze Tibor. – Viszont ez az érdeklődés a legkevésbé sem nekem szól, hanem a Kispestnek. Mert ebből látszik, állhat bárhol a bajnokságban a csapat, azért még mindig nagyon sokan kíváncsiak rá.
– Meglepte, hogy felkérték a pozícióra? Egyáltalán mikor tudta meg, hogy ön lesz a vezetőedző?
– Ez most biztos nagyképűen hangzik, de szerintem a korábbi nyíregyházi munkámnak jelentős szerepe volt abban, hogy a kispestiek rám gondoltak. Szombaton hívott először Kovács Attila, beszélgettünk, bár nem tagadta, hogy több jelöltje is van. Aztán vasárnap este azzal keresett, hogy hétfő délben legyek a Bozsik-stadionban, és ekkor már sejtettem, hogy én leszek a befutó…
– És egy nap alatt el tudott jönni Diósgyőrből, ahol technikai igazgató volt?
– El, és ezúton is nagyon köszönöm Reszeli Soós István segítségét. Volt egy olyan megállapodásunk, hogy ha nagyon jó ajánlatot kapok, akkor eljöhetek Diósgyőrből. Nos, most ezt az ajánlatot megkaptam, bár nincs kétségem afelől, hogy biztos állást hagytam ott a bizonytalan kedvéért.
– Nem zavarja, hogy úgymond kész tények elé állították? Sokan fenntartják maguknak a jogot, hogy megválasszák segítőiket, ön azonban ezt nem tehette meg.
– Ez a legkevésbé sem baj, hiszen Kovács Kálmán, Gujdár Sándor és Szurgent Lajos személyében egykori nagy-szerű Honvéd-labdarúgókkal dolgozhatok együtt, és biztos vagyok abban, hogy jól kijövünk egymással.
– Jut eszembe Kovács Kálmánról: Kaposvárott ilyen jól képesek kinevelni az edzőket? Elvégre korábban mindkettejüknek a Rákóczinál volt a munkahelye…
– Látja, mi ketten szinte Kaposvárról költöztünk a Honvédhoz. Ez sokkal szerencsésebb a régi pletykánál, miszerint a Honvéd költözött volna Kaposvárra…
– A kész tényeket viszont még nem merítettük ki: az ön számára sem bosszantó, hogy négy román légiós elment, tehát még le sem pakolt Kispesten, máris otthagyta a kezdőcsapat harmada?
– Mikor igent mondtam, már tudtam, hogy több játékosra nem tart igényt a klub. Én igazából nem ismerem a négy futballista erényeit és hibáit, de tudom, hogy nélkülük, ám az új játékosokkal megerősödve élvonalban marad a Honvéd. Még akkor is ezt mondom, ha tudom, nagyon nehéz feladat vár ránk.
– Vasárnap máris itt az első lehetőség, Nyíregyházán kezdődik a terembajnokság. Miféle érzésekkel tér vissza oda, ahol egykor szép sikereket ért el, ám később a szurkolók már finoman szólva nem dicsőítették?
– Erre csak azt tudom mondani, hogy a hét végén a Kispest-Honvéddal egy teremtornán veszek részt, és a színhely ez esetben másodlagos…
Egy pillanatra még ragadjunk le a vasárnapnál: bár az MTK szerette volna elcserélni a piros-feketékkel zalaegerszegi csoportját, a Kispest várhatóan inkább Nyíregyháza mellett dönt. A műfűre teremben készülnek a játékosok, az első edzést szerdán tartják – mint fentebb közöltük, a keret azonban kissé megfogyatkozott. Piroska Attilára, Florin Batrinura, Cristian Dulcára és Dorel Balintra ugyanis a régi feltételekkel nem tartanak igényt a tulajdonosok. Kovács Attila szerint túl sok volt a román játékos a csapatban, és nem jó, ha az edző nem tud szót érteni velük. Megjegyezzük: az új, tizenegy tagú stábba tizenkettedikként talán belefért volna egy tolmács is… A néha gólerős Marius Sasu és a mindig olcsó Laczkó Árpád azonban marad, miként talán a szerződése végére jutó Balinttal is sikerülhet megállapodni. Dulca teljesítményével szemben sem volt nagy kifogás, ám hét számjegyű bérét nem szívesen utalná tovább a vezetőség. Mint Kiss Zsolt, a tulajdonosok egyike elmondta, a román játékosokat ingyen engedik el (az is nagy plusz, hogy nem kell fizetni őket…), így az átigazolási időszakban nagy bevételre nem számít a klub. Így is jut azonban mintegy harmincmillió forint az új futballistákra, első körben a már több klubbal is hírbe hozott Salamon Miklós és Jäkl Antal érkezhet Kispestre, de az egyesület néhány más csapattal együtt szeretné rábírni az MLSZ-t az átigazolási szabály megváltoztatására, hogy a bajnokság alatt egyszer már leszerződött Hrutka Jánost és Erős Károlyt is megszerezhesse.
Játékosügyekben tehát még nagy a bizonytalanság Kispesten, egy volt Honvéd-labdarúgó azonban egy év után visszatért. Igaz, nem edzeni, hanem edzést tartani. A Kovács Kálmánhoz intézett "Hogy van?” kérdés ezúttal teljesen helyénvaló, hiszen nemrég egy balesetben totálkárosra törte az autóját.
"Köszönöm, most már nem lehet nagy baj, hiszen láthatja, mennyit eszem… – felelte a pályaedzőnek választott szakember. – Néhány napja vetődött fel, hogy netán én is a kispesti stábban dolgozhatom, és kell-e mondani, ez a lehetőség elsőbbséget élvezett. Igaz, egy éve hasonló pozícióban voltam itt, ám akkor úgy éreztem, hogy bár mindig mindenki kikérte a véleményemet, valójában nincs esélyem az előrelépésre. Ezért is jött jól, hogy Balassagyarmaton és Kaposvárott vezetőedző lehettem, mert így megjött az önbizalmam. De szó sincs arról, hogy netán ez a kispesti munkavállalás visszalépés lenne a számomra, hiszen nem tartom magam afféle bólogatójánosnak, és tudom, hogy én is beleszólhatok a szakmai munkába. A cél úgyis közös, bent kell tartani a Kispestet, és nagyon boldog vagyok, hogy visszatérhettem. Képzelje csak el, reggel fellszálltam a harminchatos buszra, és kijöttem ide – éppen úgy, mint kilencévesen. És nagyon jó volt nosztalgiázni! Úgyhogy nincs kétségem, jól érzem majd magam Kispesten, de azért remélem, hamarosan már lesz kocsim…”