A pálya szélén nehezebb

A kalapácsvető Annus Adrián már tavaly nyár elején ráijesztett a világra, 83.39 métert dobott, ám a világbajnokságon nem tudott átütő sikert elérni, kilencedik lett. A diszkoszvető Fazekas Róbert szintén bizakodva várta az edmontoni viadalt, de megmagyarázhatatlan módon kiesett a selejtezőből. A súlylökő Kiss Szilárd nem jutott ki az év legnagyobb versenyére, az ifjúsági korú Horváth József viszont kalapácsvetésben korosztályos világbajnok lett.
Az idén azonban a Vida-csoport rendkívüli sikert aratott. Annus és Fazekas Európa-bajnokságot és Világkupát nyert, Fazekas 71.70 méteres országos csúccsal az örök világranglista negyedik helyére került, és 18 versenyéből 16-ot megnyert. Annus a Grand Prix-döntőn ugyancsak jól szerepelt, ezüstérmes lett, Kiss kétszer is országos csúcsot javított. Mindezek alapján Vida József az Év edzője szavazáson a második legtöbb voksot kapta meg.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a legeredményesebb edzők közé soroltak, hiszen Magyarországon nagyon sok kitűnő tréner van – nyilatkozta Vida.
– Év elején gondolt volna arra, hogy decemberben a legjobb mesterek között emlegetik?
– Számítottam valami ilyesmire, hiszen minden korábbinál nagyobb akarattal készültek a tanítványaim. Igaz, én is csupán abban reménykedtem, hogy a müncheni Európa-bajnokságról egy arannyal és egy éremmel térnek haza. Ehelyett két bajnoki címet szereztek. Ha a súlylökő Kiss Szilárd rutinosabb, ő is a nyolcba kerülhetett volna. Így is megállta a helyét, és ez a világbajnokság szempontjából biztató.
– Máris a jövő augusztusi esemény foglalkoztatja?
–Nem. Először legyünk túl az alapozáson, majd az első versenyeken, aztán jöhet a világbajnokság. Persze, nagyon gyakran eszembe jut, hogy Magyarországnak nincs még atlétikai világbajnoka. Jövőre akár kettő is lehet.
– Két évvel ezelőtt, amikor elkezdték a közös munkát, sejtette, hogy ilyen sikereket érhetnek el?
– Ismertem a fiúkat, bíztam bennük. Elszántak voltak. Érezték, hogy ez az utolsó esélyük. Tudták, ha nem sikerül kiugró eredményt elérniük, nem biztos, hogy képesek lesznek újra összeszedni magukat.
– Van valamilyen titkos edzésmódszerük?
– Nincs. Van egy út, amit a dobók kitapostak, azon kell járni. Megalkuvást nem tűrve, keményen kell dolgozni. Ha edzel, eredményes leszel – ezt Németh Pali bácsi mindannyiunkba belenevelte.
– Valami pluszt csak tudott nyújtani, hiszen két Európa-bajnoka lett.
– Az olimpiai kudarc után főként lelkileg kellett őket segíteni, elhitetni velük, hogy nagy eredményekre képesek.
– Ez nehezen ment?
– Tulajdonképpen nem, hiszen mindketten nagyon akartak, vállalták a kemény edzéseket.
– A sikeres idény az ön életét megváltoztatta?
– Csak annyiban, hogy többen gratulálnak, és többet foglalkoznak velünk. A barátaim ugyanazok, akik korábban voltak.
– Jelenleg kik a tanítványai?
– A három müncheni résztvevő mellett a kalapácsvető, Botfa Péter és Horváth József eddig is az én tanítványom volt, és most igazolt a Haladásba az ugyancsak ifjúsági világbajnok kalapácsvetőnő, Kéri Andrea. Rajtuk kívül van még egy-két dobópalántánk, és januártól még egy dobóedző lesz a klubunkban. Vagyis nálunk is igazából újjáéled ez a szakág.
– Milyen célokat tűz ki magának?
– Mindig csak egy évre előre tervezek. Fantasztikus sikernek tartanám, ha jövőre meg tudnánk ismételni az idei eredményeket. Jó lenne, ha Kiss Szilárd is bejutna a világbajnokság döntőjébe, és ha Horváth Józsi és Kéri Andrea a junior Európa-bajnokságon jól szerepelne. Arra számítok, hogy Botfa Péter kemény küzdelmet vív majd a világbajnoki kiküldetésért.
– Kalapácsvetőként indult a szöuli olimpián és a spliti Európa-bajnokságon. Milyen érzés a pálya széléről nézni a versenyeket?
– Sokkal rosszabb. Mennék be segíteni, dobnám a kalapácsot, ehelyett csak a korlátot tudom szorítani. A sikerek viszont kárpótolnak azért, hogy annak idején itthon örökös második voltam.