Csank Jánosé marad a pad

Tette ezt a siófoki gárda újoncként, ami még inkább tapsot és elismerést érdemel. Persze nem Magyarországon élnénk, ha ez a kis sikertörténet nem érkezett volna el egy olyan ponthoz, amelynél távolinak tűnt a happy end. A nyáron nagy reményekkel és biztos anyagi háttérrel induló kft. a csőd felé araszolgatott, s hiába örültek az emberek a városban a bravúros győzelmeknek, már-már az is szóba került, hogy az együttes nem folytatja a bajnoki pontvadászatot.
Persze, hogy Csank Jánost is keresték innen-onnan. Szóba került a neve több klubnál, a Siófokra pedig sokan már legyintettek, mondván, eddig tartott a balatoni főszezon. Most úgy tűnik, lesz folytatás, és marad a sikeredző is. Ha nem is dúl a kánaán, az önkormányzat segítségével lesz, jut anynyi pénz, hogy a tavaszi idényt nyugodtan végigfutballozzák a siófokiak.
– Most már eldőlt: hiába a csábító ajánlatok, folytatja a munkát Siófokon?
– Szerződésem van, így dolgozom tovább. Miért is ne tenném, amikor jól érzem itt magam, ráadásul a csapatom is kezd olyan lenni, amilyet én szeretnék.
– Ebben tökéletesen igaza van, ám napvilágra került, hogy elfogyott a pénz.
– Valóban voltak gondok, ez nem újdonság, írtak róla az újságok, magam is elmondtam ezzel kapcsolatban a véleményemet. Akkor is, most is hangsúlyozom, hogy nekem elsősorban a szakmával kell foglalkoznom, a többi a vezetők dolga. Viszont az őszi záráskor úgy váltam el Sallói István klubigazgatótól, hogy január hatodikán újra találkozunk, és kezdődik a munka. Ez nekem mindennél fontosabb, senki egy szóval sem mondta azt, hogy "csomagolj, János, itt már nincs jövő”.
– Most már elárulhatja, hány klubbal tárgyalt.
– Felesleges ezt forszírozni, voltak érdeklődők, de igazi tárgyalásra nem került sor.
– Mit gondol, elég lesz a pénz a bajnokság végéig?
– Még egyszer mondom, ez nem az én feladatom, az viszont biztos, hogy az önkormányzat egyre inkább a sajátjának érzi a csapatot. Korábban semmiféle támogatást nem kaptunk, most viszont jön a segítség, például a képviselő-testület révén utazunk februárban tíz napra Törökországba edzőtáborozni.
– Ezek szerint a keretszűkítés is elmarad?
– Nem, ezt megbeszéltük a vezetőkkel, nincs pardon, nincs kegyelem, spórolni kell, így néhányan elmennek majd tőlünk. Eddig, úgy tudom, Szalai Csaba, Pálfi Róbert és talán Erős Károly távozása került szóba. Én azt mondom, nincs pótolhatatlan ember, nekünk továbbra is az a célunk, hogy az első hat közé kerüljünk. Szerencsére vannak tehetséges fiataljaink, akikre egyre inkább építhetek.
– Korábban voltak fegyelmezési ügyeik, egy-két futballista a tartalékok közé került, mert feljelentette a klubját. Elrendeződött ez a konfliktus?
– Természetesen mindent tisztáztunk, a kft., úgy tudom, kifizette mindenkinek a tartozásait.
– Ezek szerint tiszta lappal indul mindenki?
– Azt azért nem. Nálam nincs tiszta lap. S most jöhetnék olyan népi bölcsességekkel, hogy kutyából nem lesz szalonna, vagy hogy az ember nem bújik ki a bőréből. Pontosan elraktároztam mindent, ami történt, de ez nem azt jelenti, hogy nem adom meg a lehetőséget a csapatba kerülésre mindenkinek.